Hetedik rész: Újra jóban vagyunk?!

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=TWwIztjs29Y ◢◤

Sziasztok! :) Bocsánat a késésért, de alig volt időm. :/ Kárpótlásul néhány képet dobáltam a részbe, és dupla résznyi hosszúságúra írtam. Remélem tetszik majd.
Jó olvasást! x

Emily:

" Alig várom már a délután hármat, ugyanis a mai napon kiruccanunk egy kicsit. A szomszédos városban egy nagyobb fesztivál veszi kezdetét. Lesz ott minden féle jó: koncertek, körhinták, különböző sátrak és persze rengetek jó pasi. Rájöttem, hogy jó lenne már foglalkozni a szerelmi életemmel is. Tudom nehéz azzal foglalkozni ami nincs, de most már el kéne kezdeni fiúk után nézni. Csak ezt otthon meg ne tudják. Ezért mondtam anyáéknak, hogy inkább busszal megyünk oda. Zoe, és nem rég kiderült, hogy Tia és a húga - Carla - is jön velünk. Ebéd után elmentem fürdeni és hajat mosni. Elintéztem a szokásos dolgaimat, majd egy félórás válogatás után megtaláltam a megfelelő ruhámat. Egy rövid farmernaci és egy haspóló. Fekete táskámba bele pakoltam a pénzem, irataim és persze egy félliteres víz, amit anyám tuszkolt be a táskába. A pia mellé jó lesz.-gondoltam magamba. Gyors felnéztem még facebookra és kiírtam, hogy kivel és merre megyünk. Mert miért ne?! Legalább ha keres valaki tudja, hogy hol vagyunk. Na de mindegy. Gyorsan magamra kaptam a fekete lapos conversemet, majd elköszönve siettem ki a buszmegállóba. Már ott vártak a Twist tesók - Tia és Carla.
- Sziasztok!- adtam nekik két puszit.
Érdekes azért, hogy amikor nincs ott Shanon mindenki tök normálisan tud viselkedni. Alig várom, majd azt az egy vagy talán még több hetet, amikor nyaralni mennek. Ugyanis minden évben lelépnek Hawaii-ra nyaralni. Végül is akik megtehetik, miért ne?!
- Mikor jön Zoe? Lassan jön a busz.-kérdezte Tia.
- Már ott jön.-néztem az utca végébe és megláttam a rohanó csajt.
- Huuuh! Azt hittem lekésem!-lihegett Zoe.
- Mi is!-nevettem a többiekkel.
- Vissza kellett szaladnom a fényképező gépért, most na!-mondta, majd amikor elrakta a táskájába megjelent a busz. Megvettük a jegyeket, majd a hátsó ötösön helyet foglaltunk. Útközben kitárgyaltuk az első úti célunkat a vattacukrost. Negyed óra zötykölődés után már meg is érkeztünk egy nagy fesztivál sátor elé. Kiderült, hogy lepecsételt karszalagot kell venni, így beálltunk a sorba és vártunk.
- Na akkor meg keressük a vattacukrost?-kérdezte Carla, miután beengedtek minket a fesztivál területére.
- Aham!-mondtuk egyszerre Zoéval.
Rengeteg ajándék és egyéb finomságok között ott bújt meg a mi kedvencünk.

Mindenki rózsaszínt vett kivéve persze én. Nekem a kék jobban tetszett, így egy hatalmas kék finomsággal indultam útnak.
- Héé! Várj meg!-kiáltotta utánam Zoe.
- Többiek?
- Megnézik milyen koncert lesz. Majd jönnek.-válaszolt.
- Oké.-rántottam meg a vállam, majd egy helyben toporzékolni kezdtem.
- Mi van? Pisilni kell?-nevetett ki Zoe.
- Aaahj! Nézd ott vannak helyes pasik a céllövöldénél.-mutattam oda.
- Hmm, nem rossz. Talán lőnünk kéne.-mondta, majd rögtön elindultunk arra.
Azonban én előbb értem oda, ezért a vattacukromat arrébb húzva az arcomtól, így szóltam:
- Sziasztok! A barátnőm Zoe lőni szeretne.-mondtam ki, mire a drága barátnőm szúrós tekintettel nézett rám.- De sajnos nem igazán profi, segítenétek neki?-tettem hozzá kérlelő hangnemben.
- Persze!-mondta az egyik srác, és már kint a volt a pultból, és Zoe mellé állt.
Én jót nevettem ezen, főleg Zoe arckifejezésén, de utána inkább tovább ettem a cukrom.
Perceken belül  már úgy flörtölgettek egymással, hogy rossz volt nézni. Persze egy csomószor meg kellett mutatni neki, hogy kell lőni - hiszen akkor hátulról hozzá simul - de legalább ingyen volt. Kicsit arrébb sétálva megnéztem a mellettük lévő árust, amikor valaki mögém lépett és egy 'hello Emily'-t motyogott. Azonnal hátra fordultam és meglepetten bámultam Harry zöld szemeibe.
- Szia! Hát te?-léptem egyet hátrébb, mert túl közel volt.
- Jöttük a koncertre a srácokkal.-mondta, majd a tetováló sátor felé mutatott, ahol a három jómadár - Matt, Tom és Aron - nézelődött.
- Az jó. Amúgy milyen koncert is lesz?-nevettem fel, mire ő is jó ízűen elnevette magát.
- Nem tudod milyen koncert lesz? De akkor miért jöttetek ide?-kérdezte.
- Öhm ..-gyorsan úgy csináltam, mint aki elgondolkodik, majd meglebegtettem előtte a vattacukrot. - Hát ezért! Na jó nem, épp most ment el Tia megnézni, hogy kik lépnek fel.
- Akkor szerencséd van. Én előbb elárulom neked, hogy kik lépnek fel.
- Okééés!-mondtam, majd leszakítottam egy nagy falatot a cukromból.
- Egy feltétellel!-mondta, mire csalódott képet vágtam, de azért hozzá tettem:
- Pedig éppen megakartalak kínálni!-csücsörítettem le számat.
- Nem eszek ilyesmi. Bocs.-mondta fintorogva.
- És mi a feltétel?-tereltem a témát, mert nem akartam, hogy megint beflegmázzon.
- Az, hogy koncert után felülsz velem az óriáskerékre.
- Háát nem is tudom!-gondolkodtam el, hiszen akkor ott kettesben leszünk és kénytelenek leszünk beszélgetni. Jó igaz, hogy most is beszélünk de csak ilyen alap, egyszerű dolgokról. Ott tuti valami konkrét téma lesz, hiszen miért akarna akkor ennyire kettesben lenni?!
- Na már! Mindjárt kezdődik a koncert! Szóval, megmondom ki lesz, aztán elmegyünk megnézzük, és utána megyünk egy kört, és ennyi. Na jó üzlet, nem?-mosolygott rám.
- Jó oké!-egyeztem bele.- De csak egyet!-mutattam a kezemmel egy egyest.
- Nervo!-mondta ki lazán, majd így szólt:- Ott találkozunk!
Várj! Mi van? Nervo?! Úristeeeeen! Nervo????? Nagyon nagy kedvenc!! De jó! De mi, most hova lett?-néztem körbe. Eltűnt az összes fiú. Háát ez tök kedves volt tőle, ide jött megegyezni, és amikor belementem, lelépett. Nagyszerű!-gondolkodás közben megkerestem Zoet, aki már Tiáékkal volt.
- Em! Ne tudd meg kik lépnek fel!-kiabálta felém Tia.
- Tudom! Nervo!
- Mi? Honnan?-kérdezte Zoe.
- Harrytől!-mondtam, majd lassan indulni kezdtünk a színpad felé.
- Harry? Itt van?-kérdezett rá Carla.
- Aham, a többi sráccal.-válaszoltam.
- Az fasza! Azt hittem végre lehetünk egy napot nélkülük.-bosszankodott Zoe.
- Én is! Ja, és utána mennem kell vele egy kört az óriáskeréken.
- Szívás!-nevetett ki Tia, viszont amikor kidugtam rá a nyelven mind elröhögtük magunkat.
Kicsit előrébb sétálva Zoe a fülebe súgta:
- Lehet jó is lesz, így legalább kitudod deríteni, miért akar ennyire kibékülni!-igazat mondott, még, jó hogy beszámolok neki mindenről, és így a legjobbkor tud adni tanácsot.
- Igaz! Ha már úgy se kerülhetem el ezt a beszélgetést, legalábbis ma nem, akkor én irányítsam. Köszi.-pusziltam meg az arcát a jó ötlete miatt.
Végre megérkeztünk a színpad elé pontosabban a hatalmas tömeg mögé. De hála a mi alacsony Carla barátnőnknek, aki befurakodott előre. Így egy egészen jó kis helyet szereztünk magunknak. Perceken belül a fények felvillantak, és a bemondó köszöntötte őket.

◢◤ http://www.youtube.com/watch?v=DLaatyK9uD0 ◢◤

Félórán belül hatalmas parti alakult ki. Imádom ezt a két csajt, valami kibaszott jó zenét csinálnak. Egész végig ugráltunk, táncoltunk, énekeltünk. Egyszóval őrületes parti volt ma este.

Bőven tíz óra után szünetet tartottak. Mi is elindultunk valami innivalót szerezni, amikor rezegni kezdett a telom.

Most egy körhinta? Harry.x

Aahj mivel úgyse adja fel, és a szünet legalább egy órás lesz, ezért vissza írtam, hogy oké. Megírta a pontos koordinátát, hogy hol találkozzunk, így elindultam oda. Közben persze dobtam a csajoknak is 1 sms-t, hogy Harryvel vagyok. Tíz perc után - a nagy tömeg miatt - elértem a találka helyét, de Harryt sehol sem láttam. Azonban pillanatokon belül két jegy tűnt fel a szemem előtt.
- Mi a .. ?-fordultam meg, mire Harry mosolygós arcába bámultam bele.
Jesszus, mióta mosolyog ennyit?! Eddig valahogy fel sem tűnt, vagy talán azért mert eddig nem mosolygott ilyet sokat. Legalábbis ha a többiekkel van.  Lehet, hogy én vagyok rá ilyen jó hatással?! Ááá dehogy, csak viccelek.
- Na mehetünk?!-kérdezte, majd szó nélkül megragadta a kezem és oda húzott a körhintához.
Beálltunk a sorba és kis tolakodásnak hála, pont befértünk az első körbe. Mikor helyet foglaltunk körbe néztem, és meglepődtem a hinta magasságán. Rohadt magas volt.
- Hány óra alatt érünk körbe?!-poénkodtam.
- Ő asszem csak félórás.-mondta, majd rám kacsintott.
Mi volt ez a kacsintás?! ... Ó jaaj, leesett. Azt jelenti, hogy félóra kettesbe. Szuper! Megindultunk, reflexből görcsösen szorítani kezdtem a kapaszkodót, mire Harry csak felnevetett.
- Ne félj már ennyire, tök lassú!-mondta percek múlva, majd elengedett mindent, és felém fordult.
Ezek után én is rájöttem, hogy tényleg lassan megyünk, így engedtem a szorításon. Bár azért még fogtam, hiszen himbálózik, de igyekeztem én is felé fordulni. Egymás szemébe bámultunk néhány percig, majd amikor kezdett kínossá válni a dolog pislogtam, és megköszörülve a torkom így szóltam:
- Amúgy miért az óriáskereket választottad feltételnek?
Elmosolyodva így szólt: - Először is mert gyönyörű innen a kilátás.-mondta, mire körbenéztem, de ő hozzá tette, hogy 'fentről', majd folytatta: - Másodszor pedig ketteseben, normálisan akartam veled beszélni.
Én tudtam..-ez visszhangzott a fejemben. Nagyszerű, akkor beszélgessünk!
- Oké.-néztem el ismét, majd egy kevés hallgatás és néhány sóhaj után megszólalt:
- Szóval ... elég nehéz erről beszélni, de el szeretném neked mondani.-mondta majd egy nagyot nyelt, elég fontosnak hangzik ezért teljes testemmel felé fordultam.
- Az a helyzet, hogy azért viselkedek néha bunkón, mert nem akarom, hogy senki közel kerüljön hozzám. Ugyanis nem akarok újra elveszteni valaki olyat, aki sokat jelent számomra.-nézett oldalra és tudtam, hogy itt a szüleire gondolt.
- Harry, a szüleidre gondolsz?-kérdeztem rá azért félénken.
Bólintva jelezte, hogy igen. Újabb csönd, mire már azt hittem nem fog megszólalni többet, de folytatta:
- Nehéz elmagyarázni, de tudnod kell, hogy ebből adódóan vagyok a haverok előtt és melletted két különböző stílusú ember. Így szoktam meg, hogy nincs senki mellettem, és mindig a kemény, laza srácot kell adnom a bandában. Sajnálom, ha ez miatt megbántottalak. Nehéz volt azaz időszak számomra, amikor elköltöztem otthonról, és itt csak így fogadtak be. Ezért muszáj így viselkednem. De veled furcsa mód tudok normális lenni. Amin én is meglepődtem.-nevetett fel kínosan.- Furcsa mód megsajnáltalak, bocsánatot kértem tőled vagyis egyszerűen bántott a dolgok, és kiakartalak engesztelni. Eddig nem éreztem ilyet, eddig leszartam mindent és mindenkit. De most is ..-megrázta a fejét, mint aki azt mondja, hogy ez hihetetlen, majd így folytatta:- itt vagyok veled egy óriáskeréken, és őszintén beszélek magamról. Ez mind a te hibád!-vádolt meg játékosan, majd oldalra nézve jelezte, hogy végzett a mondókájával.
- Na háát! Erre nem számítottam.-mondtam ki őszintén.- De így legalább megértem a furcsa viselkedésedet, amikor ott vannak velünk a többiek is.
- Akkor megbocsájtasz?-mosolygott ezerrel.
- Igen Harry!
- Akkor újra jóban vagyunk?
- Igen Harry!-nevettem fel én is.
Azonban utána néhány percig csak bambultunk, majd egy kezet éreztem a korláton pihenő kezemen.
- Nézd, felértünk!-kiáltotta.
Meglepve a kezéről az arcára, majd gyorsan a tájra kezdtem el fókuszálni, hiszen egy kicsit zavarba jöttem. Azta! Mennyi ember és milyen jók a fények! Tök szép innen minden!

- Rohadt jó így sötétben!-szólalt meg a fülem mellől, ugyanis közel hajolt, hogy jól kilásson az én oldalamon is.
Mikor kinézelődtem azon az oldalon, fordultam volna meg a másik irányba, de beleütközzem az arcába. Kicsit nevetni kezdtem, viszont amikor belenéztem a szemeibe a szám egyből kiszáradt. Esküszöm többször is ránézett az ajkaimra, és azt hittem meg fog csókolni. Komolyan .. éreztem a bizsergést köztünk. Milyen jó lett volna már, ha az első csókom vele az óriáskerék tetején lett volna. ... Jesszus! Miért fantáziálgatok a csókjáról?! Állj!-mondtam magamnak abban a pillanatban, amikor ő elmosolyodott és hátra dőlt. Ezek szerint tévedtem, nem akart meg csókolni. Így hát a táj bámulásával tereltem el a gondolataimat Harry érzéki szájáról."

Hatodik rész: Smsek.

◢◤ http://www.youtube.com/watch?v=hT_nvWreIhg ◢◤

Emily:

" Anya bele egyezett, hogy Zoé és Aron átjöhetnek délután filmezni. Nem volt kedvem kimenni, főleg a tegnap történtek után. Egyszerűen nincs kedvem Harryhez meg a többiekhez. Tuti, hogy lecsesznének, mert elrontottam a versenyüket. De nem érdekel most már, el fogom felejteni ezt az egészet, legalábbis mára. Készítettem két csomag kukoricát, majd egy tálba öntve felvittem a szobámba. Előhalásztam a dvd-ket és válogatni kezdtem.
- Légyszi, engedd be őket anya!-kiáltottam, amikor meghallottam a csöngőt.
Pár perc múlva már kopogtak az ajtómon.
- Gyertek csak!
- Szia csajszi!-köszönt Aron, majd két puszit adott.
- Sziasztok!-mondtam, miközben megöleltem Zoét.
- Na mit nézünk?-kérdezték szinte egyszerre.
- Nem tudom. Elkezdtem válogatni őket, de eddig nem találtam semmi jót.
- Horrort!-mondta kapásból Aron, mikor lenézett az egyik Fűrészes tokra.
- Nem!-vágtuk rá egyszerre Zoéval.
- Jó akkor legyen mondjuk ..-kezdett el pakolászni, majd előhúzott egy fekete tokos filmet.- a Karib-tenger kalózai.
- Őőő nekem okés. Úgy is rég láttam.-mondtam.
- Jó akkor legyen.-tette le a kezében lévő néhány filmet Zoe, majd segített elpakolni.
- Fogjatok kukoricát!-mondtam, miközben elindítottam a filmet.
Elhelyezkedtem a tv-vel szembeni ágyon, hiszen a többiek a szőnyegre feküdtek. Egy olyan jó húsz perc múlva Aron telója csörögni kezdett. Gyorsan előhalászta, majd felvette. Nem is figyeltem rá, addig amíg a nevemet nem mondta.
- Most nem tudok. Filmezünk Em-nél!
- ...
- Őőő nem tudom, megkérdem!-mondta Aron, majd felém fordult:- Harry is átjöhet?Tessék?! Harryvel beszél? Ne már ... és Harry átakar jönni? Még ha jóba lennénk, akkor is elgondolkodnék ezen, de így biztos, hogy nem. Ezzel a lendülettel ráztam jobbra-balra a fejem.
- Nem akarja!-mondta bele a telefonba Aron.
- ...
- Nem hiszen, hogy ez jó ötlet Harry.
- ...
- Jó akkor elküldöm. Szia!-elköszönt, majd letette.
- Ugye nem jön át?-kérdeztem aggódva.
- Nem.-válaszolt röviden, majd pötyögni kezdett valamit a telefonjába.
Kicsit megnyugodva újra a filmre kezdtem koncentrálni. Néhány izgalmas perc múlva rezegni kezdett a telefonom. Sms-em jött. Fél szemmel néztem csak meg, hogy kiírt mert épp egy fontos résznél tartott a film. Azonban amikor csak a telefonszámot láttam kíváncsian nyitottam meg az üzit.

Tényleg sajnálom, ami tegnap történt. Nem jöhetnék át? x Harry

Harry?!-nyíltak tágra a szemeim. Ez meg hogy lehet?!-gondolkoztam el egy percre, amikor beugrott az én kedves barátom.
- Aron!! Megadtad neki a számom?-kérdeztem meg tőle dühösen.
- Muszáj volt, bocsi!-vonta meg a vállát.
- Kösz.-mondtam, majd inkább csöndbe maradva az sms-t néztem.
Írjak vissza?! De mégis mit írhatnék?! Nem akarom, hogy ideje jöjjön. Egyáltalán találkozni sincs kedvem vele sehol. A filmet mellőzve pötyögni kezdtem.

Több kell egy sajnálómnál. És a válaszom még mindig nem.

Ennél jobbat nem tudtam írni neki. Remélem így, hogy én mondtam nemet neki, megérti. De ez a terv nem jött be, ugyanis pár perc múlva egy újabb üzenet jött.

Mit tehetnék, hogy megbocsájts? Kérlek, had jöjjek! x

Jesszus, mi ütött belé?! Kérlek .. meg minden. Ez nem rá vall, olyan mintha tényleg zavarná, hogy nem vagyunk jóba.

Kezdhetnéd azzal, hogy nem vonod el a figyelmem a filmről.
Amúgy pedig nem férünk már el a szobámban.

Füllentettem, hiszen volt még hely. De úgyse tudja, hogy mekkora szobám van, szóval mindegy. A kérésem nem jött be, ugyanis továbbra sem hagyott a filmre koncentrálni.

Ha ott lennék nem vonnám el a figyelmed .. szóval?
Amúgy pedig jártam már a szobádban és szép nagy. ;) x

Hogy mi?! Járt már a szobámban?! Járt már nálunk?! Az meg, hogy lehet?! Én miért nem tudok erről?!

Mi? Mikor?

Ennyit küldtem neki másodpercekkel az ő üzije után. Ő sem tétlenkedett, azonnal jött a válasz.

Maradjon ez az én titkom. Na akkor jöhetek? :)

Ezt nem hiszem el még mindig jönni akar. Tuti kamuzik, és nem is járt nálunk. De ezt ki kell derítenem.
- Em! Minden oké?-kérdezte Zoe, amikor felültem.
- Aham, persze.-mondtam, majd az ajtó fele mentem.- Csak wc-re megyek.-füllentettem nekik.
Le siettem a lépcsőn, majd megkerestem anyát.
- Anyu, kérdezhetek valamit?
- Persze.-mondta, majd lerakta a könyvet.
- Szóval .. ne akadj ki jó?-kezdtem bele, mire összevonta a szemöldökét.- De járt már nálunk Harry?-mondtam ki egy levegővel, miközben a telefonom ismét rezegni kezdett a kezemben. Nem akartam megnyitni addig, amíg anya nem válaszolt, így vissza csúsztattam a zsebembe.
- Harry? Az a göndör hajú, szép mosolyú srác?-kérdezett rá, mire leesett az állam.
Szép mosolyú? Miért mondta ezt? Honnan ismeri?
- Igen. Honnan ismered?
- Jaaj, hát egyszer volt itt.-válaszolt nyugodtan.
- Mikor, minek?-kérdeztem rá azonnal meglepődve.
- Már vagy egy hónapja. Segített bepakolni néhány cuccot.
- De mégis miért?-döbbenten kérdeztem rá.
- Mert nehezek voltak?! Mégis mi ez a faggatózás?-nézett rám a furcsán.
- Semmi, semmi. Még egy utolsó kérdés és békén hagylak.-mondtam majd a legfontosabb kérdést feltettem.- Járt a szobámban is?
- Nem tudom. Csak a mosdóba kéretőzött ki, ha jól emlékszem.Aha, a mosdóba mi?! Még is mit képzel magáról?! Csak úgy bejön a szobámba, ráadásul úgy, hogy senki nem adott rá engedélyt. Egyáltalán minek segít az anyámnak?! Felsétáltam a többiekhez, majd levágtam magam az ágyra, és megnéztem az üzenetet.

Hallgatás belegyezés?! ;)

Na persze.-mondtam magamban, majd gépelni kezdtem.

Tudom a titkod .. és ha még egyszer engedély nélkül lépsz be a szobámba, akkor
soha többet nem fogunk beszélni. Most hagyj filmet nézni ... kérlek.

Nem tudtam mi mást írhattam volna, - hiszen dühös voltam - így leírtam azt, ami először az eszembe jutott. Muszáj volt oda raknom a végére a kérlek-et, hátha abba hagyja a zaklatásom. De nem így történt, igaz most vagy öt perc múlva, de megjött az sms Harrytől.

Tényleg sajnálom. Nem akartam semmi rosszat. De akkor mindegy,
remélem egyszer majd megbocsájtasz nekem. :/

És akkor ennyi volt. Tíz percig bámultam az sms-t, de nem kaptam és nem írtam egy betűt sem. Egyszerűen nem tudok mit gondolni erről az egész helyzetről. Ennyire még nem volt velem ilyen .. ilyen rendes. Vagy nem is tudom mit lehet rá mondani. Máskor rég leszarta volna, hogy mit gondolok róla. Ennyiszer nem kért volna bocsánatot, és pláne nem írta volna azt a végére, hogy reméli egyszer majd megbocsájtok neki. Ez úgy jön le, mintha tényleg sajnálná, és örülne neki ha újra jóba lennék. De vajon miért? Mi ütött belé? Hiszen amíg tartott a suli észre sem vett, nem érdekelte, hogy nem vagyunk jóban. De most, hogy szünet van az egész "kapcsolatunk" megváltozott. A nincs-kapcsoltunkból lett kapcsolatunk kb. egy napig, majd az is bonyolulttá változott. Remélem egyszer megtudom, hogy mi ez a hirtelen változás, hogy miért kezdtem el őt érdekelni egyáltalán."

Ötödik rész: Vigyázok rád!

◢◤ http://www.youtube.com/watch?v=iHQg7-NBes0 ◢◤

Harry:

" Ladadadadahh!! Ez üvöltött az udvaron, miközben a motoromat szereltem. Végre meghozták az új kipufogót, így neki tudtam állni kicserélni a régit.
- Csá Styles!-kiáltott valaki a járdáról.
- Szevasz! Mizu?-álltam fel, majd felé sétáltam.
- Na hogy állsz vele?-célzott a motorra, majd közben lepacsiztunk.
- Mindjárt kész leszek.
- Elvisszük egy körre őket?-kérdezte Tomy.
- Még szép!-válaszoltam, majd rákacsintottam.
- Akkor 10 perc múlva indulunk. Addig elhozom én is.
- Ok. Csá.-mondtam, majd vissza indultam, és elvégeztem az utolsó simításokat az én kis drágámon.
Igen, valóban ennyire szeretem a motorom. Sőt őt szeretem a legjobban a családtagjaim közül. Már csak nevet kéne választani neki, de addig is ő az én drágám. Letisztítottam még a tankját gyorsan, majd berúgtam. Aaahw elindult, fasza vagyok! És a hangja .. mintha új lenne. Pedig nem, én raktam össze innen-onnan vett cuccokból. Azért ilyen értékes számomra. Nagyon kivételes embernek kell lennie, aki ráülhet. Vezetni meg egyedül csak én vezethetem, senki más. Zenét kikapcsoltam, majd telom gyorsan zsebre vágtam, és már gurultam is ki az útra. A kanyarban már hallottam Tomy motorját, így indítottam, majd lassan elindultam. Pár házzal arrébb már utol is ért. Bukósisakja feje tetejére volt feltolva, így eltudta kiabálni, hogy a gördeszka pályához menjünk. Perceken belül már ott is voltunk, mentünk néhány kört a rámpák, meg a félcsövek körül, majd megpillantottuk a többieket. Baromkodva egy kerékre álltunk, majd úgy gurultunk a srácok elé. Kicsit húztam rajta, hogy Tom előtt érjek oda. Ő nem vette a lapot, így mögöttem ért be, majd így szólt:
- Ez kihívás volt Styles?
- Még szép! Na?-kérdeztem tőle, hogy bevállal egy versenyt.
- Rendben. De .. -intett Shanon felé, aki készségesen felállt, majd mint a kurvák riszálva a motorhoz ment. Tom bele súgott valamit a fülébe, majd a lány felült a motorra.- lesz egy utas!-mondta ki végül a tervét.
Ez szép! Még is mi a fasznak kell valaki? Ránézve a többikre, megállapítottam, hogy csak Emily van itt aki lány. Hát akkor ő jön velem. Gázul nézett volna, ki ha ő sincs itt. Aztán vihettem volna magammal Mattet.
- Em, gyere!-intettem neki.
- Mi? Hogy én?-lepődött meg,
- Ja! Na, gyere már!-sürgettem, mert még fel sem állt a helyéről.
- Nem tudom Harry!-jött közelebb.- Én nem igazán csípem a motorokat. Mármint, nincs bajom velük messziről. De ..
- Nincs semmi de!-szóltam rá, hiszen nem akartam, hogy elkezdjen nyávogni, majd megfogtam a kezét és oda húztam.- Nem lesz baj.-mondtam közel hajolva hozzá, majd ösztönöztem a felülésre.
Szegény lány! Láttam rajta, hogy fél. Pedig nem értem mitől?! Semmi baj nem lesz. Csak megyünk néhány kört és ennyi! Gyorsan felültem elé, majd megéreztem remegő lábait mögöttem, így hátra fordulva csak ennyit mondtam:
- Vigyázok rád!
Tomék lassan mellénk gurultak. Matt is feltápászkodott végre és elénk állt a sapkájával a kezében.
- Amint leér a földre indulhattok!-kiabálta.- Egyenesen végig mentek az utcán, majd balra mentek és megkerülitek az iskolát, utána pedig a legrövidebb úton egyenesen ide jöttök. Aki előbb ide ér az a győztes! Értve?-kérdezett rá.
Mindketten bólogattunk, majd oldalra nézve észre vettem ahogyan Shanon simul Tomhoz. Akkor tűnt fel, hogy Emily még át sem karolt.
- Héé!-szóltam hátra.- Ölelj át!
Félénken a derekamba kapaszkodott. Megrázva a fejem, megfogtam a csuklóinál, majd teljesen áthúztam a kezeit. Így szorosan ölelt a hasam előtt. Kicsit csípőjével előre csúszott, hogy kényelmesen átérjen. Vékony lábai a combomnak simultak, majd mellkasával a hátamnak dőlt. Nagy levegőt vettem, hogy kizárjam izgató testét. Hiszen, ha egy lány ilyen közel van hozzám, akkor általában mást csinálunk.
A sapka a levegőben, majd a pillanatok múlva a földre hullott. A motorok felbőgtek, majd mielőtt egy kerékre kivágtam volna, gyorsan hátra kiabáltam, hogy kapaszkodj. Ő azonnal engedelmeskedve nekem feszült, de még így is felsikított az induláskor. Magamban nevettem rajta, hiszen eléggé megijeszthettem. Gázt adva süvítettünk az egyenes utcán. Fej fej mellett haladtunk egy darabig, majd egy óvatlan pillanatban Tom begyorsított és elhúzott mellettünk. Erre reflexből én is ráhúztam és az így is rettentő gyorsan száguldó motort, még gyorsabbá változtattam. Nehezen tartottam egyenesen, de a legfontosabb az volt, hogy utolérjem őket. Még néhány méter és jön a balos kanyar. Kicsit lelassítva dőltünk balra. De túl bedöntöttem, így majdnem leért a térdünk. Ám időben visszatudtam rántani, de Emily sikítva ütögetni kezdett.
- Álljunk meg!!!!-kiabálta.- Harry! Állj már meg!!!
Nem tudtam rászólni és a keze már csak a vállamba kapaszkodott illetve ütögetett. Ezért lelassítva félre húzódtam. Ő azonnal lepattant róla, majd mély levegőket vett.
- Még is miért kellett?-szóltam rá a kelleténél talán durvábban.
- Ezt most komolyan kérdezed?-kiabált.- Normális vagy? Majdnem meghaltunk!!
- Jaaj, dehogy is!-fintorogtam.
- A kurva életbe! Nem érted? Ennyin .. -mutatott kb. 10 centit az ujjaival.- múlott, hogy ne haljunk meg. Érted, ennyin?
- Ne parázz már! Nem lett semmi bajunk!-kiabáltam már én is, hiszen nekem ne beszéljen így.- Nem értem mit kell ezen beszarni. Istenem, annyira félős vagy!
- Bocs, hogy nem akartam meghalni! De leszarom, gondolj azt amit akarsz!-vágta az arcomba, majd hátat fordított és gyalog elindult.
- Bocs, hogy megakartam nyerni a versenyt! De miattad elbasztuk!-kiabáltam utána, hiszen teljesen felbaszta az agyam.
Még neki állt feljebb, hiszen miatta veszítettem?! Hallgathatom, majd egész szünetben Tomitól. Pedig egyáltalán nem volt vészes. Megoldottam, vagy nem?! Faszom!-ütöttem bele az ülésbe, majd a lány után néztem. Magát átkarolva sétált az út szélén. Baszki, nem hagyhatom itt, elég messze eljöttünk. Lassan mellé gurultam, majd így szóltam neki semleges hangon:
- Gyere, haza viszlek.
- Kösz nem kell!-mondta úgy, hogy rám sem nézett.
- De elég messze eljöttünk. Gyere!-álltam meg mellette.
- Én biztos nem ülök fel arra.-mutatott a motorra, majd rám nézett.
Akkor vettem észre, hogy sírt, vagy legalábbis könnyezett. Gyorsan pislogni kezdett, amikor észre vette, hogy a szemét néztem. Azonban a pislogás hatására egy könnycsepp folyt végig az arcán, mire megsajnáltam. Tényleg nagyon megijedhetett.
- Figyelj! Sajnálom, hogy kiabáltam veled és a motorozást.-mondtam a szemeibe nézve.- De most az egyszer még ülj fel. Lassan megyek ígérem!-tettem hozzá gyorsan.
Nagyot sóhajtott, majd lassan elindult felém.
- Most az egyszer!-mondta mikor mögém ült, majd amikor átkarolt lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
Rájöttem, hogy tényleg bunkó voltam vele. Ez csak egy kis verseny volt, majd máskor újra kihívom Tomot. De túl reagáltam és durván a fejéhez vágtam, hogy miatta veszítettem el. Lenéztem az összekulcsolt kezeire, majd beindítottam a motort. Láttam, hogy erősen összeszorítja, megint félt. Tőlem félt, vagyis inkább a motortól. De miattam. Furán éreztem magam. Alig mertem menni - átlagos sebességgel - az egyenes úton. Eddig is volt, hogy aki mögöttem utazott beparázott de leszartam. Legközelebb nem ült föl a motorra, azt ennyi. De vele más volt. Bántott, mert megígértem neki, hogy vigyázok rá. De ez még sem jött össze, hiszen majdnem meghaltunk abban a kanyarban. Most már én is belátom, hogy elég meleg helyzet volt. Lassan begurultam a házuk előtti feljáróra. Mikor teljesen megálltam, akkor engedett csak el és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. Tudtam, hogy most is félt mögöttem.
- Köszi, hello!-mondta rám sem nézve, majd elindult a kapuhoz.
- Emily!-szóltam utána, mire megfordult és rám pillantott.- Sajnálom!-mondtam neki őszintén, mire csak bólintott és tovább bement. Azt hiszem több kell neki egy sajnálómnál, hogy újra jóba legyünk."

~ Sziasztok! :) Örülök, hogy egyre többen leszünk. Remélem tetszett ez a - kicsit hosszabb - rész is. Nagyon örülnék néhány kominak/tetsziknek. x

Negyedik rész: Szívesen reggelizek veled.

◢◤ http://www.youtube.com/watch?v=b6vSf0cA9qY ◢◤

Emily:

" Hmm, mi ez a fény?! Megdörzsöltem a szememet, majd lassan pislogni kezdtem. Kezeimmel nyújtózkodtam egy nagyot, miközben teljesen kinyitottam a szemem. Észre vettem, hogy idegen szobába vagyok mire hirtelen becsuktam a szemem, és összeszorítottam, mint aki reménykedni, hogy ha újra kinyitja már otthon a saját szobájában ébred fel. Viszont hirtelen egy halk nevetést hallottam valahonnan. Azonnal kinyitottam a szemem, és felemeltem a fejem. Harry ült az egyik fotelben a szoba másik oldalán és engem nézett. Fejemet hátra dobtam a párnára, majd halkan elmotyogtam egy "ez nem lehet igaz"-at.
- De ez igaz!-nevetett fel ismét.
- Hogy kerülök ide?-kérdeztem meg, miközben a nyakamig húztam a takarót.
- Én is éppen ezt akartam kérdezni.-mondta, majd felállt és a szekrényéhez sétált.
- Őőő ..-akadtam, meg majd hirtelen felemeltem a takarót, hogy megnézzem fel vagyok öltözve.- Ó de jó!-mondtam végül.
-  Igen. Van rajtad ruha.-szólalt meg, majd hozzá tette:- Már ha ezt lehet ruhának nevezni, hiszen alig takar valamit.-nevetett fel, majd kivett a szekrényből egy fekete pólót.
- Te figyeltél engem?-kérdeztem aggódva, és felültem az ágyon.
- Igen.-válaszolta lazán, majd lekapta a felsőjét és kicserélte az újra.- Mivel kialudtam magamat a vendégszobában, gondoltam megnézem, hogy felkeltél-e már. De olyan édesen aludtál, hogy nem akartalak felébreszteni. Ezért leültem ide és néztelek.
Mi van? Édesen aludtam?! Ezt mondta volna nekem?! Kicsit zavarba jöttem, de válaszoltam neki.
- Öhm, nem igazán tudom, hogy kerültem ide. De köszi, hogy itt aludhattam.
- Bármikor.-kacsintott rám, majd mintha más szobájában lenne, csak úgy kisétált és magamra hagyott.
Basszus, mi történt tegnap?! Hogy kerültem ide fel? És hogy aludhattam itt?
Nem igazán emlékszem sok mindenre csak, hogy nagyon sokat táncoltam meg ittam, aztán megint táncoltam és ... Harry!!! Baszki, baszki, baszki vele is táncoltam!!! És még hogy... - jutottak eszembe az emlékek: amint hozzá dörgölőzöm, vagy ahogy a telt ajkai a nyakamat kényeztetik. Úristen!!!-borzongtam bele. Aztán pedig jött a rossz része, egy kis idő után az is beugrott: Harry egy másik nővel, én pedig sírva felrohantam ide, az Ő szobájába. Nagyszerű!
- Aaau!-álltam fel az ágyból, mire a fejem egyből lüktetni, fájni kezdett.
Megigazítottam a ruhámat és hajamat, majd lesétáltam a lépcsőn. Meglepetésemre egész rend volt a házban, így egyszerűen jutottam el a konyháig, ahol Harry reggelit csinált. Két személyre?! Talán vár valakit?! Vagy .. óóó ezt nekem?!
- Khmm..-köhögtem a bejáratnál, hiszen nem akartam megijeszteni.
- Ó szia! Látom feltudtál kelni.-fordult felém.- Ha már a vendégem voltál éjszakára ..-nevetett fel.-gondoltam reggelire is az leszel.-mutatott a tányérra az asztalon.
Azta, mi van vele? Mióta lett ilyen kedves? Mióta beszél velem így? Egyáltalán mióta vagyunk mi ilyen jóba?
- Woow..-nyögtem ki először ennyit, majd megrázva a fejem közelebb léptem hozzá.- Először is kaphatnék egy gyógyszert? Aztán pedig szívesen reggelizem veled.-válaszoltam kedvesen, majd helyet foglaltam.
- Igen, persze.-nevetett fel, majd elém rakta az aszpirint.
Mióta nevet ennyit Harry?! Főleg úgy, hogy nem is mondok semmi vicceset. Csak simán amikor hozzá szólok. Mintha mindig meglepném őt valamivel és ezért nevet. Pedig ez inkább fordítva történik. Ő lep meg állandóan valamivel. Pl: tegnap teljesen más volt, szinte leszart miután meglátta azt a macát. Ma pedig mintha fontos lennék neki. Látta, hogy őt bámulom és közben erősen gondolkozom ezért megszólalt:
- Látom megint vagy néhány kérdésed! Nyugodtan mond.-közben pedig elém rakta a tojás rántottát.
Ezt megint honnan tudta?! Ennyire jó megfigyelő? Vagy engem lehet ennyire kiismerni? Érdekes.
- Köszönöm.-mondtam, majd miközben még háttal állt nekem, gyorsan rákérdeztem.- Hol van az a lány?
Jól van na, ennél jobban nem tudtam megfogalmazni. Nem kérdezhettem meg, hogy miért hagyott ott azok után, és miért ment más csajhoz. Így legalább finoman sejti, hogy miről van szó.
- Melyik lány?-nevetett fel.
Vagy nem. Ó, most hogyan magyarázzam el neki?!
- Háát akihez mentél, miután .. öhm .. miután mi táncoltunk?-kérdeztem félénken, majd elkezdtem a kaját fixírozni.
- Gondolom otthon. Nem tudom. Lelépett olyan fél egy körül.-mondta, majd leült elém és enni kezdett.
- Ó értem.-mondtam halkan, majd én is enni kezdtem.
- Miért?-kérdezett rá egy perc múlva.
- Jaa .. csak ..-nyeltem le a falatot, majd gyorsan kitaláltam valamiféle hazugságot.- Csak úgy, azt hittem ő is velünk reggelizik.
Jesszus, mi van? Nem is hittem azt. Még jó, hogy nincs itt. Az hiányozna még.
- Emily..-nézett rám.- csak szórakoztam vele egy kicsit. Ő nem aludt itt .. -húzta féloldalas mosolyra a száját.- és nem történt semmi olyan köztünk, ami azt igényelné, hogy itt reggelizzen.
Vagyis nem feküdtek le?! Ugye ez azt jelenti, hogy nem feküdtek le?! Remélem.
- Velem is csak szórakoztál?-bukott ki belőlem kis idő elteltével.
- Hmm .. -rakta le az evőeszközét, majd ismét csak a szemeimbe nézve megszólalt.-mivel te is, meg én is jól éreztük magunkat közben, így lehet ezt szórakozásnak nevezni, nem?
Mikor látta, hogy nem válaszolok csak furán nézek így szólt:
- De mivel te itt maradtál éjszakára, sőt még reggelire is. Azt hiszem ez más volt, mint azzal a lánnyal.-nyugtatott meg, hiszen tudta, hogy mire megy ki ez az egész.
- Köszönöm .. -mondtam, majd gyorsan hozzá tettem, hogy a reggelit. Nehogy a beszédjére vegye, bár részben annak is szántam.
Segítettem neki elpakolni, viszont azt nem engedte, hogy elmosogassak, így megkerestem a cipőmet és a kabátomat.
- Hát akkor .. jó buli volt.-szólaltam meg öltözködés közben.
- Az biztos.-mondta, majd az bejárati ajtóhoz kísért.
Mikor kiléptem rajta még vissza fordultam hozzá, hogy megköszönjem a dolgokat és elköszönjek tőle. Azonban ő túl közel jött mögöttem, és a hirtelen megállásom és megfordulásom miatt nekem jött. Mindketten felnevettünk, majd váratlanul felém hajolt és két puszit adott az arcomra. Teljesen letaglózva álltam ott, hiszen csak Shanonnak szokott köszönéskép puszit adni. Akkor én most miért kaptam?! Gyorsan észhez tértem és küldtem felé egy mosolyt, majd intettem neki és elsétáltam onnan. Fülig érő mosollyal gyalogoltam haza, hiszen végre jóba lettem Harry Styles-szal."