2013. november 22., péntek

Prológus: Légy jó!



Emily:

"Miért érdemes jónak lenni, ha az élet mindig rosszat ad nekünk? Miért nem lehetünk egyszer azok akik akarunk. Had éljük az életünk, úgy ahogy jónak tartjuk és ne úgy, ahogyan mások szerint kéne. Én ezt akarom. Magam útját akarom járni. Megtanulni mit kell elkerülni és mit kell megbecsülni. Megtapasztalni az élet szépségeit és élvezni amíg csak tudom. Így kezdődött az első nyári szüneti napom is.
- Em!!! Kelj már fel, mindjárt 10 óra!-kiáltott anyám.
Mi van, 10 óra? Na és? Basszus, nyári szünet van. Az első alap dolog a délig alvás. A szülők miért nem tudják ezt felfogni?
- Ühüm.-mondtam, majd átfordultam a másik oldalra és aludtam tovább.
- Héé! Vissza ne aludj!-jött be a szobámba, majd lehúzta rólam a takarót.
Be jött a szobámba kopogás nélkül. Már vagy ezerszer elmondtam, hogy kopogjanak mielőtt bejönnek, de nem, ez az ő házuk. Jó, de ez meg az én szobám. Kérhetek ennyit tőlük, nem? És mi ez a szokás a szülőknél? Lerántják a takarót? Utálom! A meleg puha érzés pillanatok alatt megszűnik így és ez annyira borzalmas érzés. Vááá.
- Ne már! Hagyjál aludni!-raktam a szememre a kezem, mert közben a redőnyt is felhúzta.
- Lent van a reggeli. Öt perc múlva ott legyél!-parancsolt rám majd kiment.
Öt perc? Ennyi idő alatt a ruhámat sem találom meg. Nem hiszem el, itt a nyári szünet, miért nem hagyják, hogy azt tegyem amit szeretnék?!
Felöltöztem, mosakodtam és megreggeliztem. Abban bíztam, hogy a délután sokkal jobb lesz. Megbeszéltük a barátaimmal, hogy megkezdjük a nyári szüneti lazulást és kettő órakor találkozunk a gördeszka pályánál. Persze a délelőtt nem ment ilyen simán.
- Emily, légyszíves rakj rendet a szobádba és utána segíts anyádnak az ebédnél.-szólt apám majd leült a tv elé.
Hát persze, a szokásos munka, a szokás délelőtt, amikor megállás nélkül csinálom illetve csináltatják velem a házimunkákat.
Bekapcsoltam a zenét és nagyjából összerámoltam a szobámat, hogy legalább első ránézésre úgy tűnjön, mintha rend lenne.
Csak némi krumpli pucolásra és mosogatásra lettem befogva a konyhában, így hamar eljött az ebéd is.
- Jó étvágyat.-szólt Mike az öcsém, aki egyébként ki nem teszi a lábát a szobájából csak ha kaja és suli van.
- Viszont.-mondtam majd gyorsan megebédeltem és felsiettem a szobámba.
Aaahw, miért ilyen lassú a net?! Tölts már be! Na végre, facebook. Enélkül már nincs élet nálunk. Gyorsan kikerestem chatről Zoe-t és ráírtam:
Em: Hy! :)
Zoe: Szijjaa :*
Em: 10 perc múlva a sarkon?
Zoe: Oké, de ne késs. ;)
Em: Én sose .. :P
Zoe: Ahha. :)) :*
Gyorsan megkerestem a ruhát, ami jó lesz kintre. Nyári, laza és olyan amiben bárhova letudok ülni. Egy kevés smink, hát ha találkozok egy sráccal. De eddig ez a teóriám sose jött be. Aztán rohantam le, töltöttem egy fél liter narancsot, majd megkerestem anyát.
- Elmentem, majd jövök!-adtam arcára egy puszit, és már indultam volna, de vissza rántott.
- Hova mész?-kérdezte mogorván.
- Haverokkal el.-válaszoltam tömören.
- De mégis hova?
- Anya, el! Majd jövök, oké?-válaszolta ingerülten.
Mit kell kérdezősködni? Nem mindegy neki?! Különben sem egy helyre megyünk, sétálgatunk meg be nézünk egy két helyre. Basszus, Zoe már vár rám. Megint késni fogok.
- Már várnak. Szia.-fordultam meg és indultam a bejárati ajtó felé, mikor meghallottam anyám kiabálását:
- Légy jó!
Légy jó? Hát persze anya, mint mindig. Jaaj, ugyan már dehogy. Egy kis hülyülés sosem árt. Hiszem most kezdődik a nyári szünet. Mégis mit vár, hogy otthon leszek és tanulok?! Ugyan, ennek az idő szaknak vége. Most kezdődik az élet, most kezdődik a vadulás!"