Sziasztok! Bocsánatot kérek a sok kimaradásért, inkább nem magyarázkodom.
De helyette jó olvasást - véleményeket szívesen fogadnék! x
Harry:
"Hiába kérdezgetem magam, hogy hogy történhetett ez, nem kapok választ. Tulajdonképpen még most sem értem, mit keresek itt egy olyan olyan lánnyal, akit nem is ismerek. Egyszerű de rettentően gáz a magyarázatom: részeg voltam. Annyira emlékszem, hogy egy fürdőt kerestem, mert már nagyon ki voltam. Szó szerint ki ... mert minden kijött. Na de a lényeg, hogy azt hittem Emily jön utánam. De nem! Valami szőke vagy fehér hajú lány volt az. Mit tudom én már a nevét, pedig bemutatkozott, meg még mondott valami olyasmit, hogy kezelésbe akar venni. De már nem emlékszem, lüktet az agyam és csak arra koncentrálok, hogy kihátráljak ebből a helyzetből. De a csaj nem akar engedni! Azt mondja, hogy a győztesnek jár a valami. Nem akarom tudni, hogy mi. Csak szabadulni akarok már, ezért elkapom a felkarját és egy mozdulattal arrébb rakom őt az ajtótól. Mi a faszért nem hagy már békén?-kérdezem magamtól, amikor a pólómat rángatva vissza akar húzni.
- Akadj már le rólam!-sziszegem neki, majd rántok egyet magamon, hogy a keze közül kitépjem a pólóm.
- Ezt még megbánod Harry!-kiáltotta utánam sértődötten.
Nem igazán érdekeltek a szavai. Csak arra gondoltam, hogy megtaláljam Emilyt és menjünk haza a picsába, mert már nagyon fáradt vagyok.
Negyed óra után nem találtam sehol, ezért Niallhez indultam:
- Hé! Nem láttam Em-et?
- Uuh Harry, de szarul nézel ki!-mutatott a nyakamra. Először nem tudtam mi van velem, de amikor belenéztem a fali tükörbe egyből kiszúrtam, hogy a nyakamtól a mellkasomig össze vagyok karmolva. Baszd meg, ez mikor történt?
- Niall!-kiáltottam rá.- Emily?
- Nyugi Hazz! Legutoljára téged keresett, kb fél órája!
- Emilyről van szó?-állt meg mögöttem Liam.
- Ja!-fordultam felé.
- Lelépett valami csávóval!
- Tessék?-löktem meg Liam vállat, már csak azért amit mondott.
- Hé! Mi bajod van? Ne engem bántsd már! Én csak azt mondom, amit láttam!
- Kivel?-dörrentem rá.
- Mit tom én! Nálunk idősebb csávó volt. Annyit láttam, hogy a derekánál fogva oda kíséri egy kék autóhoz.
- Fasznak nem akadályoztad meg?!-tajtékoztam az előszobában.
- Azt hittem, hogy te mondtad, hogy vigye haza, vagy valami. De ha nem, akkor mi a faszt műveltél?-kérdezte jogosan.
- Baszd meg semmit!-üvöltöttem.- Egy hülye picsa rám mászott a fürdőben .. lehet, hogy azt látta meg?!
- Ki Emily?-érkezett meg Louis is.
- Ja! Tudsz valamit róla?-kérdeztem.
- Fúú, hát olyan félórája láttam fent az emeleten. Mondtam neki, hogy a fürdőben vagy, aztán ennyi. Mer?
- A kurva élet Louis!-kiáltottam, majd az öklömmel a levegőbe vágtam.
- Mi bajod Hazza?-kérdezte megrémülve.
- Em olyat látott, amit nem kellett volna! Mármint a kurva életbe, nem történt semmi. A csaj mászott rám, én meg mire rájöttem, hogy nem Emily az, addigra gondolom már meglátott minket.-foglaltam össze a lényeget.
- Melyik csaj?-kérdezte Niall, majd amikor felé fordultam, hogy válaszoljak, a szőke csaj jött le a lépcsőn, minket nézve.
- Ő az.-mutattam rá, majd mindhárman felé fordultak.
- Haver!-vert hátba Liam.- Ő az igazgató lánya!-mondta, mikor a csaj oda intett nekünk széles mosollyal.
- Leszarom, hogy ki az! Miatta lépett le Emily valami köcsöggel! Meg kell találnom őket!
- Jól van! Menjünk! Én vezetek!-mondta Louis, aki már teljesen józan volt. - Na de hol keressük őket?-kérdezte már miután beszálltunk a verdájába.
- Fogalmam sincs! Bassza meg! Ha miattam történik valami vele...
- Nyugi! Megtaláljuk őt!-nyugtatott meg Louis, kevés sikerrel ugyanis még mindig tombolt bennem a düh.
Emily:
El sem hiszem, hogy Harry ezt tette velem. Egy csőd tömegnek éreztem maga, akkor amikor megláttam őket együtt. Egyszerűen nem akartam tovább maradni, ezért azonnal úgy döntöttem, hogy haza megyek. Az út szélén megtorpantam, mert eszembe jutott, hogy engem úgy hoztak a buliba, és most nincs mivel haza mennem. Anyáékat már ilyenkor nem akartam zavarni, ezért nincs jobb megoldás, mint a gyaloglás. Legalább addig is kiszellőztetem a fejem. Viszont amikor elindultam, utánam szólt valaki.
- Emily, te vagy az?-hallottam meg a nevem.
- Igen! Hello.-erőltettem magamra egy mosolyt.
- Steve vagyok!-nyújtott kezet.
- Örültem!-mondtam, majd elakartam indulni, de újra hozzám szólt.
- Haza fele?
- Igen, szóval ... -kezdtem türelmetlenül toporogni.
- Elvigyelek? Én is menni akartam, mert elég lapos ez a buli.-nevetett fel, mire beugrott valami.
- Nem találkoztunk mi már?
- De! Még a nyáron azon az egyetemi bulin.-mondta, majd féloldalasan rám mosolygott.
- Tényleg! Felismertem a nevetésed!-mondtam picit elpirulva.
- Oh! Akkor indulhatunk?-tárta ki a karját.
- Oké.-mondtam, majd a derekamra téve a kezét a kocsijához vezetett.
- Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem már a kocsiban ülve, miután lediktáltam a címem.
- Pár haverral elmentünk a meccsre, aztán beugrottunk ide is. Tudod felidézni a gimis bulikat?!
- Jaaaj bocs! Te már nagy egyetemista vagy!-viccelődtem.
- Bizony!-kacsintott rám.- Na és te, hogy hogy egyedül?
Pár percig nem válaszoltam, majd amikor a kezét megéreztem a combomon, összerezzentem.
- Bocsi, elbambultam! Öhm elég hosszú a történet. Nagyon röviden annyi, hogy Harryvel összevesztünk.-kicsit sandítva mondtam el neki a sztorit, mert nem akartam magam kínos helyzetbe hozni azzal, hogy megcsalt.
- Értem.-hálás voltam neki, amiért nem feszegette tovább a témát.
- Rendes volt tőled, hogy haza hoztál.-mondtam neki, miután megállt a házunk előtt.
- Egy ilyen szép lányt bármikor.-bókolt, majd kipattant az autóból, hogy kinyissa nekem az ajtót.
- Köszönöm!-szálltam ki a segítségével. Épp annyira csak, hogy betudja csukni mögöttem az ajtót, majd a kocsi és a teste közé szorultam. Először zavartan felnéztem rá, majd amikor elmosolyodott, már nem volt ijesztő a helyzet. Lepillantott az ajkamra és tudtam, hogy meg akar majd csókolni. Magam sem tudtam, hogy miért, de elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne vele csókolózni. Amikor már csak néhány centi választotta el az ajkainkat egymástól, hangos fékezést, majd egy ajtó csapódást hallottam. A következő pillanatban valaki lerántja rólam Steve-et, majd a földre löki. Akkor eszmélek rá, hogy megérkezett Harry, amikor a földön fekvő srácot ütni kezdi.
- Baszódj meg te...-kiáltja Harry, miközben ott üti ahol éri.
- Harry!!!!-visítok, majd oda rohanok hozzá.- Hagyd abba!!!!
Ő azonban nem hallgat rám. Louisra nézek, aki végre kapcsol, hogy le kéne már állítani, mielőtt teljesen kiüti Steve-et.
- Harry!!! A kurva életbe!!!-ismét kiáltok, miután Louis lerángatja róla.
Oda rohanok a vérző Stevehez, aki szerencsére védte az arcát, már amennyire tudta.
- Jól vagy?-kérdeztem tőle, de ő kissé megtántorodva felpattant, majd szó nélkül a kocsijába ülve elhúzott. Talán jobban is tette, mert nem tudtam volna neki mit mondani. Viszont Harrynek...
- Mi a franc volt ez?-mentem oda vagyis inkább futottam, majd lendületből pofán vágtam. Amikor felfogta mi történt, ismét akartam adni neki még egyet, de elkapta a csuklóm és magam mögé feszítette.
- Engedj el!!!-sziszegtem neki, mire ő csak oda hajolt az arcomba, és azt mondta:
- Az enyém vagy! Senki nem érhet hozzád!
- Bezzeg te lehetsz azzal a kurvával, mi?-kiáltottam rá, mire elengedtet, és hátrált pár lépést. Bele törölte a pólójába a véres kezét, majd beletúrt a göndör hajába.
- Emily...-kezdte már nyugodtabb hangvétellel, de a mellkasa még mindig gyorsan emelkedett és süllyedt.- Nem történt semmi azzal a csajjal. Hidd el nekem! Nem sokra emlékszem, de azt tudom, hogy ő támadt rám! Én nem akartam tőle semmit. Egyből elküldtem, amikor rájöttem, hogy nem te vagy az! Tudom, hogy ez most nagyon szarul hangzik, de kérlek...-oda lépett hozzám, és a sebesült kezébe vette az én kezem.- bízz bennem! Nem történt semmi!
Nem tudtam mit mondjak neki. Egyszerűen szerettem volna hinni neki. De túl nehéz volt. Most már bármit mondhat.
- Mondj valamit!-könyörgött.
- Steve .. mi volt ez Steve-vel?-tudom, hogy nem erre számított, láttam is a szemében, hogy meghökkent, de válaszolt.
- Sajnálom Em! Elborult az agyam, amint megtudtam, hogy egy csávóval leléptél. Nem gondolkodtam tisztán! Láttam, hogy megakar csókolni, én pedig az ösztöneim szerint cselekedtem.
- Csak haza hozott!!-csattantam fel, mert beugrott, hogy milyen csúnyán helyben hagyta.
- A nagy francokat! Megakart csókolni!-kontrázott rá Harry.- Az én csajomat megakarta csókolni! Még jó, hogy szarrá vertem a kis köcsögöt.-mondta kárörvendően.
Annyira felbosszantott ezzel a stílusával, hogy akaratlanul is, de kicsúszott a számon:
- És ha én is akartam, hogy megcsókoljon?!-síri csönd telepedett ránk.
Elengedte a kezem, majd pár lépést hátrált. Én azonnal a számra tettem a kezem, de már nem tudtam vissza szívni a kimondott szavakat. Egymás szemébe néztünk, de egyikünk sem tudott megszólalni. Mit tettem?-fogalmazódott meg bennem a kérdés. Tudom, hogy azért mondtam ezt, mert felhúzott, és azért akartam megcsókolni Steve-et, mert azt hittem, hogy Harry megcsalt. De ha igaz az, hogy ő nem akart a csajtól semmit, és nem is történt semmi, akkor ahhoz képest én most bevallottam, hogy megakartam csalni őt!
Még mindig közel voltunk egymáshoz, már szinte mindketten ziháltunk. Annyi feszültség volt köztünk, hogy én már nem bírtam tovább. Megfordulva elindultam, hogy bemenjek, de Harry elkapta a kezem, és maga felé fordított:
- Mi van?-kiáltottam rá reflexből, de ő csak megragadta az arcom, és birtoklóan megcsókolt. Innen már tudtam, hogy megfogok neki bocsájtani és hogy ő is nekem."
