Epilógus: Vissza az iskolába!

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=_kqQDCxRCzM ◢◤

Sziasztok! :) Elérkeztünk az utolsó részhez. Remélem tetszeni fog a befejezés. ;) Köszönöm, hogy velem voltatok. ♥ Nagyon örültem, hogy megosztottátok velem a véleményeteket egy-egy rész kapcsán. OLDALT SZAVAZNI TUDSZ A MÁSODIK ÉVADRÓL! Jó olvasást. x

Emily:

" Emlékszem, a nyári szünet utolsó szombat estéjét vele töltöttem. Azon az éjszakán beszéltük meg, hogy a suliban is együtt leszünk. Pontosabban én beszéltem, ő csak hallgatott illetve apró csókokkal próbálta elvonni a figyelmem.

- Harry! Ne csináld! Figyelj rám!-mondtam, mikor az érzékeny területemre tévedt a szája. 

- Hmm! Figyelek!-nyalta meg a nyakamat a fülem alatt. 

- Nem is figyelsz!-húztam össze magam, majd arrébb mentem egy pár centit az ágyon.- Szóval azt kezdtem el mondani, hogy nem fogja zavarni a haverjaidat, hogy én is ott leszek veled?

- Ne hülyéskedj! Van akinek van barátnője, már ha nem szakítottak a nyár alatt. De nem is kéne, hogy érdekeljen a véleményük. Legalább is engem nem érdekel. Főleg a veled kapcsolatosak.-fogta meg a karom, majd közel húzott magához.- Szóval ne aggódj, semmi nem fog változni köztünk.-suttogta bele a fülembe.

- Nagyon remélem.-mondtam, majd megcsókoltam.

Szeptember 5. 

https://www.youtube.com/watch?v=eKLBiC-b3O0

Mi ez a zaj? Mi ez a dal? Jaaa, hogy reggel van már?! Jaaa, hogy ez az ébresztőórám?! Oldalra fordulva kinyitottam az egyik szememet, amivel megtaláltam a telefonomat. Valóban az szólt. Gyorsan kikapcsoltam, majd megnéztem az időt: 7:00. El sem hiszem, hogy ilyen korán kell kelnem. Miért is? Ja persze, suli-első nap. Szörnyű! Mire rájöttem, hogy tényleg suliba kell mennem, megint megszólalt a telefonom. Azonban most sms-t kaptam.

'Reggelt álomszuszék. Ideje kelni! Suli van!
40-kor a buszmegállóban tali. x Zoe

Nagyszerű van még 35 percem elkészülni. Még jó, hogy csak pár percre van tőlünk a buszmegálló, a suli pedig busszal csak 5 perc. Gyorsan bementem a fürdőbe elintéztem a dolgaim, majd nagy válogatás után felöltöztem. Szerencsére az idő még kedvezett ezért egy szoknya mellett döntöttem. Táskámat kezembe véve rohantam le, majd gyorsan megittam a kikészített tejeskávém.
- Köszi anya! Már megyek is.-mondtam majd egy gyors puszi után, már siettem is a buszmegálló felé.
- Szia!-köszöntött Zoe nagy mosollyal.
- Szia. Mitől van ilyen jó kedved?-kérdeztem álmosan.
- Első nap az utolsó évünkből! Még kérdezned kell?!-nevetett.- Veled mi van?
- Álmos vagyok.
- Nem is izgulsz?

- Miért kéne?

- Hát tudod .. Harry, haverjai ilyesmi.-nézett rám méregetve.
- Nem tudom, talán egy picit. Még nem nagyon ébredtem fel. Tudod, nem vagyok valami korán kelő típus.-nevettem már én is.
- Azt tudom.
- Busz.-mutattam az útra, amikor befordult.
Volt egymás mellett két hely, így Zoe tovább tudott nyaggatni:
- Tudom, hogy azt beszéltétek, hogy nem fogja érdekelni a haverjai véleménye, de azért még is fontos neki. Hisz emlékszel a tavalyi évre?-kérdezte, bár nem várt rá választ. Elég volt ha csak magamba felidézem.
Harry és a bandája a suliban elég menők. Mármint ugye minden suliban van népszerűségi rangsor. Na már most nálunk nem annyira kiemelkedő, de azért mindenki tudja, hogy van. Szerencsére nálunk az átlagos, normál embereket békén hagyják. Viszont van másik két csoport: a menő lányok, meg a menő fiúk. A menő lányok, azok akik divatosan öltözködnek és persze a legszebbek. Viszont amikor ők végzősökké válnak, na akkor azt hiszik, hogy minden és mindenki körülöttük forog. A menő fiúk pedig a helyes, sportoló srácok. Ők pedig azt hiszik, hogy mindenki oda van értük, és ezért nagy az egojuk. Szóval, mi -Aron, Zoe- eddig a normál, átlagos kategóriába tartoztunk. Most, hogy Harry barátnője vagyok tudom, hogy ez meg fog változni. Mondjuk azt nem tudom milyen irányba. Idén a menő csajok is végzősök, valamint Harry és a bandája (menő fiúk) is. Na most már izgulni kezdtem.
- Köszi. Sokat nem segítettél ezzel.-válaszoltam Zoenak.
- Tudod, hogy nem bántásból mondtam. De ők ránk se néztek az évek alatt. Most viszont hirtelen te is oda fogsz tartozni. Mármint a menő csajok közé, hiszen menő fiúd van.-bökött oldalba, hogy egy kicsit megmosolyogtasson.
- Engem nem érdekel, hogy hova tartozok. Ugyanúgy te és Aron maradtok a barátaim, annyi különbséggel, hogy már van pasim.
- Csak legyen igazad.-mondta végül, majd csöndbe vártuk, hogy megérkezzünk.

Olyan furcsa volt belépni az iskola kapuján. Kint már csak a dohányosok voltak, mindenki bent volt a termében. Amikor elindultunk a termünk felé, akkor jutott eszembe, hogy vajon Harry merre lehet?! Körbe néztem, de csak egy két rohanó diákot láttam. Biztos már bent ül a termében.-rántottam meg a vállam, majd megkerestük a helyünket. Az osztályfőnök pontban 8 órakor belépett az ajtón. Elmondta a szokásos dolgokat, majd leadta az órarendet. Reméltem nem fognak már ma tanítani. A többiek szerint csak beszélgetni fogunk.
Hamar eltelt az első, második és a harmadik óra is. A negyedik olyan közös kémia óra volt Harry osztályával, hogy a mi osztályunknak és az ő osztályának a fele ezen az órán, utána következőn a maradék. Sajnos Zoe a másik részbe került. Megkerestem a termet, de szokás szerint be volt zárva. Az ajtó előtt vártam Aronnal, ugyanis ő is Harry osztályába jár. Nem sokára hangos beszélgetést hallottam meg a folyóson. Megérkeztek a menő fiúk, Harryvel az élen. Láttam, hogy egy darabig nem néz körül, mert épp beszéltek hozzá. De amint abba hagyták, megtalált a tekintetével és elmosolyodott. Mintha azt mondta volna a srácoknak, hogy mindjárt jövök, mert elindult felém.
- Szia baby!-köszönt, majd a derekamnál fogva magához húzott.
- Hello.-köszöntem, majd abban a pillanatban egy birtokló csókot adott.
- Gyere, bemutatlak!-fogta meg a kezem.
- Máris?!-kérdeztem vissza, de már nem válaszolt, oda húzott a többiek elé.- Sziasztok!-köszöntem mosolyogva.
- Ő itt Niall!-mutatott a legalacsonyabb srácra, bár ő így is magasabb volt nálam.
- Ó helló!-köszönt csábító(?) mosollyal, majd kezet fogtunk.
- Zayn!-borostás, rossz fiús srácnak nézett ki, de a pletykák szerint nem ő az.
- Szia!-köszönt normálisan.
- Liam!-mondta volna Harry, ha Liam nem mutatkozott volna be előbb.- Csá!-arrogánsan kinyújtotta a kezét. Na ő viszont már rossz fiú volt, vagy inkább bunkó.
Még jó, hogy az évek alatt elterjedt néhány pletyka, így már nagyjából tudom ki milyen személyiség.
- Szia szépség!-mondta mosolyogva az utolsó srác.
- Louis, kussolj!-lökte oldalba őt Harry.
- Szia Louis.-mondtam neki nevetve, amikor kezet fogtunk.
- Örülök, hogy végre megismertelek. Harry olyan sok szaftos dolgot mesélt már rólad.-mondta a szaftos szót suttogva. Kb. tátott szájjal pislogtam Harryre és Louisra felváltva.
- Nem igaz.-mondta végül Harry, majd Louishoz fordult- Jó lenne, ha nem mondanál olyat ami egyrészt hazugság, másrészt ami megbotránkoztatja.
- Ennyire könnyen zavarba lehet hozni?-szólalt meg Liam mély hangon.
- Jó reggelt osztály! Befelé!-kiáltott a kémia tanár pont jókor.
Elindultunk befelé, de még pont elcsíptem Liam egyik mondatát: 'Milyen álszent egy lány.'-hogy mekkora bunkó! Fuu, na mindegy, nem fogom felidegesíteni magam.
- Úgy üljenek, ahogy tavaly!-szólalt meg a tanár, mire szomorú képet vágtam.
- Majd akkor óra végén találkozunk.-mondta Harry, majd adott egy gyors szájra puszit, és leült Liam és Louis közé. Én pedig Aron mellé ültem le a pad szélén.
Amikor a tanár elkezdett beszélni az elkövetkező tanagyagokról, elgondolkoztam:
Találkoztam már a barátaival. Voltak szimpatikusak és kevésbé azok. De ez még jó arány. Harry nem változott. Betartja az ígéretét. Nem szégyellt, sőt... Remélem továbbra is így marad, és a végzős évem filmbe illő lesz.

Valamikor a tanár kiment és a többiek is már pakolni kezdtek. Vége az órának! Ez gyors volt.-nevettem el magam. Gyorsan én is felkaptam a táskám és Harryt kezdtem el keresni. De úgy tűnt már kiment. Elköszöntem Arontól, mert neki már nincs több órája, majd kimentem a folyosóra. Mikor átvágtam egy beszélgető csoporton, megláttam Harryt a szekrényének dőlve. De nem egyedül volt. Egy barna hullámos hajú lány a felkarját fogdosta.
- Jaaaj Hazz, úgy kiizmosodtál a nyáron.-hallottam meg a nyávogását.
- Ugyan már Becky! Mindig is ilyen erős voltam.-ment bele a flörtbe Harry.
Én lefagyva álltam egy percig, majd úgy döntöttem, hogy nem zavarom meg őket. Egyrészt nem akartam már is féltékenykedni, ráadásul a menő csaj előtt. Másrészt pedig Harry sem várt meg, ezért inkább elsétáltam előttük. Lehet meglátott Harry, lehet nem. De ez ma már nem fog kiderülni, mivel nincs több közös óránk, és nem is beszéltünk meg találkozókat. Ennyit a filmbe illő végzős évről. Megjöttek a menő csajok..."

Ui: Ne felejts el szavazni - oldalt, legfölül. Kellemes ünnepeket és boldog új évet! ♥ x

Harmincadik rész: Vad érzelmek

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=OMECXELRxZQ ◢◤

Sziasztok! :) Rendhagyó módon most nem Harry szemszögével írom az egészet. Muszáj egy kicsit Emily szemszögéből is írnom, főleg a múlt rész után. ;) Viszont a közepétől már Harry visszatér. Sajnos a epilógus előtti utolsó részhez értünk drága olvasók. (Az esetleges második évadról még értekezünk.) Köszönök mindent. Jó olvasást. x  

Emily:

" Összebújva feküdtünk még néhány csendes percig, majd oldalra fordulva ráemeltem a tekintetem.
- Annyira örülök, hogy megtettük.-mondtam majd gyönge csókot leheltem az ajkára.
- Hidd el én is legalább ennyire.-kuncogta el magát.
Oda vont a mellkasához, majd a hajamba puszilt és elsuttogott egy szót. Azt a bizonyos szót. Azt az SZ betűs szót. Először nem akartam hinni a fülemnek. De meggyőztem magam, hogy nem képzeltem be.
- Mond még egyszer?-szegeztem neki a kérdést csillogó szemekkel.
- Jól hallottad Emily.-nevette el magát megint.- Szeretlek.
A szívemben mintha tűzijáték robbant volna. El sem hiszem, hogy kimondta. Hogy ő mondta ki elsőnek. Csodálatos érzés, amikor egy ilyen dolog után valaki rád nézés, és szívből ezt mondja. Átjártak az érzelmek, a vad érzelmek. Rámásztam a testére, majd a szemébe nézve én is kimondtam:
- Én is szeretlek.-és egy hosszú, forró csókkal zártam.
Egyszerűen nem bírtuk abba hagyni. Bele markolt a fenekembe, miközben folyamatosan téptük egymás száját. Kicsit elkezdtem rajta csúszkálni, majd amikor belenyögött a számba, abba hagytam a csókot, és frusztráltan ránéztem.
- Mi az?-kérdezte kedvesen.
- Akarom. Újra.-mondtam szégyenlősen.
- Hmm.-ennyit mondott, majd egy szempillantás alatt átfordított és maga alá gyűrt.- Kívánságod számomra parancs.-majd megéreztem a száját a nyakamon.
Innen tudtam, hogy nincs vissza út. Ugyanis a vad érzelmek felülkerekedtek rajtam.

Pár órával és néhány orgazmussal később a reggelinket ettük a konyhában. Vagyis az ebédet, ugyanis már dél körül járt az óra. Annyira jó érzés volt itt lenni vele. Tényleg úgy éreztem, mintha összetartoznánk. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen ennek. Soha. Itt maradtam volna vele örökre. Lehet picit nyálas. De tényleg érzem a szerelmet. A szerelmünket. De a valóságba vissza zuhanva, ráébredtem arra, hogy már csak pár hét és ismét kezdődik az iskola. A végzős év. De vajon mi lesz akkor velünk? Vajon megmaradunk egy párként? Ezt minél előbb tisztáznom kell. De előtte - fölnéztem a boxerben álló Harrye, aki épp kavargatta a teáját - kiélvezem a mostani helyzetet.

Harry:

El sem hiszem, hogy bevallottam neki, hogy szeretem. Nem volt még egy olyan lány, akinek ezt kimondtam volna. De most amikor ott feküdt a karjaim között, nem tudtam úrrá lenni a számon, és kimondtam. Egyszerűen csak kimondtam. Még mindig hihetetlenül állok a dolgok előtt. Itt ül velem a szembe és eszi a kis reggelijét. És én folyton őt nézem. Látszik, hogy bele van merülve a gondolataiba, de még így is csodálatos. Legszívesebben oda mennék és felkapnám az ölembe, majd vissza vinném az ágyba, és soha ki nem jönnénk onnan. Belülről érzem azt, hogy szeretem. Ilyet még soha nem éreztem, olyan vadak. Vad érzelmek.
- Lassan mennem kell.-mondta lebiggyesztett szájjal.
- Otthon mit fogsz mondani?-mentem oda hozzá lassan.
- Azt, hogy a barátomnál aludtam.-mondta egyszerűen.
- Mi? Komolyan?-lepődtem meg.
- Igen. Anya úgy is sejti, hogy van valakim. Szóval jobb lesz ha tisztázzuk, és nem kezdek el hazudozni. Főleg ha már a barátaink előtt felvállaltuk.
- Igazad van.-álltam meg előtte, majd közel húztam magamhoz.- Jöjjek át később?
- Megtennéd?-nézett rám nagy szemekkel.
- Persze.-adtam egy gyors csókot a szájára.- Előbb utóbb úgy is be kell, hogy mutass.
- Oké. Akkor 3-ra gyere!-mondta, majd lassan készülődni kezdett.

El sem hiszem, hogy izgulok. Nem szoktam csak úgy izgulni. Viszont most, hogy lassan három óra elkezdtem izgulni. Tudom, hogy már találkoztam Em szüleivel. De ez akkor is új. Most úgy fog bemutatni mint a pasiját. És ettől egy kicsit parázok. No meg, hogy nálam aludt az éjszaka. Ez miatt tuti kapok lebaszást, vagy valamit. Gyorsan felkaptam fekete vékony kabátot, mert úgy hallottam, hogy hideg időt mondnak az estére. És hát kitudja, lehet maradhatok addig. Viszont még nem bújtam bele, mert még melegnek éreztem az időt. De talán csak a stressz miatt. Sárga inget és egy fekete nyakkendő szerűséget húztam, a hajamat pedig szabadon hagytam.
Házuk előtt állva vártam még egy picit, ugyanis az órám 14:58at mondatott. Tudom, hogy nevetséges, de pontos akartam lenni. Pontban 3-kor bekopogtam.
- Nyitom!-hallottam meg Em hangját, majd pillanatokon belül mosolygós arcát az ajtóban.- Szia!-ugrott a nyakamba, majd megcsókolt.
- Na mi az, hiányoztam?-cukkoltam egy kicsit.
- El sem tudod képzelni mennyire.-válaszolt játékosan.
- Te is!-csókoltam meg még egyszer gyorsan, majd bementünk.
- Izgulsz?-kérdezte, amíg letettem a kabátom, meg levettem a cipőm.
- Egy kicsit.
- Ne aggódj. Jó kedvük van.
- Huuh.-úgy csináltam minta az izzadságot töröltem volna le a homlokról. Em csak felnevetett, majd behúzott a nappaliba.
- Jó napot!-fogtam kezet a szüleivel.
- Szia Harry!-köszönt az anyukája kedvesen.
- Szóval Anya, Apa mi összejöttünk.-mondta Em félénken.
- Na ne mond.-mondta az apja kicsit szigorúan.
- És nála aludtam tegnap.-mondta, majd megfogta a kezem.
Szüleire néztem, akik nagy szemekkel meredtek rám. Úgy éreztem kell valamit mondanom.
- Mr. és Mrs. Moore, mielőtt elküldenének, szeretném ha tudnák, hogy szeretem a lányukat. Tisztelni és becsülni fogom.-jesszus mint egy esküvőn, na mindegy .. folytatom, mert látom kezdenek megnyugodni.- Ezért jöttem ide én is, hogy amikor Em elmondja, csak velem kiabáljanak. És én akartam, hogy ott aludjon.
- Harry! Ez nem igaz. Én is legalább ugyan annyira akartam.-mondta komolyan, de a szája szélén ott bujkált egy mosoly, ami elárulta, hogy ő nem csak az ott alvásra értette.- Anyáék pedig nem fognak kiabálni. Igaz?-nézett rájuk picit fenyegetően.
- Így van.-mondta Mrs. Moore, majd a férje térdére tette a kezét.- Örülök Harry, hogy próbáltad elvinni te a "balhét".-mutatott idézőjeleket a levegőbe.- De úgy döntöttünk, hogy itt az ideje, hogy Emilynek barátja legyen. És ha igaz, amiket mondtál, akkor örülünk, hogy te leszel az.-mondta kedvesen, majd felkelt és megölelt.- De máskor őszintének kell lennetek velünk.-célzott az ott alvásra.
- Ígérjük.-mondta Em, majd ő is ölelkezett az anyjával.
Mr. Moore is felállt és elém lépett.
- Vigyázz rá!-mondta, majd felém nyújtotta a kezét.
- Az a célom, uram.-majd kezet fogtam vele.
- Na akkor mi felmennénk?!-mondta Em és elkezdett húzni.
- Oké.-legyintett az anyja, majd felsiettünk a szobájába.
- Huuuuh, ez nem volt vészes.-mondtam, amikor becsuktam az ajtót.
- Bizony. Tök jó fejek voltak most.-fogta meg az ingem gallérját, majd magával húzott az ágyra. Hátamra feküdtem, majd hagytam, hogy ahol szét nyílt az ing ott simogasson.
- Mit fogunk most csinálni?-kérdeztem rá.
- Hmm... Van egy pár ötletem.-mondta, majd egy csókot adott a meztelen mellkasomra.
- Nem, nem. Nem fogunk szexelni úgy, hogy a szüleid itthon vannak.
- Hidd el, hamar megtudnám változtatni a véleményed.-mondta és közben rám ült.
- Tudom.-nyögtem fel és hátra dobtam a fejem. Ez a lány nem bírja abba hagyni?! Folyamatosan akarja. Nem mintha baj lenne. De így elég intenzív kapcsolatunk lesz, az biztos.
- De most inkább filmezzünk.-mondta huncutul, majd leugrott rólam és a szekrényéhez ment. Áhá, szóval nem is akart begerjeszteni, hanem csak azért ült rám, hogy letudjon szállni a másik oldalt. A kis ravasz.-nevettem el magam hangosan.
- Mi az?-kérdezett rá hátra fordulva.
- Semmi, semmi.-mondtam, majd a fejem mögé rendeztem a párnákat.
- Jó lesz a Jump street 22?-kérdezte.
- Persze.-válaszoltam, majd elindította és mellém bújt. Olyan édes, hogy mindig szó nélkül ide bújik hozzám. Ez az egyik dolog, ami miatt szeretem. El sem hiszem, hogy nekem is megadatott egy ilyen lány, akit tényleg szerethetek. És a kapcsolatunkat nem akadályozhatja meg már semmi. Mármint ha a sulit leszámítjuk. Igazából erre még nem gondoltam. Most jutott csak eszembe. Évfolyam társak leszünk, és lesz egy két közös óránk asszem. De neki és nekem is más a baráti körünk. Az iskola teljesen más, mint itthon a faluban. Itthon minden sokkal egyszerűbb. Ezt még mindenképp meg kell beszélnünk. De egyenlőre kiélvezem ezt a tökéletes pillanatot, hogy a barátnőm, a szerelmem a karjaimban fekszik."

Ui: Bocsi, hogy kicsit rövid lett. De ez már nagyon a vége. Decemberben jön az epilógus és a szavazás. Addig is szép napot! x

Huszonkilencedik rész: Csodálatos reggel! (+18)

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=sahsquWlw5I ◢◤

Sziasztok! Bocsánatot szeretnék kérni a csúszásért. Nem magyarázkodom, egyszerűen minden összejött. Viszont hoztam nektek egy hosszú +18as részt - pár giffel! (Kárpótlásképp ;) Zenéről annyit, hogy aki hallgatja hozzá, annak mondanám, hogy lesz benne kettő olyan, ami ahhoz a részhez illik. Hallgassatok abba is bele. :) Remélem tetszeni fog és kapok néhány komit hozzá. Jó olvasást.x

Emily:

" El sem hiszem, hogy egy ilyen helyen ilyeneket csinálok. Teljesen biztos vagyok, hogy ez mind a pia hibája. Annyira sokat ittam - ittunk, hogy ezért akarjuk egymást levetkőztetni a mosdóban. Mikor Harry a kulcscsontomat nyalta végig, ráébredtem, hogy talán ezt nem itt kéne folytatni. De várjunk csak! Akarom én ezt folytatni? Hiszen én még nem voltam senkivel. Viszont Harry nagyon bejön és vele simán megtenném. Eddig mondjuk csak az volt a gond, hogy nem járunk. De most már ez se gond, hiszen a barátnője vagyok. Hű de jó ezt kimondani, hogy a barátnője! Bár nem tudom, hogy ő tudja e, hogy szűz vagyok, de most ez a legkisebb gondom. Hogyan állítsam le a már-már bugyimba nyúló Harryt?
- Harry!-toltam rajta egy kicsit, bár nem akart nagyon mozdulni.
- Hmm?
- Harry? Baby?
- Mondjad édesem!-mondta, majd ismét csókolgatni kezdett.
- Menjünk innen.-súgtam a fülébe, majd megharaptam.
- Huuh!-lépett egyet hátra és megrázta a haját.- Igazad van, bocsi. De annyira feltüzeltél!-nézett le a nadrágjára, ami majdnem szétrepedt.- Gyere!-lesegített a pultról, majd mielőtt kinyitotta az ajtót, magához húzott és azt mondta:- Remélem kibírom hazáig!
Én csak felnevettem erre, majd gyorsan feltűnés nélkül kislisszantunk a mosdóból. Miközben az asztalunkhoz mentünk a cuccunkért, megszólalt egy elég erotikus zene.
- Uhhh! Táncolunk?-kérdeztem rá azonnal.
- Biztos nem! Különben itt fogok eldurranni!-mondta Harry poénkodva. Mármint szerintem viccnek szánta. De lehet jobb lenne ha inkább haza sietnénk. Mármint Harryhez gondolom, hiszen hozzánk nem mehetünk.
Harry megállt Mattek mellett és elmagyarázta mi a szitu. Próbáltam nem belegondolni, hogy most mindenki megtudja, hogy miért megyünk el. Ezért inkább gyorsan össze szedtem a cuccom, majd Harry mögé álltam. Még szerencse, hogy Zoe nem volt itt. Nem bírtam volna elmondani, hogy hova és miért megyünk. Fiúknál ez könnyebben megy szerintem. Bár Mattek furcsán mosolyogtak, de gondolom ez jó jel volt. Míg Matt hátra nyúlt egy sörért, Harry közel hajolt hozzám és bele súgott a fülembe:
-"I wanna take you home and show you I'm the best."-a dalból egy részletet.
Nem igazán tudtam erre mit kéne mondani, ezért csak egy gyors csókot nyomtam az ajkaira, majd elfordultam mert zavarba hozott az a gondolat, hogy most tényleg megtesszük. Végre kifele indultunk a bárból, belém már egy csepp alkohol sem fért volna, de Harry még jó ízűen itta a sörét. Bár úgy tartják a fiúknál ez olyan, mint nálunk a narancslé, bárhol bármikor jól esik. Hívott egy taxit, ami néhány perc múlva már ott is volt. Beültünk hátra, majd kérdezés nélkül lediktálta a saját címét. Először azt hittem, hogy közel akar húzni magához, de amint egy kicsit a lábaimat felemelte, tudtam, hogy az ölébe akar ültetni. Előre néztem a sofőrre, aki egyáltalán nem foglalkozott velünk, ezért kicsit szégyenlősen ugyan, de beleültem Harry ölébe. Hátamat neki támasztottam az ajtónak, a lábaimat pedig elnyújtottam az ülésen. Először csak a vállamra dőlt, viszont amikor megszólalt Justin Timberlake izgató zenéje a rádióból az csak olaj volt a tűzre. Gyengéden csókolgatni kezdett ott ahol hozzám fért. Előröl talán úgy tűnhetett, mintha csak pihentetné a vállamon a fejét illetve a kezét az ölembe. De ami valójában történt, az már súrolja a nyilvános szemérmetlenkedést. Ugyanis a nyakamat szívta miközben a vékony koktél ruhámon keresztül simogatott ott alul. Nem tudtam nem élvezni, hiszen a pia és ez a zene elnyomta azt a tudatos részemet, ami azt ordítja, hogy 'egy taxiban vagy, állj már le!' De nem érdekelt, megfogtam Harry állát és forrón megcsókoltam. Nem bírom ki hazáig!-ezt tudtam ki olvasni a tekintetéből. De nem akartam, hogy ennél rosszabbul érezze magát, ezért nagy nehezen lemásztam az öléből és mellé ültem. Összekulcsoltam a kezünket, majd kibámultam az ablakon. Muszáj lehűteni magunkat, hiszen félelmetes már ez az egész vágy köztünk.
Végre megérkeztünk a lakása elé. Gyorsan kifizette, majd olyan sebesen húzott ki a taxiból, hogy majdnem elestem. Lakáskulccsal se bajlódott sokat, mint ahogy a lányok szokták. Feltépte az ajtót, majd amikor beléptem én is, szinte velem együtt csukta be. Kezeimet neki feszítette a kemény lapnak, majd durván, kiéhezetten megcsókolt.
- Ha .. Harry menjünk fel.-lihegtem.
- Igaz! Jó ötlet!
Mire felértünk a lépcsőn, rajta már nem volt se cipő se póló. Amikor a szobájába léptem és körülnéztem, azt vettem észre, hogy már a nadrágját veszi le. Teljesen felé fordultam, majd mosolyogva vártam, hogy végezzen. Kisebb botladozás útján sikerült megszabadulnia minden ruhától, kivéve a boxerétől. Bár nem értem, hogy azt minek, hagyta magán, hiszen boxer ide vagy oda, minden látszott teljes mértékbe. Viszont amikor elindult felém, azt hittem megcsókol vagy ilyesmi, ehelyett leült az ágyra és így szólt:
- Most te jössz!-majd kacsintott egyet.
Oké, én azt hittem, hogy ilyenkor a párok egymást szokták levetkőztetni. De ha nem hát nem. Lassan letoltam magamról a koktél ruhámat, majd amikor a földre hullott kiléptem belőle. Csak a fekete csipkés fehérnemű szettem és a magassarkúm volt rajta.
- Azta kurva! Rettentő szexis vagy!-mondta mély rekedt hangon.
Elkapta a kezem, majd magára rántott. Mielőtt felhúztam a lábam, lerúgtam magamról a cipőimet, majd a lábai két oldalára térdeltem. Óvatosan ráültem a csípőjére, ami egy hangos nyögést váltott ki mindkettőnkből. Nem tudtam, hogy most konkrétan mit kéne csinálnom. De lassan mozogni kezdtem, ami számomra nagyon jó érzés volt. Mikor belemarkolt a csípőmbe, és erősebben lökni kezdte magát, tudtam, hogy ez neki is nagyon jó érzés. Lehajoltam hozzá és csókolgatni kezdtem a mellkasát.

Mire észrevettem a keze már ki is csatolta a melltartómat. Lehúzta rólam, én pedig a mellkasához bújtam.
- Ugye nem szégyenlősködsz?-mondta, miközben a mutatóujjaival a bordáimat simogatta.
- De!-mondtam halkan.
- Jaaaj drágám, előttem nem kell!-adott egy puszit a homlokomra, majd átfordított és fölém térdelt. Kezeimet leszegezte mellém, majd beléjük kulcsolta az övéit. Így már semmivel nem tudtam eltakarni a melleimet.
- Csoda szépek!-bókolt, majd elengedte a kezem, és csókolgatni kezdte őket. Azonnal elszállt a szégyenlősségem, és színtiszta vágy keletkezett helyette. Homorítottam mert annyira jó érzés volt. A csípőmet pedig szintén felfele löktem, hogy érezzek már ott is valamit. Egyre lejjebb és lejjebb halmozott el csókokkal és talán szívás nyomokkal is. Amikor az utolsó akadályhoz ért, nem kérdezett semmit, egyszerű mozdulattal lerántotta rólam azt a kis anyagot.

- Hé!-mondtam meglepődve.
- Jobban tetszel enélkül.-fogta majd eldobta a sötét szobában.
Először végig puszilta a combomat -gondolom kínzáskép- majd végre rátalált a nyelve a csiklómra. Istenien bánt vele. Hamar megéreztem magamban az egyik majd a második ujját. Nevét nyögve ficánkoltam alatta. Majd hirtelen kihúzta az ujjait, és a szekrényhez ment, ahonnan egy óvszerrel tért vissza. Akkor tudatosult bennem két dolog: 1. még nem mondtam meg neki, hogy szűz vagyok, 2. még mindig részegek vagyunk. Ezt így lehet, hogy nem kéne. Mármint akarom, de az első ne részegségből legyen. De inkább úgy döntöttem ezt Harryre bízom. És inkább az elsőt mondom el. Mikor ki akarta bontani a csomagot, mellé ültem és lefogtam a kezét. Ő meglepődött arccal rám nézett.
- Öhm Harry,-jöttem zavarba.- én még nem csináltam. Mármint érted .. még szűz vagyok.
Mintha egy pillanatra düh villant volna meg a szemébe, majd fölállt és ledobta az óvszert az asztalra.
- Nem jutott volna eszedbe, hogy előbb elmond?-kérdezte vádlóan.
- De .. mármint nem. Ne haragudj. Részeg voltam, és nem ez volt a legfontosabb gondolatom. De ez ekkora baj?
- Igen! Vagyis nem baj, csak akkor másképp csináltam volna. Istenem..-fogta meg a fejét.-majdnem megdugtalak részegen.-majd sarkon fordult és bevonult a fürdőbe.
Először nem tudtam mit gondolni .. mérges legyek rá? Vagy magamra mert elszúrtam az estét? De rájöttem, igaza volt. Nem így kell megtörténnie az elsőnek. Nem részegen.-ezzel a gondolat sorral bújta be a takaró alá, majd hamar álomba merültem.

Másnap reggel enyhe fejfájásra ébredtem. Az első pillanatban nem tudtam hol vagyok. Lassan kinyitottam a szemem, és a sötétítő függönyön át besütő nap megvilágította a szobát. Harry szobáját. Hirtelen minden értelmet nyert. Tegnapi buli, az hogy este majdnem szexeltünk, és hogy valami csikizi a nyakamat. Oda fordultam és akkor vettem észre, hogy Harry göndör fürtjei azok. Óvatosan beletúrtam, hogy arrébb rakjam, amikor hatalmas mosollyal felnézett rám.
- Jó reggelt!-mondta, majd megcsókolta a meztelen vállam.
- Neked is!
- Hogy aludtál?-kérdezte.
- Nagyon jól! Kicsit fáj a fejem, de semmi komoly. Te?
- Én jól vagyok.-mondta, majd arrébb csúszva kiszállt az ágyból.
Akkor vettem észre, hogy bokszerben van. Gyorsan a takaró alá néztem. Gondoltam... Én meztelenül aludtam el.
- Jó volt így hozzád bújni.-kacsintott majd bement a fürdőbe.
Nem sok időm volt kiélvezni a látványt, olyan gyorsan lelépett. Pedig az a bizonyos reggeli dolog a fiúknál, nagyon látványosan jelentkezett nála is. Feltápászkodtam, majd amikor öltözni akartam rájöttem, hogy a koktélruhába jöttem. Semmi kedvem nem volt abban lenni, ezért felvettem a bugyim és rá Harry pólóját. Elmentem gyorsan wc-re, majd amikor visszajöttem, hallottam, hogy Harry zuhanyzik.
- Bejöhetek?-kiáltottam az ajtón keresztül.
- Persze.-mondta, majd benyitottam.
Igazam volt, a zuhany függöny mögött állt és mosakodott. Gyorsan fogat mostam az ő fogkeféjével, amikor kidugta a fejét.
- Ugye nem baj?-emeltem ki a számból a fogkefét.
- Nem, én már végeztem vele. Ide adod a törölközőt?
- Persze.-oda dobtam neki, majd lehajoltam és kimostam a számát.
Pár pillanattal később egy meleg testet éreztem meg magam mögött. Fölegyenesedtem majd a tükrön keresztül ránéztem.
- Szexi vagy a pólómban.-dörmögte a fülembe.
- Te meg így.-néztem végig a néhol még vizes testén és a derekára csavart törölközőn.
- Nem tudok vele mit kezdeni.-biggyesztette le az ajkát, majd a törölköző alatt lévő dudorra mutatott. Halkan felnevettem, majd megfordultam és így szóltam:
- Nekem van egy ötletem.
Végig húztam a kezem a teljes hosszán, majd a másik kezemmel a tarkójánál fogva megcsókoltam. Onnan a kezemet levezettem a törölköző szélére, majd ügyesen leszedtem róla. Egyből kezembe vettem és lassan simogatni kezdtem. Egy férfias nyögés hagyta el a száját, mire felnéztem az arcába és elmosolyodtam. Ő is rám nézett, a szemeiben megvillant valami, amitől nyelnem kellett. Tudtam, hogy nagyon begerjedt. Rögtön áthúzta a fejemen a pólóm. Majd a nyakamat és a vállamat csókolgatta. Miközben én egyre gyorsabban simogattam ott lent, ő már a melleimet markolászta. Szánk végre összeforrt és én elengedtem őt. Egyből megállt a csókkal majd rám pillantott aggódva.
- Készen állsz?-kérdeztem huncut mosollyal.
- Komolyan kérdezed?
- Igen! Akarom! Akarlak!-mondtam neki őszintén, majd sarkon fordulva besétáltam a szobába. Tudtam, hogy ő készen áll. Azt akartam, hogy tudja, hogy én is készen állok. Tegnap is készen álltam, de az más, ott a körülmények nem voltak jók. De most, most már nem bírom tovább. Valóban akarom! Ilyen magabiztossággal vetettem le a bugyim, majd teljesen meztelenül az ágyra feküdtem hason.
- Azta picsa!-káromkodott, amikor kijött a fürdőből és meglátott.

Édesen kuncogtam egyet, majd a mutató ujjammal hívni kezdtem. Mellém térdelt az ágyon, majd csókolgatni kezdte a hátamat a gerincem mentén.

A testem egyből felforrósodott, és bizseregni kezdtem. Átfordultam és a nyakánál fogva lehúztam egy csókra.
- A kis mohó!-mondta.
- Nem bírom tovább.-szuszogtam, ahogy elkezdte mozgatni a testét rajtam.
- Pedig ki akarlak élvezni.-szólt mély hangon, majd végig nyalta a nyakam.
Végem volt... Minél előbb magamban akartam őt tudni, de ő csak kínzott. A sarkammal nyomtam a fenekét magam felé, de ő erősebb volt. Melleimmel eljátszott egy darabig, majd egyre lejjebb ment. Mintha csak tegnap este lett volna, annyi különbséggel, hogy már mind józanok vagyunk, és sokkal de sokkal jobban akarjuk egymást. És most nem csak az őrült, szenvedélyes szexre gondoltam, hanem valóban egymásra. Tényleg egymást akarjuk mindenhogyan.
- Harry!-kiáltottam fel, amikor vadul nyalni kezdett.- Nem a nyelvedet akarom!-mondtam ki nagy nehezen.
- Akkor mit akarsz Emily?-mondta csábítóan, majd végig húzta az ujját a nedves résemen.- Talán az ujjamat?-majd belém vezette.
- Téged!-nyögtem, miközben a hátam ívbe feszült. Még egy kicsit kínzott azzal, hogy a nyelvét és ujját felváltva használta. De utána kihúzta belőlem, majd az óvszerért ment. Én az ágyon lihegtem, majd lehunytam a szemem és megpróbáltam megnyugtatni a gyorsan dobogó szívemet. Éreztem, hogy az ágy besüpped, majd azt, hogy a lábam közé pozicionálja magát. Nem mertem rá nézni, mert őszintén szólva féltem. De csak egy kicsit. Hisz ez az első. Jól akartam csinálni.
- Minden rendben lesz.-csókolta meg a szemeimet.- Nézz rám!-mondta kedvesen.- Vigyázni fogok rád!-amint ezt kimondta egy pillanatra bennem rekedt a levegő. Lassan belém nyomult. Szememet nem bírtam nyitva tartani. Szorosan lehunytam, majd egyenletesen vettem a levegőt. Egyszer csak hangosan felnyögött és én felfele mozdultam az ágyon. Tudtam és éreztem, hogy teljesen bennem van.

- Ez az!-hallottam meg Harry mély hangját a fülem mellett.- Jól vagy?-kérdezte aggódva.
- Ühüm.-nyeltem egyet, majd kinyitottam a szemem.
- Bent vagyok!-mondta egy csábos mosollyal.- Mozogni kezdek. Készen állsz?
- Igen.-ismét nevetni kezdtem a helyzet abszurditása miatt. Hisz úgy beszéljük meg, mintha valami más, egyszerű dologról lenne szól.
- Úristen!-nyögtem fel, amikor ismét bennem volt.- Ez kezd nagyon jó lenni.-mondtam, majd a lábaimat a dereka köré csavartam.
- Ugye?!-kérdezte, majd forrón megcsókolt, miközben egyre gyorsabban mozgott bennem. Kezeimmel a bicepszét szorítottam, ő pedig vagy támaszkodott, vagy a hajamba túrt.

- Annyira szűk vagy!-zihálta.- Nem bírom sokáig.-mondta, majd az egyik kezével elkapta az enyémet és összekulcsolta a fejem felett. A másikkal a testünk közé nyúlt és simogatni kezdett a legérzékenyebb pontomon. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Olyan intenzív érzés kerített a hatalmába, ami talán eddig még soha sem. Testem teljesen megfeszült, levegőt is alig tudtam venni.
- Ha .. Harry!!!!-nyögtem fel. Igaz, hogy csak pillanatokig tartott az érzés, de szó szerint csodálatos volt. Visszazuhantam az ágyra, majd amikor észhez tértem. Hallottam, hogy Harry szitkozódik.
- Bassza meg!-mondta, majd megmerevedett, és a nyakhajlatomba nyögött.- Emily! ... Az énn drága egyetlen Emilym!-mondta, vagyis inkább zihálta.
Kis idő múlva az ő légzése is a helyére állt, majd lemászott rólam és kidobta az óvszert.
- Jól vagy?-kérdezte aggódva, amikor vissza feküdt mellém.
- A lehető legjobban!-adtam egy csókot a szájára.- Köszönöm neked!-mondtam kicsit zavartan.
- Bármikor!-mondta mosolyogva, ami engem is arra késztetett. De nem csak ez miatt mosolyogtam. Hanem valóban boldognak éreztem magam. Csodálatosan sikerült az első alkalom. Egy csodálatos sráccal, akit szeretek! Várjunk csak, mi? Most először akadt a nyelvemre ez a szó. Most először éreztem azt, hogy gond nélkül kitudnám mondani. Végül is már elmondhatom Harrynek, hogy szeretem. Nem?"


Ui: Huuh elég hosszú lett, ahhoz hogy ne haragudjatok a késés miatt? ;) Na és hogy tetszett? Ritkán írok ilyet .. szóval nagyon várom a véleményeteket. Szép estét! x

Huszonnyolcadik rész: Akarlak!

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=NUsoVlDFqZg ◢◤

Sziasztok! Vártam, vártam de nem kaptam több kommentet... De azért hoztam nektek egy újabb részt. Remélem ez már akkor jobban fog tetszeni. Jó olvasást! x

Emily:

" Vajon egy fülledt nyári estét mivel lehet a legjobban eltölteni? Hát persze, hogy egy hatalmas nagy bulival. Még szerencse, hogy a városba mindig van valami jó kis party. Miután mindenki feldolgozta, hogy Harryvel járok, áttértünk az esti buli megszervezésére. Két kocsival megyünk át, és értem fél 9-re jönnek. Harry mindenképp átakart jönni előbb, hogy segítsen kiválasztani a ruhám, de sikeresen lebeszéltem róla, mondván, hogy a szüleimen úgyse tudna keresztül jutni. Ezért ő is a kocsiban fog várni. Hat óra körül haza mentem, hogy legyen időm elkészülni. Egyrészt fogalmam sem volt, hogy milyen ruhát kéne felvennem. Most, hogy Harrynek is szeretnék tetszeni, kicsit nagyobb nyomás lett rajtam. Lefürödtem, elintéztem a női dolgokat, majd a vizes hajamra raktam egy kisebb pakolást. Addig amíg az rajta volt, neki álltam kiszedni a szemöldököm, majd ruhát és cipőt válogatni. Félóra múlva kimostam a hajamat, majd megszárítottam és kivasaltam. Előkerestem egy szexisebb fekete-csipkés fehérnemű szettet, majd egy testhez simuló fekete miniruhát húztam fölé. Leültem a tükröm elé, és elkészítettem egy füstös sminket majd egy kis barackízű szájfényt kentem magamra. Az órámra néztem és láttam, hogy negyed 9 múlott. Gyorsan bepakoltam egy kisebb táskába a szükséges holmim, majd magamra kaptam a 8 centis sarkú cipőm, és már indultam is. Mire kiértem a kiskapun, a kocsi akkor parkolt le előttünk. Beintettem az első ülésre Aronnak és Zoenak, majd a hátsó ajtóhoz mentem, mire az váratlanul kinyílt. Harry kukucskált ki rajta:
- Szia gyönyörűm!-bókolt.
- Szia!-huppantam be mellé, majd adtam egy rövid csókot a szájára.

- Hmm, rohadt jól nézel ki és barack ízed van!-súgta a fülembe, amire nevetni kezdtem, ugyanis a száján kiáramló levegő megcsikizte a nyakam.
- Mi olyan vicces ott hátul?-szólt hátra Zoe.
- Semmi, semmi.-csaptam rá Harryre, aki egyre csak közeledett.- Köszönöm.-súgtam oda neki végül.
- Sajnálom haver, hogy nem ihatsz.-mondta Harry néhány perc múlva Aronnak.
- Legalább tudok rátok vigyázni.-válaszolt, majd a vissza pillantó tükörbe rám kacsintott. A kezembe temettem az arcom, mert tudtam mire gondolt.
- Az csak egyszer volt, jó?-mondtam zavartan.
- Miről nem tudok?-mondta szinte egyszerre Zoe és Harry.
- Semmi!!-kiáltottam, viszont Aron beszélni kezdett.
- Egyszer egy családi összejövetelen Emily kicsit sokat ivott, és nekem kellett rá vigyáznom.-nem mondott sokat, de a többieknek elég volt szerencsére.
- Jó! Csak így bírtam ki a sok bájolgást.-nevettem fel, majd Harry vállára hajtottam a fejem.
- Mostantól én vigyázok rád.-búgta nekem édesen Harry.
Válaszkép összefűztem az ujjainkat, majd csendben utaztunk még egy pár percet, ugyanis nem sokára megérkeztünk.
Pont időben jöttünk, még maradt néhány szabad hely a bárban. Mattek is megérkeztek utánunk 5 perccel. Egyből befoglaltunk egy szabad nyolcas boxot. Cuccainkat lepakoltuk, majd egyből mindenki az italozáson törte a fejét.
- Mi lenne ha leülnétek én pedig hozok 8 pálinkát!-szólalt meg Matt.
- Pálinkát?-fintorodtam el.
- Van egy nagyon finom meggy pálinkájuk Em, kár lenne kihagyni!-mondta, majd azonnal a pulthoz sietett. 

Shanon és Tom azonnal táncolni mentek, de én úgy voltam vele, hogy előbb innom kell. Nem sokára Matt, már hozta is a 8 .. nem, várjunk csak .. 16 darab pálinkát.
- Nem számoltad el magad egy kicsit?-veregette vállon őt Harry.
- Ne hülyéskedj! Fejenként kettő, meg se kottyan.-kacsintott, majd egyet azonnal le is húzott.
- Viszont Tia és én nem iszunk.-mondta Aron.
- Ja persze, ti vezettek!-rántotta meg a vállát, majd ördögien elvigyorodott.- Akkor kettővel több juuuuuuut ...-nézett köbre a társaságon, majd rajtam állapodott meg a tekintete.- Emilynek.
- Na persze! Elég ez az egy is!-emeltem fel a kezemben tartott poharat.
- Még ezt se ittad meg!-mondta Harry mosolyogva. Több se kellett, egyből lehúztam, majd egy kisebb koccanással letettem.
- Oké, ez szép volt!-dicsért meg Aron.- Akkor a másikat a kedvemért, mert én nem ihatok.-nézett rám cukin.
- De akkor mindenki igya meg velem a másodikat!-néztem itt sokat mondóan Harryre és Mattre.
- Oké, egészségetekre!-mondtuk egyszerre.
- Már csak ezek maradtak.-mutatott az előttünk álló négy kis teli pohárra.
Ez már így sok lenne egyszerre, ezért megkértem Harryt, hogy hozzon nekem egy kólát kísérőnek.
- Nem sokára!-dugtam ki a nyelvem Mattre, majd Zoe mellé ültem.
- Látom jól meg vagytok!-célzott Harryre a drága barátnőm egyből.
- Aham, nagyon bírom.-hajtottam a fejem a vállára, mert egész nehéznek éreztem.
Lehet, hogy erősebb ez a pálinka, mint gondoltam. Nagyon finom meggy ízt éreztem csak, de most már kezd ütni.
- Köszönöm.-vettem el Harrytől a kólám, majd azonnal inni kezdtem.
- Ő is téged!-bólintott a fejével Harry keze felé, ami a meztelen combomon pihent meg.
- Érzem!-nevettem fel a kezére célozva. Először Zoe nem értette és csak vállon veregetett, majd annyit mondott, hogy látom megütött a pia. De amikor leesett neki, hogy a kezéről beszélek a combomon, oda súgta:
- Mást is éreznél mi?
- Hülyeee!!!-kiáltottam fel, olyan kis perverz volt ez tőle.
- Mi ez a vidámság Em, csak nem inni akarsz?-kérdezte Matt rögtön, majd már adta is a kezembe a poharat.
- Istenem segíts!-mondtam, majd nagy nevetés közepette lehörpintettem.- Wleee! Erősebb mint gondoltam.-mondtam és inni kezdtem a kólám. Azonban mielőtt lerakhattam volna az asztalra, Zoe elkapta a kezem és kihúzott a boxból. Gyorsan oda tudtam még adni Harrynek a poharam, majd már a táncparkett közepén találtam magam.
- Azt hiszem eleget ittál már a tánchoz.-poénkodott Zoe, majd riszálni kezdett. Enrique Iglesias száma lassan véget ért, majd egy új kezdődött. Ritmusosan dülöngélni kezdtem, majd a kezemet is társítottam hozzá. Éreztem, hogy az alkohol most kezd hatni igazán, véremben száguldozni kezdett az érzés, és talán a rettentő hangos zene miatt éreztem azt, hogy itt a helyem. Jesszus! Tuti, hogy az alkohol miatt érzek ilyesmit. Megráztam a fejem, hogy ne gondolkodjak annyit. Mire oldalra pillantottam Matt hatalmas mosolyát láttam meg az asztalunknál. Majd Harryvel felénk kezdtek közeledni. Persze, hogy nem volt üres Matt keze. Hozta magával az utolsó kör pálinkákat. Tudtam, hogy ha ezt még legyűröm, részeg leszek. De nem érdekelt, talán az eddigi alkohol hatására, egyből kikaptam a kezéből a piát és felhajtottam. Az épp arra járó pincér tálcájára rá raktam, majd azzal a lendülettel Harryhez fordultam. Ezt a jelenetet vigyorogva nézte végig, látszott rajta, hogy ő is ivott már elég sokat .. de mondjuk még mindig én érzem magam részegebbnek. Nyaka köré fontam a kezem, majd tekerni kezdtem a csípőm. Egyáltalán nem zavartattam magam. A tömeg körénk gyűlt, így az asztalunkat már nem láttuk. Mindenki elvolt foglalva a saját párjával. A zenét kicsit erotikusnak találtam, ezért a mozdulataimat is ebbe az irányba vittem el. Éreztem, hogy Harry is veszi a lapot, ugyanis a kezei a derekamról a fenekemre vándoroltak. Egy S alakot csináltam a testemmel a testén, majd egy gyors csábító csókot adtam a szája szélére. Miközben a csípőm folyamatosan mozgott, rávillantottam egy gonosz mosolyt, majd megfordultam a kezei között. Fenekemet hozzányomtam a nadrágjához, ahol mintha éreztem volna már valamit. Vagy csak túl részeg voltam, nem tudom. De nem foglalkozhattam ezzel olyan sokat, ugyanis Harry a nagy tenyerét a hasamra rakta, ami eléggé zavaró volt. Hisz a hüvelykujjai pont a melleim alatt voltak, a kisujjai pedig pont az érzékenységem fölött. De tudtam, hogy csak kínozni akar, ezért újra visszatértem a csípőringáshoz. Bal kezemet felemeltem és beletúrtam a göndör hajába, mire egy morgást kaptam válaszul. Tudtam, hogy már nagyon felhergeltem, de nem bírtam leállni. Élveztem, hogy végre mindenki előtt csinálhatjuk ezt. És nem kell azzal törődnünk, hogy valaki meglát vagy esetleg leszól. Élveztem, hogy Harry is felszabadult és nem fogja vissza magát. Erre bizonyíték az is, hogy amikor elég erősen neki nyomtam a csípőm - a már igen kemény ágyékának-, nagyon nagyon közel húzott magához a jobb kezével, a ballal pedig a melleimet fogta át. Erre a váratlan és intenzív érzésre oldalra billentettem a fejem. Ő ezt kihasználva nedves csókot nyomott a nyakamra.

Ez volt a pont amikor teljesen elvesztettem az eszem. Talán az a négy pálinka is betett, de az, hogy a leggyengébb pontomon kezdett el izgat ... nem bírtam sokáig. Megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam.

- Ez a mozgás! Ez a mozgás ebben a ruhában! Ez a mozgás ebben a ruhában a bár közepén! Ez a mozgás ebben a ruhában a bár közepén ilyen közel hozzám .. kibírhatatlan!-mondta egy egy csókokkal közbe fűzve.
- Tudom édes!-becéztem én is véletlenül, először az alkohol hatására. Tudom, hogy mindent rá fogok, de erre nincs más magyarázat. Nem hiszem, hogy így viselkednénk, ha nem ittunk volna ennyit. Tudom, hogy már rég voltunk együtt kicsit intimebben, de ennyire nyíltan még nem viselkedtünk. És ebben segített az alkohol, hogy mások előtt felszabadította a gátlásainkat. Még egy két csókot váltottunk, majd húzni kezdett valamerre, miközben felhangzott egy újabb csajos szám.
- Hova megyünk?-kiáltottam át a hangos zenét.
De ő csak megfordulva rám kacsintott és húzott tovább. Egy folyosó szerűségre érkeztünk, szerintem erre vannak a wc-k. Azonban megállt egy üres falrésznél, majd neki dőlt. Elé állva vártam, hogy mondjon valamit.
- Táncolj nekem!-fogta meg a kezem, majd magára húzott.
Kérdések nélkül újra mozogni kezdtem. Minél többször hozzá dörgölőzve a büszkeségéhez. Egyre hangosabban nyögött fel, azonban amikor belenéztem a sötét szemeibe, valami bennem is megmozdult. Vággyal töltődtem fel .. a szeme és a szája között cikázott a tekintetem, amit ő is észre vettem.
- Azta kurva!-mondta szinte nyögve, majd lecsapott az ajkaimra.
Maga alárántott és helyet cserélve engem lökött neki a falnak. Amikor a vállam megérezte a hideget, belenyögtem a szájába. De őt nem zavarta, sőt mélyebben szívta be a nyelvem. Egyik kezét a tarkómon tartotta, míg a másikkal felhúzta a lábam a combjára. Csupaszon éreztem az ő meleg férfias tenyerét. Szinte már ettől bizseregni kezdtem. Csak csókolt és csókolt, amikor hirtelen megállt és így szólt:
- Ne haragudj a hevességem miatt, de láttam a szemedben a vágyat, és azzal a csókolj meg nézéssel néztél rám, és nem bírtam visszafogni magam.-kért bocsánatot halkan, bár semmi szüksége nem lett volna rá. Ezt éreztetve megcsókoltam, ő pedig tudta, hogy miért. Tudta, hogy nem zavart, sőt arra is rájött, hogy folytatást szeretnék. Ismét elkapta a kezem, és behúzott a tőlünk néhány méterre lévő mosdóba. Az ajtó zárható volt, ugyanis meghallottam az zár kattanását, miután Harry is bejött. Ott álltam a tükörnek háttal, mire oda jött és hirtelen felrakott a pultra. Olyan sebesen, hogy a fejem hátra csuklott. Persze ő ezt ismét kihasználta, és csókolgatni kezdte a nyakam és a torkom. Szinte vonaglottam alatta, főleg amikor meghallottam azt a szót, ami az én fejemben is megfordult:
- Akarlak!-mikor ránéztem Harryre, láttam, hogy teljesen őszintén gondolta. Egy pillanatra lehunytam a szemem, mert a keze becsúszott a szoknyám alá, de tudtam, hogy válaszolnom kell.
- Én is!-mondtam neki végül, majd beharaptam az alsó ajkam. Egy szexi mosolyt villantott, majd azonnal megcsókolt egy olyan most-végre-az-enyém-leszel csókkal."

Ui: Remélem erre a részre jönnek a kommentek, és akkor ismét megpróbálom a következőt jó hosszúra írni. Szép estét! x

Huszonhetedik rész: Mert együtt vagyunk!

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=_bXTbfnWPqk ◢◤

Sziasztok! Bocsi a késésért, de sűrű volt a hétvégém. Viszont itt az új rész, egy nagyon jó dallal. :) Nem tudom, hogy mennyire beszéltem erről, de sajnos közeledünk a végéhez. Pontosabban 30 részre + egy epilógusra gondoltam. Szeretném ha happyending vége lenne .. remélem ti is ezt akarjátok Emilyéknek. ;) Ezért sajnos muszáj valahogy lezárni...

 Jó olvasást. x 

Emily:

" Egész este csak forgolódni tudtam. Hiába voltam álmos, nem tudtam elaludni. Talán mert az izgalom, hogy összejöttem Harryvel ébren tartott. De valójában ennél többről volt. Nem az miatt nem tudtam aludni, hogy van barátom hanem, hogy a többiek majd mit fognak hozzá szólni. Tudom nevetséges dolog, és nem kéne, hogy érdekeljen a többiek véleménye, de ők mégis a barátaim és ráadásul Harry barátai is. Úgyhogy elég sok függ tőlük. 
Ismét átfordultam a jobb oldalamra, amikor észrevettem, hogy már világosodik. Nagyszerű, eljött az a nap! Eljött az a nap, amitől féltem .. ami miatt nem tudtam aludni. Telefonomat előkerestem, majd felmentem facebookra. Semmi érdekes nem volt, ezért kiakartam lépni belőle, de üzenetem érkezett.
Harry: Jóreggelt édesem!

Emily: Édesem?! :o :$ NEKED IS!
Harry: Azt hiszem, már szólíthatlak így, a tegnap után. ;)
Emily: Ez igaz. :))
Harry: Nem bírsz aludni?
Emily: Nem igazán. Te hh fent?
Harry: Futni voltam. Miért nem tudsz aludni? :o Bezzeg amikor mellettem voltál...
Emily: Khm...:$ Igazából stresszelek attól, hogy mi lesz ha kiderül..
Harry: Semmi nem lesz! Elfogadják és kész!
Emily: Remélem!
Harry: Melléd bújnék ... ;)
Emily: Ne kezd!! :$
Harry: Mit? :P
Emily: Tudod te azt ... ;) Asszem visszafekszem .. d.u tali!
Harry: Érted jövök, jó?
Emily: Biztos ez?
Harry: Teljesen! Így legalább már rögtön az elején közölhetjük velük.
Emily: Hát rendben. 4kor előttünk.
Harry: Oké! Szia <3
Emily: Szia ♥ :$

Olyan aranyosan tud viselkedni, most hogy már tényleg összejöttünk. Őszintén nem is gondoltam volna, hogy akár neten keresztül meg tudja melengetni a szívem. De sikerült neki.
Úgy rémlik visszaaludtam, viszont amikor újra kinyitottam a szemem semmi sem változott. A függöny ugyan úgy maradt, a telefonom a fejem mellett az ágy szélén, ugyan annyi fény jött be az ablakon, viszont amit eddig nem vettem észre az egy kis papír az éjjeli szekrényemen.

Jó reggelt!
Apáddal elmentünk nagy bevásárlásra.
Mire visszaérünk csináld meg ezeket:
blablablablabla....

-olvastam így fel. Akkor értem már, miért nem ébresztett fel még eddig senki. Nem voltak itthon a szüleim. Gyorsan megnéztem az időt, és meglepődve láttam, hogy dél lesz 10 perc múlva. Ezek szerint elég jól vissza aludtam. Gondolom ... Harry megnyugtatott, plusz az egész éjszakai fent lét is besegített. Nem tudtam pontosan, hogy anyáék mikor jönnek vissza, ezért jobbnak láttam hamar neki állni a temérdek munkának, amit felírt. Ők képesek arra, hogy ha nem csinálom meg ezeket, akkor nem engednek el délután. Így hát felöltöztem, meg 'reggeliztem'. Majd neki álltam a mosogatásnak. Csodálatos érzés felkelni és egyből dolgozni. De ösztönzésképp csak arra tudtam gondolni, hogy 4órára jönnek értem. És nem akárki .. hanem a barátom .. a PASIM. Hihetetlen érzés, hogy végre összejöttünk. Egyből vidám lettem és tök boldog. Hangos zene mellett hamar elvégeztem a mosogatást, a felsöprős és a felmosás egy táncolós folyamat részéve vált. Talán tényleg a szerelem tette ezeket a házimunkákat könnyűvé, de olyan gyorsan repültek el az órák, hogy észre se vettem de már 3 óra volt. Körbe néztem és az egész ház ragyogott .. talán még olyan munkát is bevállaltam, ami nem volt a listán. De így legalább tutira elengednek ma. Mire végeztem a zuhanyzással, hallottam, hogy anyáék megérkeztek. Felkaptam magamra egy zöld rövid gatyát és egy fehér trikót, majd lesiettem a lépcsőn.
- Sziasztok!-huppantam le az utolsó lépcső fokról.
- Jesszus!-kapott a szívéhez anyám.- Megijesztettél.
- Neked meg mitől van ilyen jó kedved?-kérdezett rá egyből apám a vigyorgó arcom láttán.
- Hát csak úgy.-jöttem zavarba egy picit.- Kitakarítottam az egész házat.-forogtam egyet körbe.
- Azt észre vettük, ügyes vagy!-dicsért meg apám, majd tovább pakolt.
- Valami van itt a háttérben .. különben nem vállaltál volna még plusz feladatot a listán kívüliek közül.-jött közelebb anyám.- Csak nem egy fiú van a dologban?-mondta halkan féloldalas mosollyal. Utáltam, hogy anyám mindig tudja mi történik velem. De sajnos nem elég halkan mondta, mert apám azonnal mellettünk termett.
- Milyen fiú?-kérdezte kicsit mogorván.
- Semmi, semmi.-rendezte le anyám könnyen, majd amikor apám hallótávolságon kívül került, oda súgta:- Ezt nem úsztad meg ilyen könnyen! Este beszámolsz mindenről.-majd kacsintott és ott hagyott.
Nagyszerű, ma nem csak a barátaimnak kell elmondanom, hanem a családomnak is. A jó kedvem hamar átfordult rosszá, azaz újra elkezdtem stresszelni. Reméltem Harry hamar ideér és megnyugtat.
Reményeim hamar megvalósultak ugyanis pontban 4 órakor csöngettek.
- Nyitom!-kiáltottam, majd azonnal az ajtóhoz rohantam.- Szia!-ugrottam a nyakába, majd azonnal be is csuktam mögöttem az ajtót, és húzni kezdtem kifele.
- Szia neked is!-állította meg már a járdán.- Mi volt ez a nagy sietség?
- Csak nem akartam, hogy anyáék meglássanak és kérdezősködjenek tőled is.
- Tőlem is?-mosolygott ezerrel Harry.
- Anya ráérzett, hogy fiú ügy miatt van jó kedvem. És tudod milyen...-próbáltam nem zavarba jönni.
- Milyen?-nézett rám még mindig mosolyogva.
- Ki fogja szedni belőlem. De nem akartam, hogy most. Előbb inkább a többieken essünk túl.
- Akkor mehetünk?-mutatott a motorjára, ami a járda mellett parkolt.
- Motorral?-forgattam meg a szemeim.
- Bébi..-húzott közel magához.- ha velem vagy, ezt meg kell szokni.-mutatott a motorra.
- Oké.-nyomtam egy gyors puszit a szájára, majd felültem.
Ő is felült, és oda adott egy sisakot, amit felhúztam. Derekába kapaszkodtam szorosan, amikor elindultunk.

Végig erősen szorítva és hozzá bújva gondolkodtam azon, hogy mit is mondjunk majd a többieknek. Minél közelebb voltunk a pályához, annál jobban izgultam. Mikor bekanyarodtunk megfigyeltem, hogy már mindenki ott volt. Szépen lassan leszálltam a motorról, majd elindultam a többiekhez.

- Sziasztok!-köszöntem. 

- Szia Em!-köszönt vissza Zoe.- Hogyhogy Harryvel?-kérdezett rá egyből a lényegre.

- Hát öhm az az igazság.. -kezdtem el kicsit húzni az időt, amíg Harry le nem ült mellém.- hogy azért jöttünk együtt mert... 

- Mert együtt vagyunk! -vette át tőlem a szót, majd összekulcsolta a ujjainkat. 

Először senki nem szól egy árva szót se. Meglepően hirtelen történt, ahogy Harry kimondta. Hisz alig érkeztünk csak meg. Én nem bírtam ezt a csöndet sokáig, ezért lehajtottam a fejem, viszont amikor elakartam engedni Harry kezét, ő jobban megszorította. Ránéztem és láttam, hogy mosolyog. Nem értettem, hogy miért, viszont amikor a fejével a többiek fele bökött, rájöttem .. mindenki mosolygott.

- Istenem, de jó! Gratulálok!-ölelt át először Zoe. 

Majd Matt kiáltott fel: - Na végre!-és lepacsizott Harryvel, majd utána engem is megölelt. 

Végre?! Ezek szerint várták, hogy összejöjjünk?! Érdekes! Mindenki gratulált, és furcsa mód: egyrészt senkit se lepett meg, másrészt senkit sem zavart. Ennek pedig rettentően örültem .. azt hittem, hogy be fognak szólni vagy valami. Jó, persze Shanon fintorgott egyet, de utána lehiggadt és már nem zavarta vagy legalábbis nem láttam rajta, hogy zavarná az, hogy mi fogtuk egymás kezét vagy amikor befeküdtem Harry ölébe. Persze néha amikor nem figyeltek a többiek, loptunk egymástól egy két csókot is. De hát ilyen ez ha van barátod."

Ui: köszönöm szépen az előző részhez a sok komit. Remélem ez is tetszett és ehhez is kapok. Szép estét. x

Huszonhatodik rész: Azt szeretném...

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=BPiW0tkWfeg ◢◤

Sziasztok! :) Itt az új, lehet picit rövid, de annál fontosabb rész! A "késésben" közre játszott az is, hogy alig kaptam komit .. vártam, hogy legalább 10-et kapjak! Eddig mindig volt annyi. Remélem még vagytok egy páran, és ehhez a részhez kapok annyit. Jó olvasást! x

Emily:

" Valahányszor felé fordult az ajkai hatalmas mosolyra húzódnak. Csillogó szemeiből kiolvasható mennyire törődik a lánnyal. Egyszerűen fontos neki. Főleg mióta megtudta, hogy a lány is viszont szereti. Az a pillanat a tökéletességgel volt egyenlő. Amikor kimondták, hogy szerelmesek egymásba, mintha az idő megállt volna. Csak ők léteztek akkor, csak az a tudat, hogy végre megtalálták az igazit. Végre szerelembe estek, végre kapcsolat alakult ki köztük. A fiú félt attól, hogy a lány nem akarja, de akkor mindketten tudták, hogy egymáséi lesznek. Végre eljött a nekik szánt idő, és már nem féltek a kapcsolattól. Már nem féltek semmitől. 

- Csodálatos este volt!-mosolygott a lány álmos szemmel.

- Te vagy a csodálatos!-válaszolt a fiú, majd homlokon csókolta szerelmét.

Először ébredtek egymás mellett, de tudták, hogy minden reggel így akarnak felkelni. Egymás védelmező, ölelő karjaiban. Ahol nem létezik más csak ők, csak a  friss szerelmük.

Bleeee!! Ez a könyv még hozzám képes is nyálas!-gondoltam, majd visszaraktam a könyves polcra. Annyira unalmas volt ez a délután, hogy arra gondoltam, ellátogatok a helyi könyvtárba. Hátha találok valami jó könyvet, amit kiolvashatok ma. Mert ha megtetszik egy könyv, akkor azt akár egy nap alatt is el tudom olvasni. De ez ... nyál volt végig! Valami jó vámpíros kéne... De sajnos csak a romantikus könyvek akadtak a kezembe. Romantika - Harry! Miért kezd ez a két szó összekapcsolódni a fejembe?! Talán a múlt este miatt?! Miután bevallotta, hogy érez valamit irántam, csókolóztunk egy kicsit, majd haza küldtem. Tudom bunkóságnak tűnhet, de egyszerűen túl gyors és meglepő volt ez az egész. Fel kellett dolgoznom. Most már valamennyire sikerült és rájöttem, hogy ez az amit én is akartam .. talán még nem mertem bevallani, de most, hogy ő kimondta hangosan magamnak is bevallhatom, hogy érzek valamit iránta. Tudtam, hogy meg kell beszélnem vele, hogy akkor most milyen kapcsolatban is vagyunk, de előtte találnom kell egy jó könyvet.

Utálom, hogy azt hiszi megkaphat. Állandóan figyel az órákon, egyszerűen lyukat éget az arcomba. Van amikor direkt nekem jön a folyosón, és azt se mondja bocsánat. Már alapból gyűlöltem a kémia órát, de mióta vele osztottak be kísérletezni, még jobban. Következő órám matek lenne, viszont nem találom a füzetem. Josh! Biztos ő rakta el. Kimegyek a folyosóra és őt keresem. De ilyenkor bezzeg sosem látom. Fúúú, ha most miatta kések el az óráról ... lefogom önteni legközelebb kémia órán.

- Nem láttátok .. ?-kérdeztem volna, ha valaki nem lógat be egy füzetet az arcom elé.

- Csak nem ezt keresed Bambi?

- Ne hívj Bambinak!-mordulok rá, majd kikapom a kezéből a füzetet.

- De hát olyanok a szemeid!-nevet fel és elsétál.

- Hogy az a!-dühöngök, hisz utálom amikor ezt csinálja.

Tini dráma! Plusz iskolás! Azt hiszem ezt is vissza rakom a polcra. Elvégre nyáron nem akarok hallani a suliról. Tovább mentem és keresgéltem. Egy idős néni állt az egyik polc előtt, amire az volt írva, hogy 'Fikciók'. Oda sétáltam, és levettem egy tetszőleges könyvet a polcról, majd bele lapoztam.

- Kérlek ne bánts!-kiáltottam, amikor a fegyvert a homlokomhoz szorította.

- Beosontál! Lehallgattad a beszélgetésim! És most azt kéred, hogy ne bántsalak?Szánalmas!-nevetett az arcomba, majd kibiztosította fegyvert.

- Van ...-próbáltam elcsuklás nélkül beszélni.- van valami amitől meggondolnád magad?

- Hmm, most hogy mondod .. van!-mondta, majd egy pillanatra végig nézett rajtam.

- És mi lenne az?

- Térdelj fel!-mondta csillogással a szemében.

Undorító, vadbarom!-gondoltam magamban, de szó nélkül cselekedtem. Muszáj túlélnem, nem ölhet meg itt és most. Még nem. Térdre ereszkedtem, majd felnéztem rá várva. Egy mozdulattal a pisztoly nélküli kezével a hajamat hátul elkapta, majd lefele húzta, hogy a fejem feszüljön. Mocskosul elvigyorodott, és a pisztolyát becsúsztatta a nadrágja hátuljába. Jobb kezével egy hirtelen mozdulattal leszakította rólam a nyakláncomat. Tudta, hogy ez nem csak egy sima nyaklánc. Ugyanis a belsejébe bele van gravírozva a Kód.

Hmm, ez egész izgalmasnak tűnik. Kitudja mit rejt a Kód. Elindultam a nénihez, aki beírja a könyvembe, majd úgy döntöttem, hogy még nem megyek haza. Bármilyen csábító lenne leülni, és elkezdeni a könyvet, viszont van még előtte egy elintézni valóm. Először elsétáltam a parkba, furcsamód nem volt ott senki. Amikor felnéztem az égre és láttam, hogy kezd lemenni a nap, egyből a domb jutott eszembe. Hiszen onnan gyönyörű a naplemente. Miután felértem és kinézelődtem magam, összeszedtem a gondolataim és telefonálni kezdtem.

- Helló!-hallottam meg Harry hangját.

- Szia! Öhm, itt vagyok a dombnál, beszélhetnénk?

- Persze! Jöjjek oda?

- Igen, légyszi.

- Nem sokára ott leszek. Puszi!

- Puszi?!-mondtam meglepődve én is, majd letettük.

Tudtam, hogy Harry megváltozik most, hogy beismerte a dolgokat. Eddig csak a vad, izgalmas, kicsit bunkó stílusát ismertem. Furcsa volt ezt a törődő, édesebb oldalát is megismerni. De kíváncsian várom a további változást. 10 perc telt el, amikor megpillantottam az alakját a távolból. Kezeim picit izzadni kezdtek .. talán mert izgultam. Most fog eldőlni minden. Végre én is teszek egy lépést felé .. ez a lépes pedig megváltoztat minket.
- Szia!-állt meg előttem mosolyogva, bár a szemeiben láttam némi idegességet.
- Szia!-öleltem meg; egy kis meglepődöttség után visszaölelt.- Csüccs le!-mondtam, majd egymás mellé leültünk.
- Szép itt!-próbálta csillapítani a zavart közöttünk.
- Aham, ezért akartam itt találkozni. És még azért is..-fordultam teljesen felé, majd a szemébe néztem.
- Igen?-nézett vissza reménykedve.
- Szóval azért, mert én is szeretnék neked mondani valamit..-kicsit elpirultam, ezért lehajtottam a fejem. Pillatokon belül egy meleg kezet éreztem meg az enyéimen. Megfogta a kezem, ezzel biztatva engem.- Szóval nagyon tetszel.-nyögtem ki idétlenül a  nyilvánvalót.
- Te is nekem!-mosolygott nagyon.
- És .. én is érzem azt a kötődést amiről beszéltél. Szóval .. szerintem megpróbálhatnánk.-mondtam ki végül. Sosem csináltam még ilyet, és nem is igazán tudtam, hogyan valljam be neki, hogy járni szeretnék, de hát így sikerült.
- Mármint járjunk?-kérdezett rá talán egy picit idegesen.

- Hát igen. Persze ha szeretnél.-babráltam az ujjaimmal a tenyerében.
Másodpercek .. percek teltek el anélkül, hogy megszólalt volna. Már kezdtem bepánikolni, hogy valamit elrontottam vagy talán járni nem akar. De akkor felállt. Elsétált a domb széléig, majd vett egy mély levegőt. Hirtelen vissza fordult és kinyújtotta a kezét felém. Készségesen elfogadtam és felálltam. Oda húzott maga mellé, majd mögém lépett és hátulról átkarolt. Álla a fejem búbján pihent, majd egy édes puszit nyomott a hajamba. Annyira meghitt és romantikus volt a pillanat, hogy majdnem könnyezni kezdtem. De mielőtt érzelem kitörésem lett volna, megszólalt a fülem mellett:
- Azt szeretném, ha a barátnőm lennél!-jelentette ki édes suttogásával.
- Én is szeretném!-mondtam, majd a karjai között megfordulva egy gyengéd csókot leheltem a csodás ajkaira."

Huszonötödik rész: Hanyag elegancia

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=VPRjCeoBqrI ◢◤

Harry: 

" Furcsa dolog történt velem a minap. Közel kerültem egy lányhoz testileg. És most a testileget nem csak úgy értem, hogy a lány eljátszadozott a testem egy bizonyos részével, hanem úgy, hogy belül a szívemet érintette meg. Nem akarom érzelmi közel kerülésnek nevezni, hiszen én nem ilyen vagyok. Érzelmileg nem kerülök közel senkihez. Ezért inkább testileg kerültem közel hozzá, hiszen a szívem is a testemhez tartozik, nem?!
Ez a lány furcsán hat rám. A francba, nevezzük nevén a dolgokat; Emily egyszerűen kezd közel kerülni hozzám. Nem tudom mikor történhetett ez .. na jó talán akkor, amikor a kis kezeivel és az érzéki a szájával kényeztetett engem. De basszus, ez még csak testi-testi kapcsolat. De amit utána éreztem, és ami a dombon történt - átkarolva bámultuk egymást és a tájat, mint a szerelmesek kb. - az már szívügyi probléma. Vagyis nem tudom, lehet e egyáltalán problémának nevezni. Annyira zavaros az ilyen! Miért kell ennyire bonyolultnak lennie az érzelmeknek?!
Már értem, hogy régen miért kerültem el az érzelmi kötődéseket. Jobb volt megmaradni az érintéseknél, az őrületes dugásoknál, mint az ilyen nyálas szarságoknál. De most nem tudok nem rá gondolni. Ott tartottam a karomban, ő egyre jobban hozzám bújt, éreztem ahogy süllyed és emelkedik a mellkasa, éreztem, ahogy a szíve egyre hevesebben dobog. Egy szóval éreztem őt. És nem csak úgy ahogyan akkor, amikor együtt voltunk az ágyban. A szívemmel éreztem őt, nem a farkammal.
Most pedig itt ülök egy bárban egy üveg sör felett, és próbálom kitalálni a következő lépést. De valahogy nem tudok rájönni, hogy mit kéne tennem. Egyáltalán kell valamit tennem?! Nem maradhatna így minden?! Lehet, hogy ő nem is akarna többet, lehet, hogy ő nem akar közel kerülni hozzám. Talán hagynom kéne az egészet a fenébe, és meglátni misül ki belőle.
Csak még nem nagyon fordult elő az olyasmi, hogy miután beengedtem egy lányt a gatyámba, ölelgettem őt egy romantikusnak mondhatni szituációban. Ez azért csak jelenthet neki, nekünk valamit. De most akkor beszéljek vele?!
'Héé Emily! Te is éreztél valamit tegnap .. mondjuk közelebb kerültünk egymáshoz?!' - baromság! Nem állhatok elő ilyen szar szöveggel. Talán meg kéne várnom, hogy adjon egy jelet, hogy ő is akarna valamit tőlem, és akkor megtudakolni, hogy lehetne valami más köztünk.
- Hozhatok még valamit?-zavart meg egy pincér a gondolkodásban.
- Aha, még egyet!-emeltem meg az üveget, hogy tudja mit iszok.
- Máris!
Még csak fél 8 van .. most vacsorázhatnak. Illetve most készülnek elő a vacsorára. Talán majd utána kéne benéznem hozzá. Várjunk csak .. miért akarok én benézni hozzá?! Beszélni kéne vele, de pont most?! Most rendeltem meg a sört. Ha most nem akkor mikor igen?! - vitatkoztam magamban.
- Tessék!-toldta elém az üveget.
- Köszi! Fizetnék!-gyors leraktam a pénzt, és a teli üveggel távoztam.
Mire oda értem a házhoz, a söröm már rég elfogyott, így az ivás helyett a kezemmel az óraszíjamat piszkáltam. Talán csak nem izgulok?! Jesszus, sosem izgultam egyetlen csaj miatt sem. A lábaim csak vittek előre, és amikor bekopogtam, akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy tulajdonképpen mit keresek itt?!
- Harry?!-nyitotta ki Emily az ajtót meglepve.
- Khm .. Hello! Ráérsz?-vakartam meg a tarkóm.
- Az az igazság, hogy éppen...
- Emily?! Ki az?-hallottam meg az anyja hangját a háttérben, majd pillanatok múlva megjelent az ajtóban.- Ó Hello Harry! Épp vacsorázni készültünk, be akarsz jönni?
- Hát ha nem zavarok?!
- Ó dehogy, van elég étel plusz egy főnek.-mondta Mrs. Moore.
- Oké.-mosolyogtam rá, majd bementem.
Emily még mindig zavartan állt az ajtóban.
- Harry!-szólt utánam, én pedig bevártam őt.- Miért jöttél?
- Beszélni veled valami fontosról.-mondtam, majd bementünk a konyhába.- Jó estét! Szia!-köszöntem Emily apjának és öccsének.
- Ülj csak le!-mondta kedvesen Mrs. Moore. Furcsán rendes volt hozzám, de nem zavart, inkább örültem neki, hogy már nem olyan szigorúak Emilyvel.
- Minek köszönhetjük a késő esti látogatásodat?-kérdezte Mr.Moore.
- Emilyvel meg kell beszélnünk egy fontos dolgot.
- Az nem ért volna rá holnap?-folytatta tovább szigorúan. Na jó talán csak az anyukájának van ma jó hangulata.
- Apa!-szólt rá Emily.- Még nincs késő. Ne feledd nyári szünet van!-állt mellém.
Nem tudtam, hogyan köszönjem meg neki, hogy leállította rólam az apját. Nem akartam, hangosan, vagy esetleg suttogva megköszönni, mert az feltűnő. Ezért inkább az asztal alatt megszorítottam a combját a térde fölött. Így talán érthető lesz a mozdulat, és nem valami perverz dolognak tűnik. Viszont Emily megmerevedett és feszélyezetten körbe nézett. Szerencsére senki nem figyelt, így egy laza szorítás után elengedtem a lábát. Ő szájtatva és értetlenül nézett rám, eltátogtam neki egy köszit és az apja felé biccentettem. Amikor leesett neki, halkan elkuncogta magát. Perverznek gondolta, de már rájött, hogy csak kedvesség volt, így nekem is kuncognom kellett.
- Mi olyan vicces?-kérdezte az öccse.
- Semmi, semmi!-mondta Em, majd felém nézett.- Harry, végeztél?
- Igen, nagyon szépen köszönöm a vacsorát. Isteni volt.-hízelegtem egy kicsit.
- Ó ugyan. Gyere máskor is.-mondta az anyukája.
- Felmegyünk beszélni!-mondta Em, majd felálltunk az asztaltól.
- Hagyd nyitva az ajtót!-szólt az apukája.
- Nem kell neki nyitva hagynia. Ezt már megbeszéltük!-nézett az anyukája fenyegetően a Mr. Moore-ra.
- Jól van.-mondta az apja, bár látszólag nincs megbarátkozva azzal, hogy velem lesz kettesben csukott ajtónál. Jaaaj, ha tudnák, hogy már mit csináltunk mi itt. Nem tudtam, tovább gondolkodni ugyanis, egy kéz ragadta meg a felkarom, majd húzni kezdett az emelet felé.
- Szóval?-nézett rám várakozva, miután becsukta az ajtót.
- Leülhetek?-kérdeztem poénkodva.
- Aaaj Harry! Akkor ülj le előbb. Kíváncsi vagyok, szóval?!-jött oda mellém, majd ő is leült az ágyra.
- Szóval...-húztam egy kicsit őt, vagy talán időt akartam magamnak nyerni ahhoz, hogy megfogalmazzam, azt a rengeteg dolgot, ami a kocsmában kavargott a fejemben.- ami történt velünk Aronéknál, az jó volt!-de szerencsétlen vagyok, ezt most miért mondtam?!
- Öhm, igen.-jött egy picit zavarba.- Mármint ugye nem volt gond? Vagy most ezt miért mondtad? Ez már nem tartozik bele a barátság extrákkal dologba?-ráncolta össze a homlokát Em, látszott rajta, hogy nem érti mit akarok. Az a baj, hogy már én sem.
- Nem .. mármint nem volt gond. És igen ez még benne van csak, hogy épp ez a baj. Ez a barátság extrákkal dolog.
- Nem akarod többé velem?-kérdezte hirtelen és talán szomorúan.
- De! Persze, hogy akarom. Nagyon jó veled.-basszus, ez most egy 'olyan' mondat volt, csak ne vegye észre.
- Jó velem? Ezért ölelgettél a dombon?-észrevette, szuper!
- Öhm, igen valami olyasmi.
- Kifejtenéd ezt?-nézett rám kérlelő szemekkel.
- Baszki, nem igazán vagyok jó az ilyen dolgokban!-álltam fel idegesen az ágyról, majd járkálni kezdtem.- Nézd Em, azért jöttem ma ide, mert tegnap óta azon jár az agyam, hogy talán elkezdtem kötődni hozzád. Bár nem tudom, hogy ez hogyan működőik .. mert még ilyesmi eddig nem nagyon fordult velem elő. De miután az megtörtént Aronéknál, utána csak azt éreztem, hogy valami húz feléd, egyszerűen csak a közeledben akartam lenni, csak veled akartam lenni... Igen ezért ölelgettelek, ezért puszilgattalak. Hiszen ha kettesbe kerülünk mindig történt valami. De a barátság extrás dolgot már túl kevésnek, nem hozzánk valónak érzem. És nem tudom mit tegyek, nem tudom, hogy hogyan tovább. Ilyen még nem nagyon volt velem... Régen ha csajt akartam, mondtam egy lánynak hogy legyél a csajom aztán kész. De az sem volt sokkal több dugásnál meg néha ha bulizni mentem a haverokkal, ő is jött. De valahogy veled mást akarok. Hiszen ez most is meg van, mármint nem a dugás, hanem a haveros rész.-nevettem fel kínosan.- Hiszen egy a haveri társaságunk, tehát valami mást kéne kitalálni, de nem tudom mi legyen az. Még azt sem tudom, hogy te egyáltalán akarnál valamit. Csak össze vissza beszélek itt!-álltam meg végre, majd Emilyre szegezve a tekintetem újra babrálni kezdtem az óra szíjammal. Most már rettentően ideges voltam. Nem csak azért mert össze vissza hadováltam hanem, hogy mit fog mondani nekem. Próbáltam összeszedetten, elegánsan megfogalmazni, de nem úgy jött össze. Hanyag elegancia .. ez a két szó jutott eszembe azonnal magamról. Beletúrtam a hajamba és vártam, hogy Em megeméssze a hallottakat és talán a látottakat is. Hiszen itt álok előtte talpig feketében, napszemüvegem a pólómba tűzve, talán egy kicsit zihálok is, de a szememet most már nem tudom levenni róla.
- Oké..-vett egy mély levegőt.- Most azt akarod tudni, hogy én is érzek e irántad valamit? És hogy járnék e veled?
- Járni? Hát nem is tudom, az valahogy nem az én asztalom.-mondtam zavartan, nem tudom, hogy menne nekem ez. Hiszen ő nem olyan mint a többi lány, neki a járás egy komoly kapcsolatot jelent.
- Akkor még is mit akarsz Harry?-állt fel türelmetlenül, majd elém sétált.- Mond ki kerek perec, mert nem értelek. Mit akarsz tőlem?
Túl közel volt, esküszöm nem ezt akartam, de annyira közel volt, hogy nem bírtam ki. Hevesen megcsókoltam őt. Elkaptam a tarkójánál és egyszerűen neki estem. Annyira felhúzott, és pörgött bennem az adrenalin .. akartam őt. Neki toltam az ágynak, majd hirtelen hanyatt döntöttem. Mire észbe kapott már fölötte is voltam, és újra megcsókoltam. Csak faltam az ajkait, majd az állkapcsát kezdtem el puszilgatni, végül a nyakára tértem át. Tudtam, hogy hol a legérzékenyebb pontja, ezért ott egy kicsit elidőzítem. Nyelvemet végig húztam a bőrén, majd fogaim közé vettem, és szívni kezdtem.
- Ssssz!-szisszent fel, majd meglepetésemre beszélni kezdett.- Ha .. Harry, mit akarsz?-tolt el egy kicsit, hogy egymás szemébe tudjunk nézni.
Lenéztem a pirosodó foltjára a nyakán, majd újra a szemébe, és csibészesen elmosolyodtam. Tudtam, hogy itt az én időm, már nincs veszteni valóm.
- Téged!-mondtam végül, majd egy édes puszit hintettem az ajkaira, ami mosolyra húzódott."

Sziasztok! :) Most a végére írok néhány dolgot:

1. Yaaay! Végre Harry szemszögéből is megismerhettük a dolgokat, és megérthettük őt is egy kicsit. ;)

2. Tudom, hogy a végén nem derült ki pontosan, hogy ők mik is egymásnak, de a köviből már ki fog...

3. Nagyon várom a komikat, hiszen végre kezdünk feljebb lépni ismét egy szintet a barátságból, sőt ők ugye lejjebbről is kezdték. :P

4. Az egyetem miatt, lehet kicsit nehézkes lesz részt írni, de igyekszem. Ezt a blogot/történetet be fogom fejezni mindenképp, csak egy kis türelmet kérek a részek között. 

5. További szép hétvégét, és köszönök mindent. x

Huszonnegyedik rész: Minden oké? (+16)

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=8B93tgRxMuE ◢◤

Sziasztok! :) Itt az új rész. Köszönök mindent. Várom ehhez is a komikat. ♥ x

Emily:

" Egészen új formáját ismertem meg a bocsánat kérésnek. Miközben az egyik mellemet kiszabadította a melltartómból, azon gondolkodtam, hogy helyesen cselekedem-e. Egyszer van kedvem hozzá, van kedvem vele lenni illetve vele játszani. Viszont van amikor annyira visszataszító és ellenszenves, hogy nincs kedvem hozzá. Most megint abba a fázisba jutottam, hogy jó vele. Ahogy engem kényeztet, ahogy engem imád, egyszerűen tetszik. Vállánál fogva felhúztam, és hosszan megcsókoltam. Már nem akartam tovább törődni a külvilággal és a gondjaimmal. Melltartómat egy kézzel egyszerűen kipattintotta, majd hirtelen fordítottam rajta, és ráültem a csípőjére.

Egy laza mozdulattal elhajítottam a melltartómat, majd mellkasához simultam. Arccsontját kezdtem el végig puszilni, majd a nyakához érve a fogammal kicsit belekaptam.

- Au, ez mi volt?-kérdezte kicsit meglepődve.

- Büntetés.-mosolyogtam rá, majd ismét megharaptam, de most az ajkait, amire ő csak felmordult.

Belemarkolt a fenekembe, majd közelebb húzott a már igen kemény férfiasságához. Tudtam, hogy mit akar, ezért egyre lejjebb kezdtem el őt csókolgatni. Amikor a nadrágjához értem, felnéztem a szemeibe, amik csak úgy égtek a vágytól. Meg kell tennem! Meg akarom tenni!-ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor remegő kézzel kicsatoltam az övét. Csípőjét feljebb emelve segített, hogy letudjam venni a nadrágját. Miután ez sikerült, fekete boxere következet, direkt úgy csináltam, hogy minél többet érjek hozzá a büszkeségéhez, ezzel is idegelve őt. De amikor ténylegesen, meztelenül értem hozzá, egy hatalmas sóhaj és egy 'istenem' hagyta el a száját. Magamban csak elmosolyodtam, hogy ilyen hatással vagyok rá. Lassan elkezdtem mozgatni a kezem, miközben az arcát néztem. Azt hittem engem fog nézni, de hál istennek leszorított szemmel a párnán feküdt. Így is eléggé izgultam, nem kellett volna még az is, hogy bámuljon. Egyre gyorsabban mozgattam a kezem, ő pedig egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Tudtam, hogy már nem bírja sokáig, ezért lehajolva végig nyaltam a teljes hosszán.
- Még .. még egyszer!-szólt rekedtes hangon.
Úgy tettem ahogy kért, ismét végig nyaltam de most még lassabb. Kiélveztem, azt ahogyan darabokra hullik miattam. Tetejét kezdtem el apró puszikkal behinteni, miközben alul mozgott a kezem.
- Úristen!-morgott fel, amikor egy kicsit bekaptam.- Mindjárt elélvezek! Emily!
Próbáltam gyorsítani a tempón, hogy minél jobb legyen neki. Hiszen anno ő is így tett, amikor engem kényeztetett. Amikor belemarkolt a lepedőbe, tudtam, hogy már csak pillanatok kérdése, és átéli az első orgazmusát miattam. Viszont arra nem számítottam, hogy ez nem fog összejönni. Először egyre erősödő lépteket, majd a zár hangját hallottuk meg. Azonnal leugrottam az ágyról, majd a pólómat másodpercek alatt magamra kaptam. Harry nem tudott mit tenni, ezért berohant a fürdőbe. Miközben gyorsan utána dobtam a ruháit. Akkor nyílt ki az ajtó, amikor megpillantottam a földön a melltartómat. De már nem tehettem semmit.
- Minden oké?-kérdezte Matt méregetve.
- Ühüm.-vakartam meg a tarkóm.- Harry elment a fürdőbe. Mindjárt megyünk.-mondtam elég zavartan.
- Értem.-nézett körül, de nem látta meg a melltartómat, szerencsére.- Sikerült mindent megbeszélni?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Igen. Azt hiszem újra jóba vagyunk.-mondtam egy mosollyal egybekötve.
- Azt látom.-intett felém a kezével.
Először nem értettem mire mondja azonban, amikor lenéztem a pólómra, láttam, hogy mit mutat. Fordítva húztam fel. Kínos!
- Öhm ez csak ...
- Ne magyarázkodj! Nem tartozik rám!-mondta nevetve.- Siessetek le!-majd elment.
Úristen! Ez nagyon nagyon gáz volt. Tuti rájött, hogy történt valami. Még szép, hogy rájött, hiszen a pólómat csak akkor húzhatom fel fordítva, ha előtte levettem. Istenem! Remélem nem mondja el senkinek. Milyen kínos lesz most lemenni.
- Minden oké?-jött ki Harry a fürdőből felöltözve.
- Azt hiszem lebuktunk.
- Ezt hogy érted?-kérdezte türelmetlenül.
- Fordítva húztam fel a felsőm.-mondtam szégyenlősen.
- Istenem!-nevetett.
Egy nagy levegőt engedtem ki, ugyanis azt hittem, hogy dühös lesz. Általában nem szereti ha mások tudnak rólunk, illetve ha látnak. De most egészen jól fogadta. Sőt...
Miután leértünk a filmnek már vége volt, ők pedig egy körbe ülve beszélgettek. Remélem nem rólunk.
- Sziasztok!-köszöntem oda.
- Na végre már! Azt hittem megöltétek egymást!-viccelődött Aron.
Ezek szerint Matt nem mondott semmit?!
- Minden oké? Sikerült megbeszélni?-kérdezte Zoe, mikor leültem Matt és ő mellé.
Miért kérdezi tőlem mindenki azt, hogy minden oké? Nem történt semmi tragédia. Épp ellenkezőleg. De ezt nekik nem kell tudniuk.
- Igen.-próbáltam lazán válaszolni, majd Matthoz fordultam.- Nem szóltál nekik?
- Mondtam, hogy nem rám tartozik.-válaszolt.
- Köszi.-mosolyogtam rá, majd körbe néztem a csapaton: senki nem viselkedett furcsán. Mindenki normális volt. Nem voltak kínos szituk, gonoszkodó beszólások. Furcsálltam, de jól esett, hogy senki nem szekál Harry miatt. Sőt szinte mindenki örült, hogy újra jóba vagyunk, és nincs köztünk semmi feszültség. Talán akkor is ilyenek lennének, ha komolyra fordul a dolog? Jéééé, ne gondolkodjak már ennyire előre, szinte még sehol nem tartunk. Báááár ... basszus .. most tudatosult bennem, hogy mit is csináltam - vele - 10 perccel ezelőtt. Na jó, asszem akkor valahol tartunk. Csak konkrétan nem tudom, hogy hol. Mindenképp meg kell ezt - is - beszélnem Harryvel, hogy ez egy újabb barátság extrákkal dolog volt, vagy talán egy kicsit több. Annyira nehéz ez; függeni a többiek véleményétől, függeni Harrytől, aki néha többet néha kevesebbet akar. Így sosem lesz az amit én szeretnék. Pedig amit én szeretnék az nem is olyan nehéz: őszinte komoly kapcsolat! Vagyis másoknak nem is olyan nehéz de itt, ebben a társaságban eléggé. Azért jó biztosra lenne tudni, néhány fontos dolgot: Harry akar-e velem lenni rendesen?! Őt mennyire befolyásolja a többiek véleménye?! Mennyire vagyok fontos neki?! Csak egy kis kaland, vagy velem több tudna lenni?! Muszáj lesz most már ezeket tisztázni, mert ha egyre tovább megyek anélkül, hogy ezeket tudnám, komolyan megsérülhetek. Elég csalódás volt már eddig is a szerelmi életem, most nem hiányzik egy újabb. Úgyhogy hamarosan a végére járok ennek. De addig muszáj úgy tennem a többik előtt, mintha az előbb nem 'csináltam volna azt' Harryvel.
- Mi lenne ha elmennénk sétálni?-kérdezte Tia.
- Az jó ötlet, már úgy is unok bent lenni.-mondta Zoe.
- Oké, és merre?-álltunk fel, majd segítettünk elpakolni Aronnak.
- Elmehetnénk a domb tetőre, ott már nagyon régen voltunk.-mondta Matt.
Pont akkor mondta, amikor jöttem vissza  konyhából, Harry pedig felém tartott. Először azt hittem elmegy mellettem, hiszen a többiek ott voltak körülöttünk, azonban oda jött hozzám, és a fülebe súgott:
- Akár ott is leszophatsz!
- Idióta!-nevettem fel.- Ez nem volt vicces!-próbáltam sértődött arcot vágni, de nem ment.

- Tudom, hogy tetszett?-mondta már hangosan a konyhából.

- De neked még jobban!-kiáltottam vissza, amire már nem érkezett válasz.
- Mi tetszett Harrynek?-kérdezte mellém lépve Zoe.
- Á, semmi semmi.-mondtam elpirulva, majd inkább kisétáltunk a házból.
Valóban régen jártunk erre, annyira megszoktuk azt, hogy az utcákba császkáljunk vagy a pályán, hogy a falun kívülre már nem is mentünk. Olyan fél óra múlva a nap is lefog menni, szóval pont jókor jöttünk. Útközben néha beszélgettünk, néha zenét hallgattunk. Szerencsére senki nem kérdezett rólunk. Amikor oda értünk először szintén egy körbe ültünk le. De amikor később mindenki külön kezdett el beszélgetni, én felkeltem, és átültem a domb szélére, ahol jól rá lehetett látni a falura. A nap is szépen bevilágította az eget. Pont amikor ilyen romantikus dolog jutott eszembe, Harry ült le mellém. Ránézve vártam, hogy mondjon valamit. Talán itt az ideje nekem is beszélni .. megkérdezhetném a fontos kérdéseimet. De ehelyett mindketten inkább az egyszerű utat választottuk. Ő váratlanul átkarolt, amit én boldogan vettem tudomásul, sőt még hozzá is bújtam egy kicsit. Talán mindketten attól féltünk, hogy ha felszínre kerülnek ezek a kérdések és a hozzá tartozó válaszok, akkor elronthatják a kedvünket, vagy talán még rosszabb .. végleg tönkre tehetik ami köztünk van."