Huszonhatodik rész: Azt szeretném...

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=BPiW0tkWfeg ◢◤

Sziasztok! :) Itt az új, lehet picit rövid, de annál fontosabb rész! A "késésben" közre játszott az is, hogy alig kaptam komit .. vártam, hogy legalább 10-et kapjak! Eddig mindig volt annyi. Remélem még vagytok egy páran, és ehhez a részhez kapok annyit. Jó olvasást! x

Emily:

" Valahányszor felé fordult az ajkai hatalmas mosolyra húzódnak. Csillogó szemeiből kiolvasható mennyire törődik a lánnyal. Egyszerűen fontos neki. Főleg mióta megtudta, hogy a lány is viszont szereti. Az a pillanat a tökéletességgel volt egyenlő. Amikor kimondták, hogy szerelmesek egymásba, mintha az idő megállt volna. Csak ők léteztek akkor, csak az a tudat, hogy végre megtalálták az igazit. Végre szerelembe estek, végre kapcsolat alakult ki köztük. A fiú félt attól, hogy a lány nem akarja, de akkor mindketten tudták, hogy egymáséi lesznek. Végre eljött a nekik szánt idő, és már nem féltek a kapcsolattól. Már nem féltek semmitől. 

- Csodálatos este volt!-mosolygott a lány álmos szemmel.

- Te vagy a csodálatos!-válaszolt a fiú, majd homlokon csókolta szerelmét.

Először ébredtek egymás mellett, de tudták, hogy minden reggel így akarnak felkelni. Egymás védelmező, ölelő karjaiban. Ahol nem létezik más csak ők, csak a  friss szerelmük.

Bleeee!! Ez a könyv még hozzám képes is nyálas!-gondoltam, majd visszaraktam a könyves polcra. Annyira unalmas volt ez a délután, hogy arra gondoltam, ellátogatok a helyi könyvtárba. Hátha találok valami jó könyvet, amit kiolvashatok ma. Mert ha megtetszik egy könyv, akkor azt akár egy nap alatt is el tudom olvasni. De ez ... nyál volt végig! Valami jó vámpíros kéne... De sajnos csak a romantikus könyvek akadtak a kezembe. Romantika - Harry! Miért kezd ez a két szó összekapcsolódni a fejembe?! Talán a múlt este miatt?! Miután bevallotta, hogy érez valamit irántam, csókolóztunk egy kicsit, majd haza küldtem. Tudom bunkóságnak tűnhet, de egyszerűen túl gyors és meglepő volt ez az egész. Fel kellett dolgoznom. Most már valamennyire sikerült és rájöttem, hogy ez az amit én is akartam .. talán még nem mertem bevallani, de most, hogy ő kimondta hangosan magamnak is bevallhatom, hogy érzek valamit iránta. Tudtam, hogy meg kell beszélnem vele, hogy akkor most milyen kapcsolatban is vagyunk, de előtte találnom kell egy jó könyvet.

Utálom, hogy azt hiszi megkaphat. Állandóan figyel az órákon, egyszerűen lyukat éget az arcomba. Van amikor direkt nekem jön a folyosón, és azt se mondja bocsánat. Már alapból gyűlöltem a kémia órát, de mióta vele osztottak be kísérletezni, még jobban. Következő órám matek lenne, viszont nem találom a füzetem. Josh! Biztos ő rakta el. Kimegyek a folyosóra és őt keresem. De ilyenkor bezzeg sosem látom. Fúúú, ha most miatta kések el az óráról ... lefogom önteni legközelebb kémia órán.

- Nem láttátok .. ?-kérdeztem volna, ha valaki nem lógat be egy füzetet az arcom elé.

- Csak nem ezt keresed Bambi?

- Ne hívj Bambinak!-mordulok rá, majd kikapom a kezéből a füzetet.

- De hát olyanok a szemeid!-nevet fel és elsétál.

- Hogy az a!-dühöngök, hisz utálom amikor ezt csinálja.

Tini dráma! Plusz iskolás! Azt hiszem ezt is vissza rakom a polcra. Elvégre nyáron nem akarok hallani a suliról. Tovább mentem és keresgéltem. Egy idős néni állt az egyik polc előtt, amire az volt írva, hogy 'Fikciók'. Oda sétáltam, és levettem egy tetszőleges könyvet a polcról, majd bele lapoztam.

- Kérlek ne bánts!-kiáltottam, amikor a fegyvert a homlokomhoz szorította.

- Beosontál! Lehallgattad a beszélgetésim! És most azt kéred, hogy ne bántsalak?Szánalmas!-nevetett az arcomba, majd kibiztosította fegyvert.

- Van ...-próbáltam elcsuklás nélkül beszélni.- van valami amitől meggondolnád magad?

- Hmm, most hogy mondod .. van!-mondta, majd egy pillanatra végig nézett rajtam.

- És mi lenne az?

- Térdelj fel!-mondta csillogással a szemében.

Undorító, vadbarom!-gondoltam magamban, de szó nélkül cselekedtem. Muszáj túlélnem, nem ölhet meg itt és most. Még nem. Térdre ereszkedtem, majd felnéztem rá várva. Egy mozdulattal a pisztoly nélküli kezével a hajamat hátul elkapta, majd lefele húzta, hogy a fejem feszüljön. Mocskosul elvigyorodott, és a pisztolyát becsúsztatta a nadrágja hátuljába. Jobb kezével egy hirtelen mozdulattal leszakította rólam a nyakláncomat. Tudta, hogy ez nem csak egy sima nyaklánc. Ugyanis a belsejébe bele van gravírozva a Kód.

Hmm, ez egész izgalmasnak tűnik. Kitudja mit rejt a Kód. Elindultam a nénihez, aki beírja a könyvembe, majd úgy döntöttem, hogy még nem megyek haza. Bármilyen csábító lenne leülni, és elkezdeni a könyvet, viszont van még előtte egy elintézni valóm. Először elsétáltam a parkba, furcsamód nem volt ott senki. Amikor felnéztem az égre és láttam, hogy kezd lemenni a nap, egyből a domb jutott eszembe. Hiszen onnan gyönyörű a naplemente. Miután felértem és kinézelődtem magam, összeszedtem a gondolataim és telefonálni kezdtem.

- Helló!-hallottam meg Harry hangját.

- Szia! Öhm, itt vagyok a dombnál, beszélhetnénk?

- Persze! Jöjjek oda?

- Igen, légyszi.

- Nem sokára ott leszek. Puszi!

- Puszi?!-mondtam meglepődve én is, majd letettük.

Tudtam, hogy Harry megváltozik most, hogy beismerte a dolgokat. Eddig csak a vad, izgalmas, kicsit bunkó stílusát ismertem. Furcsa volt ezt a törődő, édesebb oldalát is megismerni. De kíváncsian várom a további változást. 10 perc telt el, amikor megpillantottam az alakját a távolból. Kezeim picit izzadni kezdtek .. talán mert izgultam. Most fog eldőlni minden. Végre én is teszek egy lépést felé .. ez a lépes pedig megváltoztat minket.
- Szia!-állt meg előttem mosolyogva, bár a szemeiben láttam némi idegességet.
- Szia!-öleltem meg; egy kis meglepődöttség után visszaölelt.- Csüccs le!-mondtam, majd egymás mellé leültünk.
- Szép itt!-próbálta csillapítani a zavart közöttünk.
- Aham, ezért akartam itt találkozni. És még azért is..-fordultam teljesen felé, majd a szemébe néztem.
- Igen?-nézett vissza reménykedve.
- Szóval azért, mert én is szeretnék neked mondani valamit..-kicsit elpirultam, ezért lehajtottam a fejem. Pillatokon belül egy meleg kezet éreztem meg az enyéimen. Megfogta a kezem, ezzel biztatva engem.- Szóval nagyon tetszel.-nyögtem ki idétlenül a  nyilvánvalót.
- Te is nekem!-mosolygott nagyon.
- És .. én is érzem azt a kötődést amiről beszéltél. Szóval .. szerintem megpróbálhatnánk.-mondtam ki végül. Sosem csináltam még ilyet, és nem is igazán tudtam, hogyan valljam be neki, hogy járni szeretnék, de hát így sikerült.
- Mármint járjunk?-kérdezett rá talán egy picit idegesen.

- Hát igen. Persze ha szeretnél.-babráltam az ujjaimmal a tenyerében.
Másodpercek .. percek teltek el anélkül, hogy megszólalt volna. Már kezdtem bepánikolni, hogy valamit elrontottam vagy talán járni nem akar. De akkor felállt. Elsétált a domb széléig, majd vett egy mély levegőt. Hirtelen vissza fordult és kinyújtotta a kezét felém. Készségesen elfogadtam és felálltam. Oda húzott maga mellé, majd mögém lépett és hátulról átkarolt. Álla a fejem búbján pihent, majd egy édes puszit nyomott a hajamba. Annyira meghitt és romantikus volt a pillanat, hogy majdnem könnyezni kezdtem. De mielőtt érzelem kitörésem lett volna, megszólalt a fülem mellett:
- Azt szeretném, ha a barátnőm lennél!-jelentette ki édes suttogásával.
- Én is szeretném!-mondtam, majd a karjai között megfordulva egy gyengéd csókot leheltem a csodás ajkaira."