2017. április 22., szombat

II. évad - Tizenhetedik rész: Barátságos mérkőzésnek indult...

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=dfBj4i8MKH4 ◢◤
Jó olvasást! x

Emily:

" Megfogtam a kezét, majd az ágyhoz húztam és leültünk. Szerintem tudta, hogy beszélni szándékozom vele.
- Harry! Te is arra gondolsz amire én?-próbáltam célozgatni.
- Khm, hááát én most nagyon sok jó és izgalmas dologra gondolok.-kacsintott.
- Hülye!!-csaptam a vállára.- Én komoly dolgokról szeretnék beszélni.
- Moooost?!-mondta nyavalygós hangon.
- Igen! De ennek örülni fogsz.
- Akkor ne csigázz! Mond már ki!
- Öhm, oké. Szóval szerintem .. meg kellene újra próbálnunk együtt.
- Emily drágám, te most azt akarod kérdezi, hogy leszek e a barátod?-poénkodott.
- Harry drágám .. olyasmi.-mondtam nevetve.
- És mi lesz a szüleiddel?
- Le fogom velük rendezni, nyugi. Látták, hogy milyen szarul voltam azután, hogy szakítottunk és tudják, hogy veled boldog vagyok. Szerintem bele mennek.-vagyis nagyon remélem, tettem hozzá magamban.
- Biztos, hogy ezt akarod?-kérdezte őszintén.
- Inkább én kérdezném ezt tőled, hisz...-céloztam arra, hogy ő szakított velem.
- Én sosem szerettem ki belőled .. csak a körülmények, tudod?!
- Igen...
- De most, akkor rendesen csináljunk, hisz talán ez már a mi időnk lesz.-mondta, majd egy csókot hintett ajkaimra.
- Mikor jönnek haza a szüleid?-kérdezte Harry két csók között.
- Majd csak este.
- Akkor van időnk.-mondta, majd ledöntött az ágyra és felém mászott...

** 2 hét múlva az iskolában ** 


El sem hiszem, hogy a szerelem terén végre minden a helyére került. Nagy nehezen de elfogadták anyáék Harryt és azt, hogy együtt vagyunk. És azt is, hogy nála alszom, vagy hogy ő nálunk, bár az a ritkábbik eset, de kezdésnek örülök, ha átengednek hozzá hétvégére. Suliban persze könnyebben fogadták a többiek, sőt örültek, hogy végre nem kell külön-külön találkozgatni velünk. A lényeg az, hogy most boldog vagyok. Nem szeretném elkiabálni .. de örülök, hogy végre nyugalom van. 
Csengő hangja szakította félbe a gondolatmenetemet. Zoe oldalba bökött hatalmas mosollyal, majd igy szólt:
- Végre! Már nem bírtam volna sokáig hallgatni a II. Világháborúról szóló történeteit.
- Nekem mondod .. már vagy félórája nyitott szemmel alszok.-szólt közbe Aron is.
- Srácok! Igyekezzetek, vagy le fogjuk késni a buszt!-szólt Niall.
- Basszus tényleg a meccs, de hülye vagyok! Ez az óra kiszívta az agyam.-mondtam nevetve, és gyors bepakoltam a cuccomat a táskámba majd rohantunk a szekrényeinkhez. 
Elővettünk néhány szurkolói táblát és pár pompont, ugyanis a nagy stadionba megyünk egy barátságos mérkőzésre. Srácok már a buszban vártak minket, mire mi Zoeval a sok cuccot bepakoltuk a busz csomagtartójába.
- Gyertek, indulunk!-szólt ki az egyik kísérő tanár a buszból.
- Ez az én helyem!-mondtam Louisnak, mikor láttam, hogy Harry mellett ül.
- Igenis asszonyom!-ugrott fel azonnal, majd beült Aron mellé.
- Bébi!-köszöntött csókkal Harry.
- Izgulsz?-kérdeztem.
- Nem igazán. Nincs nagy tétje, tudod...
- De azért jó lenne nyerni!-szólt hátulról Liam.
- Tudjuk!-vágtam vissza.
18 perc alatt már ott is voltunk a stadionnál, kiosztottuk a szurkolói cuccokat, majd 3 perc győzködés után, megengedte a kísérő tanár, hogy bemenjek a focisták folyosójára, azzal az ígérettel, hogy az öltözőbe nem megyek be. 
- Szóljak Harrynek?-kérdezte Zayn, miután meglátott, hogy ott állok az öltöző előtt.
- Az jó lenne, de mond neki, hogy nem kell sietni, nyugodtan öltözködjön!
Pár perccel később egy hangos nevetés hallatszik, majd a másik öltözőből néhány srác indult kifelé.
- Hűha!-néztek végig rajtam, majd egymást húzva tovább mentek.
- Tuskók!-gondoltam magamban, már csak azért is mert ők az ellenfél csapatában játszanak, meg ahogy végig néztek rajtam.
- Azta, ha ilyen Szépség várna minden meccs előtt, többször leszek utolsó!-mondta egy mély hang mögöttem. Megfordultam, mert nem tudtam elképzelni, hogy hozzám beszél ilyen lekicsinylő stílusban. - Hova kéred az autogrammot?-jött hozzám vészesen közel.
- Te meg ki a fene vagy?-kérdeztem felháborodottam, majd hátrébb léptem néhány lépést.
- Hoppá, a kis cicának felvágták a nyelvét!-nevetett hangosan, közben pedig megfigyeltem, hogy bukkannak elő a vámpír fogai, valamint a barna szemei egyre sötétebbé válnak. - Szóval nem ismersz, hmm...-nyalta végig az ajkát, majd ismét rám mászott, ezzel neki szorítva a falnak. - Akkor mit keresel itt?-már épp akartam mondani, hogy a barátomat várom a másik csapatból, de folytatta:
- Viszont akkor szívesen bemutatkozom...-szagolt bele a hajamba. 
Ennek meg mi baja van? Már épp elakartam lökni magamtól, mikor Harry lépett ki az ajtó..
- Mi a fasz?-nézett oldalra és meglátott engem, ahogy az idegen a falnak nyom.- Nick! Vedd le a mocskos kezed a csajomról kurva gyorsan!!
Erre a srác - Nick - felnevetett, majd egy kacsintás kíséretében hátrébb lépett.
- Gondolhattam volna, hogy a tied!-mondta Harrynek lenézően, mintha csak egy tárgy lennék.- Ilyen prűd, ártatlan csitriket bírod, te!
- Mit mondtál rá?-kérdezte dühösen Harry, majd megindult felé.
- Srácok!-jött ki az edző az öltözőből.- Elég legyen! Majd a pályán lerendezitek!
Nick fogta magát és megindult, persze közben neki ment Harry vállának, akit nehezen, de vissza tudtam tartani.
- Minden oké?-kérdezte tőlem.
- Persze, jól vagyok! Csak kötekedett egy kicsit.-próbáltam mosolyogni. Nem akartam nagyon elterelni a gondolatait  a meccsről.- Menj, és győzzetek!-adtam egy búcsú csókot, majd az edzővel együtt kivonultak a pályára.
Gyors én is megkerestem a helyem Zoe mellett az első sorban.
- Minden oké? Remeg a kezed.-kérdezte.
- Oh persze, csak volt egy kis incidens a folyóson.-mondtam, majd beszámoltam neki a dolgokról.
- Az fasza.-zárta le ennyivel, majd minden figyelmünket a meccsnek szenteltük.
Képtalálat
A félidő vége előtt néhány perccel Aron felkiáltott:
- Azta kurva élet! Láttad ezt Em?
- Basszus pont a telomat néztem. Mi van?-riadtam meg.
- Harry a földön...-mondta.
- Mi?-ugrottam fel a helyemről és keresni kezdtem a pályán. 
Valóban a földön volt szorongatta a sípcsontját.
- Mi történt?-kérdeztem a többieket.
- Felrúgták. Azaz, az a srác becsúszott neki.-mutatott Nickre.
- Ezt nem hiszem el. Az a köcsög szemétláda...-ordítottam.
- Nyugi, lábra tud állni.-nyugtatott Zoe, amikor meglátta, hogy Harryt már nem ápolják és felállt.
- Huuuh!-fújtam ki a levegőt, észre sem vettem, hogy eddig bent tartottam.
- Szabad rúgást kaptak, ez egy nagyon jó hely amúgy, innen még akár gólt is lőhet.-mondta Aron.
- Ennyit arról, hogy ez barátságos mérkőzésnek indult...-kommentálta Zoe is.
- Szegényem!-mondtam egyszerre szomorúan és dühösen. 
Sajnos nem sikerült belőni, de legalább vége az első félidőnek, így tud egy picit pihenni. Mindenki levonult a pályáról, majd az öltözőbe mentek. Kihasználtam a tanár engedélyét megint, igaz az csak a meccs előttre szólt, de nem baj, ha kérdezi megmondom, hogy megakartam nézni, nem lett e komolyabb baja. Berontottam az öltözőbe, természetesen csak azért, mert láttam az edzőt kint beszélgetni.
- Harry, itt a csajod!-szólt az egyik srác neki.
- Em?! Mit keresel itt?
- Öhm, csak meg akartam nézni, hogy jól vagy.-jöttem kicsit zavarba, mert mindenki minket nézett.
- Persze, asszem.-mondta, majd lenézett a lábára.- A sípcsont védő felfogta valamennyire, de tuti bekékül majd. De most menj, nehogy meglásson itt az edző.
- Oké! Vigyázz magadra!-gyors csókot nyomtam a szájára. majd kimentem a folyosóra, azonban akkor meghallottam az edző hangját, aki erre közeledett. Gyors beugrottam az egyik helységbe, aminek kitudtam nyitni az ajtaját. Rá tapasztva a fülem hallgatóztam, hogy mikor ér ide. Azonban egy elfojtott nevetést hallottam meg mögülem. Hátra nézve egy vizes palackot szorongató Nicket láttam meg.
- Mit keresel itt?-kérdezte nevetve.- És mi elől bujkálsz?
- Te mit keresel itt?-vágtam rá a kérdést zavarba.
- Öhm? Ez egy konyha, Emily. Épp vízért jöttem, mert elfogyott.
- Honnan tudod a nevem?
- Titok.-mondta, majd meghúzta az üveget.
Inkább elfordultam és újra az ajtó fele kezdtem el hallgatózni. Csönd volt. Mikor épp kinyitottam volna az ajtót, egy erős kéz nyomva tartotta. Megfordultam, Nick már mögöttem volt és a fejem mellett támasztotta az ajtót a két kezével.
- Mi akarsz?-mondtam türelmetlenül.
- Hmm, ha most az elmondanám...
- Engedj ki!-toltam volna el a mellkasát, de meg sem mozdult.
- Nem!-mondta határozottam, majd ismét beleszagolt a hajamba.- Most nem fog megzavarni minket senki! Remélem a kis barátod sántikál...-mondta hirtelen gúnyos hangon, pont amikor elfordítottam a fejem, de ezzel újra elérte, hogy a szemébe nézzek.
- Te mocskos állat!-ütöttem meg a hasát.- Hogy voltál képes úgy felrúgni?!-próbáltam még egyszer megütni, de elkapta a csuklóimat.
- Ez csak játék, ne aggódj!-búgta a fülembe, miközben egyre erősebben szorította a csuklóm. Nekem nem tűnt játéknak, sőt egyre jobban félni kezdtem.
- Sikítani fogok!-figyelmeztettem utoljára.
- Emily drága .. nem hiszem, hogy megteszed!-mondta kihívó hangsúllyal.
- Mert hogy?-mondtam magabiztosan.
- Mert hogy van még egy félidő .. azaz újabb 45 percem arra, hogy a barátodnak sérülést okozzak.-súgta a fülembe, majd megharapta azt.
Erre megijedtem és egyszerre elöntött a hányinger... Igaza van. De vajon mit akar velem tenni?!
- Ajaj! Ne sápadj el így Szépségem!-mondta az arcomhoz közel, majd az egyik kezével végig simított rajta.- Nem kell aggódni! Nem csinálok veled semmi rosszat, csupán egy csókot kérek!
- Soha!-mondtam, majd újra szabadulni próbáltam.
Távoli hangként hallottuk, amint a hangos bemondó közölte, hogy már csak percek vannak vissza a második félidőig.
- Akkor elveszem!-mondta türelmetlenül, majd rányomta a számra a száját. Behunyt szemmel próbáltam nem rá gondolni.  Azonnal mocorogni kezdtem, hogy hagyja már abba.
- Hmmm!-nyalta meg a száját, miután végzett, majd elengedte a kezem. Egyből letöröltem a számról az ízét, majd amikor pofán akartam vágni ismét elkapta a kezem.
- Ne merj még egyszer kezet emelni rám, mert újra lesmárollak!-mondta dühösen, majd félre lökött és kiment az ajtón. Számat törölgetve én is kiléptem a folyosóra. Azt hittem már mindenki kint van a pályán, de Liam furcsa pillantását még eltudtam kapni a másik ajtóból. Nem szólt semmit, csak kifutott. 
Elkezdődött a második félidő. Az elején minden normálisan zajlott, azonban egyszer mintha mindenki bekattant volna. Zoe-éknak elmeséltem mindent, így amikor szólt, hogy Liam Harryvel beszél, egyből aggódni kezdtem. Vajon elmondja neki, hogy látta, hogy egy helységből jövök ki Nickkel?!
Egyik pillanatban Niall viszi a labdát a kapu felé kicselezve egy védőt, majd bepasszolja Harrynek, aki fejjel akarja a kapuba helyezni. Amikor felugrott a levegőbe a mellett álló Nick is azt tette, viszont ő nem a labdára célzott hanem, hogy ellökje Harryt. Sajnos sikerült is neki, ugyanis Ő a földre esett. Én megint aggódva ugrottam fel a helyemről, viszont most nem okozott Harrynek nagy bajt, ugyanis azonnal felpattant, majd meglökte Nicket. Láttam, hogy kiabál vele, de ne hallottam, hogy mit mond. Több srác is oda ment és kisebb lökdösődés alakult ki. A bíró egyből sípolt, hogy álljanak le, de ez nem használt. A nagy tömeg miatt, ami kialakult nem láttam Harryéket. Azonban amikor több bíró szét szedte a tömeget, láttam, hogy a földön fekszik Nick, és Harry éppen őt üti. A bíró leszedte őket egymásról, majd azonnal piros lapot adott mindkettőnek. Az edző üvöltözött Harryvel, míg levonult a pályáról az öltöző felé, de ő meg sem hallotta.
- Utána megyek!-mondtam.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet!-mondta Aron.
- Nem érdekel! Van még 15 perc a meccsből, addig úgy sem jön be más az öltözőbe!-mondtam, majd lerohantam.
- Harry!-kukucskáltam be az ajtón.
- Em?-nézett fel a padról.
- Édesem!-futottam oda, majd letérdeltem elé.- Jól vagy?-fogtam az arcát a kezembe, és megsimogattam a felrepedt ajkát.
- Sssz!-mondta, majd elhúzta a fejét.- Semmi bajom nincs.
- Mi a fene történt?-kérdeztem, miközben ráültem a sarkamra.
- Liam mondta, hogy látott titeket együtt megint, majd nekem jött az a fasz!
- Harry!-tettem a térdeire a kezem.- Sarokba szorított a konyhában, nem tudtam szabadulni, lefogott..
- Hogy micsoda??? A kurva életbe!-állt fel azonnal, ismét készen állva verekedni.
- Harry!-fogtam meg a vállat, majd magamhoz húztam.- Nem engedett el, azt mondta, ha sikítok, fájdalmat fog okozni neked a pályán. Nem kockáztathattam, hogy eltörje valamid...
- Emily, ne hülyéskedj! Meg tudom védeni magam! Sikítanod kellett volna.
- De aztán ..-mondtam halkan, miközben folyni kezdett a könnyem.
- Em!-kiáltott rám, majd eltartott magától, hogy belenézzek a szemébe.- Mi történt aztán?
- Én nem akartam...-szipogtam.- De le voltam fogva, és ő megcsókolt...
- Azt a kurva faszt .. szét verem...-mondta. majd elindult ki az öltözőből.
- Harry!!!!-kiáltottam utána.- Neee, kérlek!! Elég volt... Már csak veled szeretnék lenni! Kérlek! Ölelj át!-mondtam neki szomorúan.
- Édesem!-jött vissza majd szorosan átkarolt, mellkasához bújtam és hagytam, hogy az utolsó könnycseppjeim lehulljanak a mezére.
- Sajnálom!-mondtam, mikor végre visszanyertem az erőm.
- Nem a te hibád! Én sajnálom, hogy nem voltam ott, hogy megvédjelek.
- Nem tudsz mindig mindentől megvédeni!-mondtam, majd egy pici puszit adtam a szájára.
- De megpróbálhatom!-mondta apró mosollyal az arcán, majd szenvedélyesen megcsókolt.

2016. június 19., vasárnap

II. évad - Tizenhatodik rész: Őt akarom!


" Természetesen a másnaposság nem maradhatott el. Fejfájásra és végtag gyengeségre ébredtem, de ez várható volt a tegnap esti bulim után. 11:23-at mutatott az órám, csodálkoztam is, hogy senki nem ébresztett fel, amikor leesett, hogy egyedül vagyok ezen a hétvégén. Szerencsére, ugyanis most nem igazán tudnám elviselni senki nyavalygását. Felkeltem, egyből lementem a konyhába egy kis aszpirinért és egy fél literes vízért, amit magammal vittem a fürdőbe is. Muszáj volt lezuhanyoznom és hajat mosnom, ugyanis beugrottam a tegnapi emlékek ... leakartam mosni magamról Harry érintését, na meg Conorét is. Nem tudom mi ütött belém, amikor csókolózni kezdtem vele a folyóson. Mondjuk még az este megmagyaráztam neki, hogy csak a pia miatt volt és, hogy ne merjen bele képzelni semmit. Remélem megértette. Olyan jó érzés volt lemosni magamról mindent, hogy több mint fél órán keresztül a zuhany alatt voltam. Mire kész lettem, majd megszárítottam a hajam, felöltöztem és "reggeliztem", már fél egy múlott. Ha ezt anyámék tudnák.. na mindegy, ideje csekkolni a facebookot. Természetesen kép megjelölésekkel volt tele az értesítésem, plusz mindenki köszöni a bulit, és már azt kérdezik mikor lesz a következő. Ahhoz képest, hogy ez volt az első buli nálunk, tök örültem neki, hogy nem lett tiszta béna. Sőt egész jól sikerült, kb. 4 fél 5 fele ment haza az utolsó ember.
Hirtelen megjelent egy üzi:
Zoe: Hali! :) Felébredtél? Átjöhetek?
Aaahj, Zoe! Miért? Mit szeretnél?-tettem fel magamban a kérdést, majd az agyam egy csomó képsorral válaszolt, ugyanis beugrott a tegnap esti kis látogatásuk, amikor megbocsájtottam nekik és Zoe mondta, hogy ma akar talizni. De jó! Még ez is .. tényleg megbocsájtottam nekik? Végül is már nincs harag bennem, szóval talán tényleg megpróbálhatnám velük újra.
Emily: Szia! Épp nem rég ;) De igen, ha szeretnél.
Zoe: Oksa, 15 perc és vagyok. x
Erre már nem írtam vissza. Ide jön, és beszélgetni fogunk.
Lent a nappaliban vártam rá, hogy megérkezzen. Kíváncsi leszek, hogy tudta e, hogy Harry is el fog jönni a bulimra, vagy éppen ez is az ő trükkjük volt. Na majd kiderítem!
- Szia!-köszönt nagy mosollyal, majd megölelt.
- Szia!-viszonoztam, majd behívtam és leültünk a kanapéra.
- Na mizu? Milyen volt a bulid?-kérdezte érdeklődve vagy épp célozgatva?!
- Hát egész okés volt. Facebookon úgy tűnt mindenkinek tetszett.
- Okés?
- Mire akarsz ezzel célozni?-kérdeztem rá a kelleténél is kicsit flegmábban.
- Héé! Mi van?-nézett rám furán.
- Ne célozgass, ha érdekel akkor kérdezz inkább rá!
- Mire kéne?-kérdezte.
- Harryre!
- Harryre? Nem tudom mire gondolsz. Vagyis arra, hogy ő kért meg minket, hogy jöjjünk hozzád?
- Micsoda? Ő mondta nektek?-lepődtem meg.
- Nem tudtad? Baszki...
- Most már mond el!-kérdtem határozottan.
- Annyi volt, hogy látta, hogy nem beszélsz velünk, az ő hibája miatt és ez zavarta. Így kitalálta, hogy ha már a suliban nem beszélsz velünk, akkor majd itt fogsz és akkor talán megbocsájtasz nekünk.
- Szóval Harry jóvoltából jöttetek át tegnap és békültünk ki?
- Lényegében igen.
- Érdekes!-mormoltam.
- De ha te nem erre gondoltál, akkor mire?
- Hááát öhm ..-jöttem zavarba.- Harry is meglátogatott miután ti elmentetek.
- Komolyan? Pedig nekünk azt mondta, hogy ő nem jön. És mit akart?
- Öhm nem igazán tudom ..-inkább a Conoros dologról nem számolok be, úgy döntöttem.- kicsit mintha flörtölt is volna velem, de lehet azért mert piáltam és ez zavarta. Nem tudom, fura volt.
- De akkor kibékültetek? Mármint barátokként?
- Hát lehet. Nem tudom. De nem érdekel, hagyjuk Harryt! Inkább beszéljünk rólunk .. többiekről. Minden oké velünk?
- Én is ezt akartam kérdezni. Igazából ezért is jöttem ide, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tegnap tényleg megbocsájtottál nekünk.
- Asszem igen. Figyelj, nagyon nehéz volt, amikor szakított velem. Kemény időszak volt számomra. És sajnálom, hogy ellöktelek -titeket- magamtól!
- Ahj drága szívem!-ölelt át.- Mi mind itt vagyunk neked! Bármikor oké?!
- Tudom! Észre vettem, hogy akkor sem utáltatok engem. Igazság szerint ti mindig akartatok volna velem lenni, csak én kicsit magamba zárkóztam.
- Hát igen!-csipkedte meg a karom.- Na de figyu! Aronnal megbeszéltük, hogyha befejeztük a traccspartit, akkor kicsit kimegyünk a pályára. Jönnél?
- Mindenki megy?
- Igen, Harry is ott lesz valószínűleg.-válaszolt a köntörfalazott kérdésemre.- Gyere! Legalább kiderül, hogy jóba vagytok e vagy sem.
- Jól van! Menjünk!-mondtam, majd bezártam a lakást és már indultunk is a pályára.
Útközben Aronnal találkoztunk, aki csak annyit mondott köszönés helyett, hogy 'na végre', majd szorosan megölelt. Gondolva arra, hogy na végre, hogy minden újra olyan mint régen és jóba vagyunk. Igen, tényleg jó így!-gondoltam magamban, amikor hárman nevetgélve sétáltunk.

Mindenkivel átbeszéltük a dolgokat, így már tényleg jó hangulatban telt az idő a pályán. Harry is ott volt, de nem sok vizet zavart. Köszönt és kész. Mondjuk azóta folyamatosan bámul, próbálom nem észrevenni, de meglehetőség zavar. Nem tudom miért néz, inkább akkor már mondana valamit. Nem?!
De mindegy, a többieknek meséltem a bulimról, hogy legközelebb mindenképp nekik is maradniuk kell. Meg is ígérték, így már alig várom, hogy megkérdezzem anyáéktól, mikor mennek el ismét hosszabb időre.
- Mi lassan megyünk. Jön a vihar!-mondta Shanon, majd nem sokára Tiaval elindultak haza.
- Nem lesz itt semmi vihar!-mondta Matt az égre nézve. Igaz, hogy besötétedett, de eléggé fúj a szél, talán az majd elfújja. Épphogy eltelt 10 perc már megéreztük az első pár cseppet.
- Aha! Itt esni fog! Mi léptünk! Jössz Em?-kérdezte Aron.
- Mindjárt, épp Tom akart valami vicceset mondni!
- Em, mi megyünk!-kiáltott Zoe ugrálva, ugyanis ő csak egy pólóban volt, biztos fázott.
- Jó jó, menjetek csak, majd utánatok megyek!-intettem oda.
- Na szóval ..-kezdett volna bele Tom, de egy hatalmasat dörgött majd egy nagy szélsüvítés keretében az eső elkezdett szakadni.
- Nem lesz itt vihar, mi?!-lökte meg Tom a tesóját, majd a kapucnijukat magukra húzták és rohanni kezdtek.- Csátok!-kiáltottak vissza nekünk, ugyanis Harryvel maradtam. Harryvel? Most esik le. És esik is!
- Harry?! Szakad az eső! Nem kéne mennünk?!
- De!-nevetett fel, majd leugrott az asztalról.
Jé, végre hozzám szólt .. és nevetve, hűha!
- Gyere!-nyúlt a kezemért.- Kocsival vagyok, haza viszlek!
- Mi? Komolyan? És ezt csak most mondod?!-nevettem én is, ugyanis már tiszta vizesek voltunk, ő meg még elüldögélt volna, ha nem szólok.
- Futás!-mondtam, majd együtt futni kezdtünk. Gyorsan bevágódtunk az ülésre, nem törődve azzal, hogy minden vizes lesz.
- Majd holnap kiszárítom.-rendezte le ennyivel a dolgot, amikor bocsánatot kértem, hogy összevizeztem az ülést. Azonnal bekapcsolta a fűtést, hogy megszáradjunk.
- Ez hirtelen jött!-céloztam az esőre. Muszáj volt megszólalnom, ugyanis kicsit kínos volt a csönd.
Ezt ő is észre vette, mert gyorsan bekapcsolta a rádiót. Többet nem beszélgettünk hazáig.
Amikor leparkolt a ház előtt, nem szálltam ki azonnal. Az üres épületet bámultam. Nincs itthon senki. Tudtuk mindketten. Vajon beakarna jönni? Vajon be akarom, hogy jöjjön? És mit csinálnánk? Beszélgetnénk? De hisz ma egész nap hozzám sem akart szólni. Azt sem tudom, hogy barátok vagyunk e. Bár haza hozott, nemde?
- Háápci!-tüsszentett egyet hirtelen, mire összerezzentem.
- Egészségedre!-mondtam, majd tudtam, hogy itt az ideje kiszállni.- Harry?!-kérdeztem mielőtt kinyitottam volna az ajtót.- Nincs kedved egy kicsit bejönni?
- Oké!-válaszolt röviden, majd gyorsan a bejárati ajtóhoz siettünk.

Végre bent vagyunk, forró teával a kezünkben ücsörgünk a szobámban. Én átöltöztem szabadidőbe, Harrynek a nadrágja megszáradt már, viszont a felsője még mindig vizesen tapadt rá.
- Várj csak!-mondtam hirtelen, amikor eszembe jutott valami.
Oda rohantam a szekrényemhez, majd pár perces kotorászás után, Harry egyik pólóját húztam elő. Kicsit zavarba jöttem, amikor meglepetten rám nézett.
- Ez az enyém?!-kérdezte is meg nem is.
- Igen, egyszer biztos haza hoztam vagy nálam maradt, nem tudom már.-dobtam az ölébe.
- Köszi!-mondta mosolyogva. Most meg már megint mi ez a mosolygás?
- Mi van?-kérdeztem is rá.
- Semmi, semmi.-mondta, majd lekapta a vizes felsőjét.
- Azt hitted, hogy szétvágva fekszik a szekrény mélyén?-mondtam poénból.
- Talán!-mondta, majd a megsértődöttnek látszott arcomba vágta a vizes pólóját.
- Fúúú!-mérgelődtem, majd lassan elindultam felé. Mint a vadász, aki beakarja cserkészni a zsákmányát. Ezt ő is megérezte ugyanis felállt, és ahelyett, hogy hátrált volna elém lépkedett. A meztelen felsőteste keményen feszült, ahogy megállt előttem.
- Most mit fogsz tenni? Megint megütsz?-célzott a bulin történtekre.
- Lehet!-emeltem fel a kezeimet, de elkapta őket a csukomnál fogva.
Így elég közel kerültünk egymáshoz, éreztem az illatát is. Felnéztem az arcára és láttam, hogy engem néz. De ez más bámulás volt mint kint a pályán, ez inkább olyan volt mint régen. Régen, amikor együtt voltunk, amikor szerelmes volt belém. Amikor megakart csókolni, mindig ilyen vággyal telt szemekkel bámult rám, és mindig kirázott a hideg, ami épp most meg is történt. Talán most meg is fog.-ezzel a gondolttal egyhuzamban néztem rá a szájára, majd a sajátomat benedvesítettem. Ő is rápillantott az enyémre és tudtam, hogy itt az idő. Akartam! De nem tudom miért?! Annyira előhozta belőlem a régi dolgokat .. emlékeket, érzéseket. A hülye póló az tehet mindenről, miatta emlékszem vissza a múltunkra! Miatta kerültünk ebbe a helyzetbe is! Miatta hajolt fölém Harry és kezeit a nyakam két oldalára téve szenvedélyesen megcsókolt.
Nem tudtam elszakadni a csókjától. De nem is akartam. Kezemet végig húztam a csípőjétől kezdte a hátán a lapockájáig, majd lefele a körmömmel karcoltam végig. Erre az ismerős de mégis váratlan érzésere, beleharapott az alsó ajkamba.
- Aaah!-nyögtem fel és hátra hajtottam a fejem, ahogy elengedte a szám.
Még mindig tartotta a fejem és azt vártam, hogy elkezdje a nyakam csókolgatni, de nem tette. Így visszahajtottam a fejem és ránéztem. Szemei izzottak a vágytól, láttam benne a régi tüzet, szája piros és duzzadt volt, csókolni való. Várt valamire, nem szólalt meg, csak várt. Nem tudtam, hogy mire, csak azt tudtam, hogy én csókot akarok. Nem volt belőle elég ennyi! Így most én hajoltam a szájához és lágyan először nyelv nélkül csókoltam, majd egyre hevesebben. Pillanatokon belül rájöttem, hogy erre várt. Rám várt, hogy most én csókoljam meg. Hogy az történjen amit a bulin mondott: hogy ha józanul is kívánom a csókját, tudom merre találom. Itt van, megtaláltam, és el is vettem tőle a csókomat, amit tegnap nem adott meg. Annyira hiányzott már!-ez a felismerés kicsit vissza térített a valóvilágba. Elléptem tőle, majd azonnal kattogni kezdett az agyam: Mit csinálunk mi itt? Mintha együtt lennénk!? De hiszen ő szakított velem! Miért is?: Valami időzítés miatt? Meg hogy ő jót akar nekem azzal, hogy szakít? Megvéd a szüleimtől, mert hogy ők azt akarták, hogy szakítsunk?! De most itt mindketten visszaakarjuk kapni egymást, akkor mi van? Tudom, hogy ő is akar! Ha azt mondanám, hogy anyáék beleegyeztek, szó nélkül vissza jönne hozzám. De engem nem érdekel a véleményük .. én így is úgy is akarom Őt! Leszarom az időzítést, vagy azt, hogy szerinte nekem így jobb. Mert kurvára nem! Nem kell megvédenie, nem kell, hogy így legyen! Megtudjuk oldani kettőnket, és én megtudom oldani szüleimmel is. Mi közösen, együtt megtudjuk oldani! Már csak Harrynek kellene elmondanom, hogy mire jutottam és valahogy rávenni, hogy próbáljuk meg újra. De jó lenne minél előbb kiböknöm, hogy mire gondolok, ugyanis furcsán méreget. Szóval itt az idő, most vagy soha! Tudnia kell, hogy mit akarok: Őt akarom!"

2016. június 4., szombat

II. évad - Tizenötödik rész: Look hot, be cold / 2


◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=C_3d6GntKbk ◢◤

Sziasztok! Újra itt, egy újabb részel! Mivel már régebben volt az előző rész, ezért ilyen hosszút kaptok tőlem. Remélem még vagytok egy páran, és ha igen kommentben jelzitek a véleményetek az részről! Előre is köszönöm!
Jó olvasást! x


Harry:

" Nem tudtam még meddig bírom, azt hogy Em mindenkivel ilyen közönyösen viselkedik. Végül is én már megmondtam neki, hogy ne haragudjon a többiekre, hanem inkább csak rám, de úgy tűnik neki ez nem elég. Ő most utálni akarja az egész világot, pedig a világ nem utálja őt. Ezt biztosra állíthatom, sőt nem, hogy nem utálja, hanem még mindig szívből szereti, csak hát az időzítés úgy tűnik nem jó. Okééé, most azt hiszem átmentem egy metaforába, amikor párhuzat vontam a világ és az én érzéseim között. De a lényeg ugyan az, ki kell békítenem őt a többiekkel. Bár könnyű feladatnak hangzana, ha szóba állhatnék vele, de amint a tegnapi példa is mutatta haragszik rám. Talán ha a többiekkel beszélnék, akkor kitalálhatnánk valamilyen tervet. Majd a suliban megbeszélem velük.
Első óra matek a szokásosnál hamarabb eltelt, ráadásul öt perccel előbb abba is hagyta, így volt időm elszívni egy cigit a suli udvarban. Viszont azt elfelejtettem, hogy Emnek nincs első órája, így pont összefutottam vele a bejáratnál. Mármint szó szerint nekem futott.
- Woow!-nyögtem fel a meglepődéstől.
- Bocsi! Nem láttalak!-mondta szembe velem, ugyanis egy magas volt velem. Várjunk csak! Lenéztem a lábaira és lefagytam. Micsoda lábak!-gondoltam elsőként, majd amikor újra végig néztem rajta inkább, hogy micsoda változás! Magassarkú csizma volt rajta, combfix és szoknya. Nem nagyon az ő stílusa, de nagyon szexis az biztos. Tudtam, hogy lassan meg kéne szólalnom, így a hatás kedvéért, letoltam az orromra a napszemüvegem, majd így szóltam:
- Nagyon csinos! Talán ünneplünk valamit?
- Pff!-vágott egy fintort.- Ünnepelni biztos nem! Inkább valami változást keresek!
- Értem! Remélem..-nem tudtam befejezni a mondatom, mert félbeszakított:
- Bocsi, de nem érek rá csevegni! Mennem kell!-majd fagyos tekintettel el is libbent.
Muszáj volt utána néznem, mert nem értettem én most semmit. Ránézek és egyből felforr a vérem, de amint megszólal vagy a fagyos tekintetét veszi elő, minden kihűl.
Meghallottam a csöngőt, majd gyors elraktam a telom és már mentem is be. Remélem mindenki megkapta az üzenetem, hogy órák után üljünk ki a leletóra megbeszélni ezt a szitut. Tudom, hogy eljönnek, ugyanis őket is bántja, hogy Emily nem beszél velük, ezért remélem, hogy közösen kitalálunk valamit. Nem tudom, hogy azt mondjam, hogy szerencsére, de most úgy érzem, hogy szerencse, hogy nem futottam újból össze Emilyvel, mert másra sem tudtam gondolni csak a mai szerelésére. Igen, megint elkiabáltam ... el sem hiszem, hányszor játszotta el már velem ezt a sors, hogy hálát adok, hogy nem találkoztam valakivel, erre abban a percben összefutok vele. Igazság szerint Emmel most nem futottam össze, hanem a folyosón állva megpillantottam az egyik teremben. Pontosabban az egyik terem padján ülve. Körülötte 2 srác állt és az egyik, aki háttal állt nekem, elég feltűnően a combja mellett támaszkodott az asztalon és fixírozta, míg a másik szintén elég közel állva beszélgetett vele. Emily pedig, hogy is mondjam, kihasználta a ruha előnyeit. Ugyanis többször keresztbe tette a lábát, amire persze a srácok egyből odakapták a tekintetüket. Játszott velük! Amikor a beszélgetős srác abba hagyta a dumát, pont kinézett az ajtón és engem figyelt. Vagyis lebuktam, mert Em is azonnal rám nézett. Nem tudtam, hogy melyik lenne jobb, ha szó nélkül elmegyek, vagy ha oda megyek hozzájuk. Hát persze, hogy a másodikat választottam.
- Harry?!-fordult meg a másik srác.
- Freddy!-ismertem rá a focicsapatból.- Mizu?-fogtunk kezet.
- Em, most meséli, hogy bulit szervez!-mondta ki, majd mikor Emre nézett, bocsánatot kért feltartott kézzel. Nem értettem a tettét, addig míg nem néztem én is rá. Dühösen ingatta a fejét. Óóóó szóval nem akarta, hogy tudomást szerezzek a buliról. Fasza!
- Te pedig?-kérdeztem a másik sráctól, aki még mindig szorosan mellette állt.
- Conor!-nyújtotta a kezét flegmán. Hoppá, hoppá! A kis pöcs azt hiszi van esélye nála!
- Harry!-megszorítva ráztam vele kezet.- Szóval mikor is lesz a buli?-kérdeztem rá.
- Semmi közöd hozzá, Harry!-megszólalt meg a kis boszorka, aztán leugrott az asztalról, majd Conorhoz hajolt és elég hangosan azt súgta neki:
- Elküldöm sms-be a részleteket!-majd fogta a táskáját és ott hagyott minket.
Persze Conor, mint egy jó kis kutya követte azonnal. Mikor Freddy is menni akart, oda szóltam neki:
- Hé, haver! Egy szívesség: kérlek, ha megtudod a részletek, szólj! Jövök neked egyel!
- Harry! Látszólag nem akar téged a bulijába.
- Ez legyen az én gondom. Csak tedd meg, oké?
- Rendben! Majd jelentkezem!

Végre leteltek az órák és már mentem is a lelátóra a többiekhez. 
- Sziasztok! Bocs, hogy késtem!
- Nem késtél! Mi jöttünk korábban. Elengedtek minket.-mondta Zoe.
- Oké, szóval miért vagyunk itt?-kérdezte Tom.
- Emily miatt!
- Mi van vele, megint?-kérdezte Matt.
- Szóval, múltkor beszéltem vele, hogy ne haragudjon rátok az én hibám miatt, de mintha nem nagyon érdekelte volna. Talán azért mert én mondtam, talán azért mert rájött igazam van, nem tudom. De azt tudom, hogy ki fogom békíteni titeket vele!
- És mégis, hogy tervezed ezt?-kérdezte Aron kíváncsian.
- A buliján!
- A mijén?-csodálkozott Zoe.
- Ö .. oké. Akkor ezek szerint titeket se hívott meg. Szóval ízé, az úgy volt ...-meséltem el nekik a teremben történteket.
- Oké! Akkor Freddy tuti elmondja a részleteket?-kérdezte Aron.
- Ja, naná!
- Aztán onnan tovább?-kérdezte Matt.
- Beszéltek vele! Ti közösen! Nélkülem!
- Azt hiszed ez be fog válni?
- Miért ne?! Megértetitek vele, hogy nektek nincs közötök a szakításunkhoz. Ti a barátai akartok maradni és ennyi.
- Hát legyen neked igazad!-mondta Zoe, majd folytatta:- Eléggé jól ismerem, és nehéz lesz! Ahogy ma viselkedett abban a ruhában... Kezd nem önmaga lenni!
- Tudom!-mondtam szomorúan.- Tudom, hogy az én hibámból és sajnálom is, de már nem tudom vissza szívni, amit tettem. 
- Oké, akkor egyezzünk meg abban, hogy megvárjuk a buliját, ott pedig majd megbeszéljük vele.
- Rendben! Írok ha megtudtam valamit.-mondtam, majd reményekkel telve haza indultam.

Emily:

Még van pár nap a buliig, de már mindent leszerveztem. Anyáék nem lesznek itthon a hétvégén, azaz már pénteken elutaznak, így aznap este már enyém a  ház. Piákat Conor intézi, zenét Freddy a többit pedig én. Vagyis nekem azzal kell foglalkoznom, hogy a régi barátaim ne jöjjenek el a bulimra. Még nem tudom, hogyan fogom ezt megakadályozni de jó lenne, ha nem lenne semmi féle botrány.


* Péntek - 17:00 *

Oké, piák helyükön, hangfalak fent, bútorok eltolva, minden értékes dolog elrakva, rágcsák kint. Azt hiszem minden meg van!
- Te nem fogsz átöltözni?-kérdezte Conor.
- Ó ne...-néztem magamra, még mindig a szabadidő nadrágomban voltam.- Baszki, baszki! Már megyek is. Minden oké lesz itt lent?-kérdeztem a srácoktól.
- Persze, persze. Tartjuk a frontot, menj csak! Készülődj!-kacsintott rám Conor, majd rohantam is a zuhany alá. Igaz, hogy 8-9 körül jönnek csak a vendégek, de le akarom nyűgözni őket, szóval ahhoz idő kell.
Ez a fekete ruha mellett döntöttem, a hajamat pedig a maga természetesen hullámos módján hagytam. Kicsit kisminkeltem magam, de azt nagyon natúr módon. Ehhez volt most hangulat na. Mikor leértem már nagyban szólt a zene. Igaz, hogy még csak a srácok voltak itt, de ők már megkezdtek egy üveg whiskyt.
- Töltsetek nekem is!-kiáltottam a lépcső aljáról.
- Hűhaa!!! Végre megérkeztél!!-kiáltotta Freddy és már hozta is a pohár piát.
- Aztaaa mindenit!-jött oda Conor, majd megcsókolta a kezemet.
- Látom ti már jól érzitek magatokat!-nevettem fel, majd lehúztam az italom.
- Nem csak csinos, de még inni is tud!-nevetett fel Freddy, majd megkérdezte:- Jöhet a következő?
- Ha berúgok mielőtt mindenki ideér a ti hibátok lesz!-mutattam rájuk, majd felhangosítottam a zenét.

* Péntek - 23:30 *

Juhúúúú!! Pörög a bulim ezerrel!! Én pedig már eléggé be vagyok csiccsentve. De eddig annyira nagyon jó! Sok új ember eljött, akikkel tök jól kijövök. Dumáltunk, ittunk, táncoltunk majd megint ittunk. Aztán egy pontom úgy döntöttem a biztonság kedvéért körbe nézek a házban, hogy nem okoztak valami bajt a vendégek. Szerencsére minden a helyén volt, viszont amikor vissza sétáltam a nappaliba, nem kívánatos emberekkel találtam szembe magam. Zoe azonnal megindult felém:
- Em! Beszélhetnénk?
- Most? Nem igazán érek rá, épp bulit tartok!-kiabáltam a zene miatt.
- Amint látom az megy nélküled is. Csak pár perc az egész!
- És miért is?-kérdeztem flegmán, majd töltöttem magamnak egy fröccsöt, úgy éreztem szükségem lesz erre, ha tényleg beszélgetni fogok velük.
- Mert mindannyian szeretnénk veled beszélni! Fontos!
- Hát legyen!-tártam szét a akarom, majd elindultam a szobám felé. 
Valamennyire csöndesebb volt, így normál hangerővel ismét megkérdeztem tőlük, hogy mit akarnak.
- Emily...-kezdett bele Aron, egy nagy sóhaj után.- Tudjuk, hogy te valamiért haragszol ránk, viszont nekünk nagyon hiányzol. Meg kell értened, hogy semmi közünk nincs a Harryvel történtekhez. Semmi bajunk nincsen veled, sőőőt megértünk .. kérlek, gyere vissza hozzánk!
Nem tudtam józanul gondolkodni már vagy éppen vissza szólni nekik. Pedig lett volna egy két megjegyzésem, de a sok pia és az érzelmek kavarogtak bennem Aron vallomása után. Nem igazán fogtam fel a dolgokat, mindenki bámult és várta, hogy megszólaljak. Egyszerűen össze voltam zavarodva, végül is igaza van, de másrészről sértettnek éreztem magam még mindig.
- Oké, oké...-mondtam részegen. Pontosan nem tudtam mibe egyeztem bele, de legyen, ha ezzel végre leszállnak rólam és hagynak bulizni.
- Em, minden oké?-kérdezte Matt.
- Persze!-próbáltam rámosolyogni.
- Oké, akkor mi megyünk is!-állt fel Tom, majd sorban kimentek az ajtón.
Zoe még visszafordult megfogta a kezem, és azt mondta:
- Annyira hiányoztál! Holnap hívlak és beszélgetünk, jó?
- Oké. Sziasztok!-kiáltottam utánuk a folyóson, majd a falnak dőlve lehunytam a szemem.
Nem tudom miért nem marasztaltam őket, de úgy tűnik ők nem is akartak maradni, hisz egyikük se említette, sőt miután megbocsájtottam nekik elég gyorsan elrohantak. Lehet azért, hogy nehogy visszavonjam. Báááár ... most esik le igazán, hogy komolyan megbocsájtottam nekik?! Vagy csak a pia és a nyomás hatására?!
Nem tudtam sokáig ezen gondolkodni, ugyanis mintha a zenén keresztül a nevemet hallottam volna meg.
- Emy? Emy?
- Conor?-tápászkodtam fel a földről, úgy tűnik a gondolkozás közbe leültem.
- Szia szivi!-köszönt részegen, majd a kezembe adta az egyik poharat.
- Mit iszunk?-mosolyogtam rá, ugyanis egyből visszatért belém a bulizhatnék.
- Titkos recept!-kacsintott, majd közel hajolt a fülemhez.- Egy pusziért elmondom!
- Hmm, had gondolkozzak!-szagoltam bele a piába.- Vodka van benne, az biztos!
- Igen eddig jó! De a többit úgy sem találod ki! Kérem a puszim..-mutatott a szájára.- és elárulom!
Belenyaltam a pohárban és valami isteni finom íz keveredett a vodkával. Annyira kíváncsivá tett, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy közel lépek Conorhoz és a tarkójánál fogva összeérintem az ajkainkat. Ő egyik kezével a derekamnál fogva közelebb húzott magához és a puszimat azonnal csókká alakította. Belenyögtem a szájába a meglepődöttségtől. Vodka és az a titkos valami íze volt, így nem bántam, hogy a nyelvével felfedezi a számat. Kezemmel már a haját markoltam, amikor hirtelen valaki ellöki tőlem. Kinyitottam a szemem, de kellett pár másodperc mire hozzá szokott a fényhez. Azután felismertem a göndör fürtökről Harryt. Harry?!! Mit csinál itt? És miért szegezi a falhoz Conort?
- Harry!!-kiáltottam ijedten.- Mi a fenét csinálsz? Azonnal engedd el!!
Megfordulva rám nézett, majd az ijedt tekintetem láttam elengedte Conor pólóját, de még ráüvöltött, hogy takarodjon mielőtt beveri a képét! Mégis mi a fenét gondol magáról?
- Ez mi a fasz volt?-löktem meg a mellkasát.
- Én is ezt akartam kérdezni! Mit smárolgatsz vadidegenekkel?-kiabált velem.
Körbe néztem és mindenki minket nézett a folyosón, Harry is észrevette ezt, ezért a könyökömnél fogva berángatott a szobámba.
- Mit keresel itt?-estem neki újból. 
- Emily! Ne lökdöss!-mondta komoly, ám halk hangon.
- Kérdeztem valamit! Mi jogod van ahhoz, hogy ide gyere és megmond mit ne csináljak?!
- Nem gondolod, hogy hagynom kellett volna, hogy azzal az idiótával smárolj?
- Hát nem érted?!-túrtam bele a hajamba, majd szorosan elé álltam és a szemébe nézve mondtam: - Semmi közöd hozzá! Hiszen semmi közöd nincs már hozzám sem!
- Ez nem igaz!-túrt bele ő is a saját hajába. 
A fenébe, én is így szeretnék beletúrni....! Jézus, ez most honnan jött?!
Léptem egyet hátra, majd a falnak ütköztem. A hideg fal olyan jó érzés volt, lehunytam a szemem és vettem pár mély levegőt. Mikor ismét kinyitottam, most ő jött veszélyesen közel.
- Mond el, hogy mit érzel a szíved mélyén!-kérte alig hallhatóan.
Csak pislogni tudtam ezen a váratlan kérésén. Mégis mit kéne mondanom?! Azokat az érzéseket elzártam már jó mélyre. Most meg azt kéri, hogy mondjam el neki a legmélyebb érzelmeim?
- Tudod .. én ..- zavarba jöttem, miközben a csillogó zöld szemébe bámultam. Elvesztem benne... Eszembe jutott minden eltöltött jó és boldog pillanat.
Azonban amikor pislogtam az a jelenet ugrott be, amikor szakít velem, amikor kidob, amikor összetöri a szívem. És ez az érzés jelenleg erősebb, mint bármely másik csodaszép pillanat.
- Tudod mit, Harry?! Elmondom én mit érzek .. utálatot! Utállak, amiért ezt tetted velem!-ismét püfölni kezdtem a mellkasát.- Utállak, mert összetörtél! De tudod mit?! Ez .. -mutattam itt a testemre.- és ez - most a szívembe.- soha többé nem lesz már a tiéd!
Azt hittem ettől megsértődik és itt hagy, de nem ez történt. Csípőjével a falnak szorította a testem, a kezével pedig a csuklómat szegezte oda. Majd husky hangon a fülembe súgta:
- Óóó drága Emily, magadnak hazudhatsz, de nekem nem tudsz! Tudom, hogy még mindig érzel valamit irántam.- egy kis szünetet tartott, addig pedig végig húzta az ajkait a fülemtől a kulcscsontomig.- Különben nem remegnél most a kezeim között. Nem kívánnád a csókom, és legfőképp nem verne olyan gyorsan a szíved.-mondta, amikor a nyakamon lüktető érre tette az ajkait.
Még egy utolsó pillantást vettem a szájára, ami az én számhoz közeledett, majd a szemeim elnehezültek és lecsukódtak. Komolyan azt hittem, hogy meg fog csókolni és az a durva, hogy hagytam is volna. Nem tudom, hogy a pia miatt, vagy amit mondott. De ez most már nem fog kiderülni, ugyanis nem csókolt meg. A szája csak súrolta az enyémet, majd ellökte magát tőlem és felnevetett:
- Látod?! Igazam van .. még mindig benned van a tűz, amit csak én tudok előhozni. Az a mitugrász Conorral meg sem közelítettétek ezt az érzést, amit most átéltél velem, ugye?
Őszintén szólva megvoltam zavarodva, pislogni és sóhajtozni tudtam míg Harry beszélt. Vártam, hogy történjen még valami, azonban ő elindult az ajtó felé.
- Harry?!-kiáltottam utána. De mit akarok neki mondani?! Azt nem tudtam.- Én ...
- Nyugi Em, nem mondom el senkinek, hogy megkívántál! Majd ha józanul is rájössz erre, akkor tudod merre találsz, addig pedig élvezd a bulid.-mondta, majd otthagyott.
Élvezzem a bulit?! Ezek után hogyan tudnám?! Asszem nagy pácban vagyok..."