Huszonnegyedik rész: Minden oké? (+16)

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=8B93tgRxMuE ◢◤

Sziasztok! :) Itt az új rész. Köszönök mindent. Várom ehhez is a komikat. ♥ x

Emily:

" Egészen új formáját ismertem meg a bocsánat kérésnek. Miközben az egyik mellemet kiszabadította a melltartómból, azon gondolkodtam, hogy helyesen cselekedem-e. Egyszer van kedvem hozzá, van kedvem vele lenni illetve vele játszani. Viszont van amikor annyira visszataszító és ellenszenves, hogy nincs kedvem hozzá. Most megint abba a fázisba jutottam, hogy jó vele. Ahogy engem kényeztet, ahogy engem imád, egyszerűen tetszik. Vállánál fogva felhúztam, és hosszan megcsókoltam. Már nem akartam tovább törődni a külvilággal és a gondjaimmal. Melltartómat egy kézzel egyszerűen kipattintotta, majd hirtelen fordítottam rajta, és ráültem a csípőjére.

Egy laza mozdulattal elhajítottam a melltartómat, majd mellkasához simultam. Arccsontját kezdtem el végig puszilni, majd a nyakához érve a fogammal kicsit belekaptam.

- Au, ez mi volt?-kérdezte kicsit meglepődve.

- Büntetés.-mosolyogtam rá, majd ismét megharaptam, de most az ajkait, amire ő csak felmordult.

Belemarkolt a fenekembe, majd közelebb húzott a már igen kemény férfiasságához. Tudtam, hogy mit akar, ezért egyre lejjebb kezdtem el őt csókolgatni. Amikor a nadrágjához értem, felnéztem a szemeibe, amik csak úgy égtek a vágytól. Meg kell tennem! Meg akarom tenni!-ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor remegő kézzel kicsatoltam az övét. Csípőjét feljebb emelve segített, hogy letudjam venni a nadrágját. Miután ez sikerült, fekete boxere következet, direkt úgy csináltam, hogy minél többet érjek hozzá a büszkeségéhez, ezzel is idegelve őt. De amikor ténylegesen, meztelenül értem hozzá, egy hatalmas sóhaj és egy 'istenem' hagyta el a száját. Magamban csak elmosolyodtam, hogy ilyen hatással vagyok rá. Lassan elkezdtem mozgatni a kezem, miközben az arcát néztem. Azt hittem engem fog nézni, de hál istennek leszorított szemmel a párnán feküdt. Így is eléggé izgultam, nem kellett volna még az is, hogy bámuljon. Egyre gyorsabban mozgattam a kezem, ő pedig egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Tudtam, hogy már nem bírja sokáig, ezért lehajolva végig nyaltam a teljes hosszán.
- Még .. még egyszer!-szólt rekedtes hangon.
Úgy tettem ahogy kért, ismét végig nyaltam de most még lassabb. Kiélveztem, azt ahogyan darabokra hullik miattam. Tetejét kezdtem el apró puszikkal behinteni, miközben alul mozgott a kezem.
- Úristen!-morgott fel, amikor egy kicsit bekaptam.- Mindjárt elélvezek! Emily!
Próbáltam gyorsítani a tempón, hogy minél jobb legyen neki. Hiszen anno ő is így tett, amikor engem kényeztetett. Amikor belemarkolt a lepedőbe, tudtam, hogy már csak pillanatok kérdése, és átéli az első orgazmusát miattam. Viszont arra nem számítottam, hogy ez nem fog összejönni. Először egyre erősödő lépteket, majd a zár hangját hallottuk meg. Azonnal leugrottam az ágyról, majd a pólómat másodpercek alatt magamra kaptam. Harry nem tudott mit tenni, ezért berohant a fürdőbe. Miközben gyorsan utána dobtam a ruháit. Akkor nyílt ki az ajtó, amikor megpillantottam a földön a melltartómat. De már nem tehettem semmit.
- Minden oké?-kérdezte Matt méregetve.
- Ühüm.-vakartam meg a tarkóm.- Harry elment a fürdőbe. Mindjárt megyünk.-mondtam elég zavartan.
- Értem.-nézett körül, de nem látta meg a melltartómat, szerencsére.- Sikerült mindent megbeszélni?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Igen. Azt hiszem újra jóba vagyunk.-mondtam egy mosollyal egybekötve.
- Azt látom.-intett felém a kezével.
Először nem értettem mire mondja azonban, amikor lenéztem a pólómra, láttam, hogy mit mutat. Fordítva húztam fel. Kínos!
- Öhm ez csak ...
- Ne magyarázkodj! Nem tartozik rám!-mondta nevetve.- Siessetek le!-majd elment.
Úristen! Ez nagyon nagyon gáz volt. Tuti rájött, hogy történt valami. Még szép, hogy rájött, hiszen a pólómat csak akkor húzhatom fel fordítva, ha előtte levettem. Istenem! Remélem nem mondja el senkinek. Milyen kínos lesz most lemenni.
- Minden oké?-jött ki Harry a fürdőből felöltözve.
- Azt hiszem lebuktunk.
- Ezt hogy érted?-kérdezte türelmetlenül.
- Fordítva húztam fel a felsőm.-mondtam szégyenlősen.
- Istenem!-nevetett.
Egy nagy levegőt engedtem ki, ugyanis azt hittem, hogy dühös lesz. Általában nem szereti ha mások tudnak rólunk, illetve ha látnak. De most egészen jól fogadta. Sőt...
Miután leértünk a filmnek már vége volt, ők pedig egy körbe ülve beszélgettek. Remélem nem rólunk.
- Sziasztok!-köszöntem oda.
- Na végre már! Azt hittem megöltétek egymást!-viccelődött Aron.
Ezek szerint Matt nem mondott semmit?!
- Minden oké? Sikerült megbeszélni?-kérdezte Zoe, mikor leültem Matt és ő mellé.
Miért kérdezi tőlem mindenki azt, hogy minden oké? Nem történt semmi tragédia. Épp ellenkezőleg. De ezt nekik nem kell tudniuk.
- Igen.-próbáltam lazán válaszolni, majd Matthoz fordultam.- Nem szóltál nekik?
- Mondtam, hogy nem rám tartozik.-válaszolt.
- Köszi.-mosolyogtam rá, majd körbe néztem a csapaton: senki nem viselkedett furcsán. Mindenki normális volt. Nem voltak kínos szituk, gonoszkodó beszólások. Furcsálltam, de jól esett, hogy senki nem szekál Harry miatt. Sőt szinte mindenki örült, hogy újra jóba vagyunk, és nincs köztünk semmi feszültség. Talán akkor is ilyenek lennének, ha komolyra fordul a dolog? Jéééé, ne gondolkodjak már ennyire előre, szinte még sehol nem tartunk. Báááár ... basszus .. most tudatosult bennem, hogy mit is csináltam - vele - 10 perccel ezelőtt. Na jó, asszem akkor valahol tartunk. Csak konkrétan nem tudom, hogy hol. Mindenképp meg kell ezt - is - beszélnem Harryvel, hogy ez egy újabb barátság extrákkal dolog volt, vagy talán egy kicsit több. Annyira nehéz ez; függeni a többiek véleményétől, függeni Harrytől, aki néha többet néha kevesebbet akar. Így sosem lesz az amit én szeretnék. Pedig amit én szeretnék az nem is olyan nehéz: őszinte komoly kapcsolat! Vagyis másoknak nem is olyan nehéz de itt, ebben a társaságban eléggé. Azért jó biztosra lenne tudni, néhány fontos dolgot: Harry akar-e velem lenni rendesen?! Őt mennyire befolyásolja a többiek véleménye?! Mennyire vagyok fontos neki?! Csak egy kis kaland, vagy velem több tudna lenni?! Muszáj lesz most már ezeket tisztázni, mert ha egyre tovább megyek anélkül, hogy ezeket tudnám, komolyan megsérülhetek. Elég csalódás volt már eddig is a szerelmi életem, most nem hiányzik egy újabb. Úgyhogy hamarosan a végére járok ennek. De addig muszáj úgy tennem a többik előtt, mintha az előbb nem 'csináltam volna azt' Harryvel.
- Mi lenne ha elmennénk sétálni?-kérdezte Tia.
- Az jó ötlet, már úgy is unok bent lenni.-mondta Zoe.
- Oké, és merre?-álltunk fel, majd segítettünk elpakolni Aronnak.
- Elmehetnénk a domb tetőre, ott már nagyon régen voltunk.-mondta Matt.
Pont akkor mondta, amikor jöttem vissza  konyhából, Harry pedig felém tartott. Először azt hittem elmegy mellettem, hiszen a többiek ott voltak körülöttünk, azonban oda jött hozzám, és a fülebe súgott:
- Akár ott is leszophatsz!
- Idióta!-nevettem fel.- Ez nem volt vicces!-próbáltam sértődött arcot vágni, de nem ment.

- Tudom, hogy tetszett?-mondta már hangosan a konyhából.

- De neked még jobban!-kiáltottam vissza, amire már nem érkezett válasz.
- Mi tetszett Harrynek?-kérdezte mellém lépve Zoe.
- Á, semmi semmi.-mondtam elpirulva, majd inkább kisétáltunk a házból.
Valóban régen jártunk erre, annyira megszoktuk azt, hogy az utcákba császkáljunk vagy a pályán, hogy a falun kívülre már nem is mentünk. Olyan fél óra múlva a nap is lefog menni, szóval pont jókor jöttünk. Útközben néha beszélgettünk, néha zenét hallgattunk. Szerencsére senki nem kérdezett rólunk. Amikor oda értünk először szintén egy körbe ültünk le. De amikor később mindenki külön kezdett el beszélgetni, én felkeltem, és átültem a domb szélére, ahol jól rá lehetett látni a falura. A nap is szépen bevilágította az eget. Pont amikor ilyen romantikus dolog jutott eszembe, Harry ült le mellém. Ránézve vártam, hogy mondjon valamit. Talán itt az ideje nekem is beszélni .. megkérdezhetném a fontos kérdéseimet. De ehelyett mindketten inkább az egyszerű utat választottuk. Ő váratlanul átkarolt, amit én boldogan vettem tudomásul, sőt még hozzá is bújtam egy kicsit. Talán mindketten attól féltünk, hogy ha felszínre kerülnek ezek a kérdések és a hozzá tartozó válaszok, akkor elronthatják a kedvünket, vagy talán még rosszabb .. végleg tönkre tehetik ami köztünk van."

Huszonharmadik rész: Összezárva

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=lVe6SEH9IsM ◢◤

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt! Köszönöm a komikat, remélem ennél a résznél is megleptek velük. Viszont még annyi kérésem lenne, hogy az aki a nem tetszik-re szavazott, írja le kommentbe, hogy mégis miért?! Jó lenne tudni, és esetleg kijavítani a "hibákat". Jó olvasást. x

Emily:

" Hiába tudtam beszélni Mikekal, sajnos nem változtatta meg a véleményét rólunk. Jackson elmondott neki mindent. Igaz sikerült kimagyaráznom, viszont ő "lerázott" azzal, hogy ha majd kijárom a gimit akkor lehet köztünk valami. Micsoda röhej! De mindegy, barátok maradtunk, ami elég furcsa lesz, hiszen Jackson és Zoe randiznak, így néha össze kell majd járnunk. De hát ezt csinálják barátok, nem?!

Egy újabb unalmas nap elé nézünk, néha kell ilyen is. Hiszen nem lehet minden nap bulizni. Ebéd után úgy döntöttem, hogy bringára ülök, és össze szedem a csapatot. Persze csak a jobbik felét. Haaah, gondolok itt Aronra és Zoera. A többiekre nem vagyok kíváncsi. Vagyis inkább egy valakire. De tuti olyan szerencsém lesz, hogy ő is ki jön majd.
- Hali! Nem ugrunk le a pályára?-kérdeztem Zoet.
- De. Cipőt húzok, és jövök.-mondta, majd perceken belül el is tudtunk indulni.
- Minden oké?-kérdezte Mikera utalva.
- Persze. Már túl tettem magam rajta .. viszonylag. Úgy se jött volna össze, ő egyetemista, én meg még gimibe járok. 
- Jövőre végzel, szóval utána sima ügy lesz.
- Majd meglátjuk.-kacsintottam rá.
- Aronnak is szólunk?-kérdezte még a kereszteződés előtt.
- Aham.-mondtam, majd lefordultunk.
Két csöngetés után, végre kifáradt.
- Jössz velünk a pályára?
- Még szép! Hozzak pókert?
- Hozhatsz!-válaszolt Zoe.
Egy és negyed óra és néhány kör póker után megérkeztek a többiek is. Szerencsére Harry nem tett semmilyen megjegyzést, sőt levegőnek nézett. Kivételesen ez nem bosszantott, hanem örültem neki. Végül is ő bántott meg, szóval hagyjon is békén. Kezd elegem lenni, hogy csak játszik velem. Néha felcsillan a a remény, hogy most hátha több lesz belőlünk, de eddig ez nem jött össze. És a múltkori után már kezdem elveszteni ezt a kis reményt is. De akkor mi értelme "ezt" .. a barátság extrákkal-t tovább csinálni?! Így más srácoknak sem tudok esélyt adni. Főleg ha mindig meg jelenik, akkor amikor más sráccal vagyok, és levesz a lábamról. Pontosabban lecsókol a lábamról. Aaaahj az a csók! Nem tudok neki ellen állni, pedig most már meg kéne tanulnom azt, hogy hogyan legyek vele közömbös.
Főleg ezek után, hogy megint itt vannak a többiek, és semmibe vesz. Mert oké, hogy nem leszünk a tegnapi után puszi pajtások, de akkor is nekem kéne haragudnom rá, nem neki rám. 

- Mi az?-lökött oldalba Matt.- Nagyon csendes vagy.
- Á semmi. Csak gondolkodtam.
- Te olyat is tudsz?-poénkodott.
- Vicces.-löktem meg most én.
- Na de komolyan, Harry a gond?
- Honnan tudod?-néztem rá meglepődve.
- Ezt még komolyan kérdezed?! Kb. mindenkinek leesett, hogy zűr van köztetek .. megint. Mióta megjöttünk egymáshoz sem szóltok, sőt még egymásra sem néztek. Mi történt?
- Hagyjuk .. egy idióta volt.
- Ő mindig az, nem tudsz túl lépni ezen?
- Megbántott Matt, szóval nem igazán. De mindegy.
- Nem mindegy .. miért nem beszélitek meg akkor?
- Én biztos nem beszélek vele. Majd ha ő úgy dönt, hogy bocsánatot kér, akkor meghallgatom, de magamtól nem megyek a közelébe, az biztos.
-  Hát jó!-mondta mosolyogva(?) .. majd felállt és oda ment Aronhoz.
Hát ez érdekes volt. Milyen jó, hogy már mindenkinek leesett, hogy gond van köztünk. Még jó, hogy a többi dologra nem jöttek rá ilyen könnyen. De mindegy, már nem is fontos.
- Srácok! Most hívott anya, hogy elmennek otthonról, és majd csak későn jönnek, nem megyünk addig hozzánk?-mondta Aron izgatottan.
- Nekem okés!-mondta Zoe és Matt.
- Ja, menjünk!-mondta Harry.
- Em?-nézett rám Aron szigorúan.
Nem bírtam ki, muszáj volt felnevetnem, mert a nézése szörnyen vicces volt.
- Jó, jó én is megyek, csak ne nézz így többet.

Filmezni kezdtünk a nappaliban. Elég furcsa dolog történt, amikor leakartam ülni az egy személyes fotelbe; Matt felpattant a kanapéról, és leült a helyemre. Így csak Harry mellett maradt üres hely a kanapén. Persze azonnal rájöttem, hogy direkt csinálta, de nem érdekelt, én nem szóltam Harryhez, sőt a lehető legtávolabb ültem. Miután rájött Matt, hogy nem jött be a taktikája, kidugta a nyelvét.
- Haha .. vicces!-fintorogtam rá.
- Matt segítenél egy kicsit?-kiabált a konyhából Aron.
Matt azonnal felugrott, és kiment. Ezek meg miben mesterkednek?!
- Fúúúúj!-kiáltott fel Zoe, amikor egy véres jelenet volt a filmben.
- Haaaah! De szerencsétlen!-mondtam, miután rájöttünk, hogy rossz lábát vágta le, ja egyébként a fűrészt néztük.
- Undi!!!-mondtuk egyszerre Zoeval, majd nevetni kezdtünk.
Harry mellettem ránk nézett, majd ahelyett, hogy velünk nevetett volna, csak egyszerűen felállt, és kiment a fiúkhoz a konyhába. Intettem Zoenak, hogy üljön mellém.
- Mi van Harryvel?
- Nem tudom, és nem is érdekel.-vágtam rá azonnal, majd újra a filmet kezdtük el nézni.
Olyan tíz perc múlva Aron berontott a szobába.
- Em, gyere egy pillanatra segíteni!
- Muszáj? Most fogja megtalálni a ... 
- Igen, muszáj!-szakított félbe.
- Jól van, jövök már!-álltam fel, majd utána siettem.
A vendég szoba fele mentünk csöndben, nem akartam megkérdezni, hogy mit csinálunk, ugyanis füleltem a tévéből kiszűrődő hangokat. Érdekelt ez a film, na.
- Menj csak be!-mondta hirtelen Aron, majd finoman belökött az ajtón.
Mire megfordultam volna, hogy kimenjek, az ajtó becsapott az orrom előtt, és a zár hangját hallottam meg.
- Még is mi ez?-kiabáltam ki neki.
- Fordulj meg!-szólt vissza, majd azonnal megfordultam.
Egy kisebb sikoly hagyta el a számat, ugyanis egy sötét alak ült a francia ágyon.
- Harry?!-ismertem rá a hajáról. Nem volt még kint sötét, de a függönyök be voltak húzva, így kevés fény volt a szobában.
- Nem, a jó Isten!-mondta egyhangúan.
- Mekkora egy ..
- Tudom, bunkó!-fejezte be a mondatomat.- Már hallottam ezt egy párszor.
- Még is mi ez az egész?-léptem egy pár lépést arrébb.
- Még is minek tűnik? Összezártak minket.
- De minek?
- Ezt inkább tőlük kérdezd meg!
- Mivel be vagyunk zárva nehéz lesz. Ezért tőled kérdezem meg még egyszer, miért zártak össze minket?
- Gondolom észre vették, hogy nem vagyunk jóba.-válaszolt végre értelmesen.
- És?-vágtam értetlen fejet.
- Kiakarnak békíteni minket!-dőlt hátra az ágyon.
- De jó!-forgattam a szemeimet, majd körbe néztem a szobában, mellettem volt egy szék, leültem rá, majd így szóltam:- Gondolom, addig nem is engednek ki, amíg nem békültünk ki. Szóval?-néztem rá.
- Szóval mi?-támaszkodott az alkarjára fekve.
- Szóval kérjél bocsánatot, és menjünk ki végre!
- Én kérjek bocsánatot?!-nevetett fel.
- Nem, majd én! Szerinted ki volt tegnap bunkó?
Erre már nem válaszolt, csak sóhajtott egy nagyot. Most már kiterülve feküdt az ágyon, én pedig végig néztem rajta. Kezei a feje alatt, így a hasánál egy kicsit felcsúszott a póló. Épp annyira, hogy a v vonalának az alsó része kilátszódjon. Mikor észre vettem, nyelnem kellett egyet, majd elfordítani a fejem, hogy ne lássa meg, milyen hatással van még mindig rám. A fenébe, pedig most van köztünk néhány méter, és még így is képes lennék rávetni magam. Na jó, egy bocsánat kérés után lennék csak képes arra.-nevettem fel hagosan a helyesbítésemre.
- Mi olyan vicces?-emelte a fejét rám.
- Semmi, semmi.-álltam fel, majd az ablakhoz léptem, és széthúztam a sötétítő függönyt.
Amíg az ablakon bámultam kifelé, hallottam, hogy az ágy megnyikordul, majd lépéseket. Tudtam, hogy végre rászánta magát, és bocsánatot fog kérni. Azonban arra nem számítottam, hogy először hátulról átölel. Állát a vállamra téve karolta át a derekamat. Percekig így maradtunk, majd egy nagyon picit oldalra fordítottam a fejem, és ránéztem. Ő is felém fordult, majd elmosolyodott, erre én zavartan előre fordultam, és megpróbáltam nem elmosolyodni. De hiába, ez a mosoly ragályos. Hirtelen egy cuppanós puszit kaptam az arcomra, és a fülembe duruzsolt egy sajnálomot. Tudtam, hogy ez is nagy előre lépés nála, de én még húztam egy kicsit. Kezei között megfordultam, majd a szemébe nézve rákérdeztem:
- Tessék? Mit mondtál? Nem hallottam jól.
- Azt mondtam, hogy sajnálom.-nézett rám a világos zöld szemeivel.
- Mit sajnálsz?-mosolyogtam kacéran.
- Jaaaj ..-próbált dühösen nézni, de hamar rájött, hogy most sakkban tartom.- Azt ahogyan viselkedtem a buliban.-adott egy puszit az arcomra.
- Azt, hogy másnap is bunkó voltam hozzád.-adott még egy puszit a másik arcomra.
- És azt, hogy a fiúknak kellett összezárni minket ahhoz, hogy bocsánatot kérjek.-az utolsó puszi pedig a számon landolt.
- Hmm, ezt az utolsó még egyszer.-mosolyodtam el, majd a szám automatikusan szétnyílt. Ő pedig habozás nélkül lecsapott rá. Finoman ráharapott a nyelvemre, aminek hatására belenyögtem a szájába.
- Úristen ez a hang!-szakította meg a csókot, majd a nyakamra tért át.
- Nee!-toltam el, amikor kiakarta szívni a nyakam.- Bármikor bejöhetnek!
- Hidd el, egy darabig még úgy se fognak!-mondta, majd a fenekemnél fogva közel rántott magához.- Csókolj meg!-mondta vággyal teli hangon.
Muszáj volt engedelmeskednem neki, hiszen én is annyira akartam ezt a csókot, mint ő.
- Ugorj!-figyelmeztet, mielőtt felemelt volna. A karjaiban tartott, és úgy csókolóztunk, addig amíg az ágyra nem döntött. Mielőtt rám mászott volna, lehúzta magáról a felsőjét, és félre dobta. Beharapva a számat, néztem végig rajta.
- Tetszik?-kacsintott rám.
- Nem rossz.-mondtam lazán, hiszen nem akartam még jobban növelni az egóját.
- Nem rossz, ha?-mondta, majd a hasam aljától kezdett felfele puszilgatni, miközben a kezével a pólómat tolta feljebb.
Annyira élveztem ezt az egészet, hogy hagytam, hogy lehúzza rólam a felsőmet. Amikor letolta az egyik vállamról a melltartó pántom, majd a mellem irányába kezdett el csókolgatni, rákérdeztem félénken: - Mit csinálsz?
Mély szexi hangon suttogni kezdte:- Bocsánatot kérek!"