Emily:
" Vasárnap este fél nyolc van és a szobámba várom Harryt. Nem rég voltam fürdeni, majd felhúztam a megígért fehérneműt. Alig várom, hogy megérkezzen és meglásson benne. Lehet már el is felejtette, hogy megbeszéltük. De nem baj, akkor még nagyobb meglepetés lesz legalább. Perceken belül motor hangot hallottam. Egyből felugrottam, és az ablakhoz siettem, óvatosan kinéztem, ő nehogy meglásson. Láttam, hogy apa beengedi, majd azonnal vissza huppantam az ágyra. Nem rég kipróbált pózok közül választottam egyet. Pontosabban oldalra fordulva vártam őt. Hallottam, hogy jön fel a lépcsőn, szívem hangosabban kezdett el verni. Aztán az ajtó kinyílott:
- Vááó!!-fagyott le rögtön az ajtóban Harry, majd amikor észhez tért, inkább becsukta azt.
- Meglepetés!-kuncogtam, miközben felém lépdelt.
- Meg is lepődtem!-mondta, majd megállt az ágy szélénél.
Feltérdeltem, és a hajába túrva megcsókoltam. Úgy hiányzott már ez. Csókunkat alig tudtuk abba hagyni. Kezemet végig vezettem a felsőtestén, majd a pólóját alul megfogva áthúztam a fején.
- Hmm!-próbálkozott a beszéddel, de én nem hagytam.
- Shhh!-mondtam, miközben alulról felfele csókoltam a hasát.
- Szia!-mondta, amikor felértem és a szemébe néztem.
- Hiányoztál!-mondtam rá válaszul, miközben kikapcsoltam az övét.
Gyorsan letolta a naciját, majd így szólt:
- Te is, édes!
Vállamnál fogva végig fektetett az ágyon. Kicsit feljebb csúsztam, miközben ő is fölém mászott. Keze simogatni kezdte az oldalamat, én addig újra nyaka köré fontam a kezem és puszilgatni kezdtem az arcát.
- Csodásan áll ez!-fogta meg a melltartóm pántját.- De mennie kell!-tette hozzá azonnal.
Készségesen hagytam, hogy levegyen rólam mindent, majd én is így tettem vele. Megszabadítottam az utolsó ruha darabjától, és hagytam, hogy testünk eggyé váljon. Éreztettük egymással, hogy rossz volt ez a pár nap egymástól távol, valamint hogy mennyire hiányzott a másik.
Harry:
Nem volt szívem felébreszteni Emilyt amikor reggel haza osontam, ezért hagytam had aludjon addig amíg csörög az órája. Írtam neki egy cetlit, hogy haza megyek átöltözni, és hogy a suliban találkozunk. Tegnap nagyon jól telt az este, és nem is kívánkozott ki belőlem a hülye pletyka. A buszon úgyis lerendeztem mindenkit, szóval reméljük nem fog kiderülni.
Suliba érve láttam Liameket az ajtóba bagózni. Oda mentem hozzájuk, majd vártam, hogy Emily megjelenjen. Volt egy olyan érzésem, hogy ma az utolsó percekben fog beesni, ugyanis tegnap este eléggé kifárasztottam. Vagyis kifárasztottuk egymást, mert mintha nekem is egy kis izomlázam lenne a combomban, de ezt nem kell tudnia senkinek sem.
Igazam is lett, pontban csöngetéskor lépett be a kapun. Elé sétáltam és derekánál fogva megöleltem.
- Jó reggelt szépségem!
- Szia!-csókolt szájon.- Épp időben, mi?
- Igen! Tán hosszú volt az este?-kérdeztem rá huncutul.
- Ne is mond. Jóóó hosszú!-poénkodott, majd összekulcsolta a kezeinket, és besiettünk a terembe.
Infó óránk volt az első, így Em mellé ültem a leghátsó gépeknél. Egy két feladatot oldottunk meg, majd szabad foglalkozás volt. Elkezdtem olvasni a sport híreket, amikor Emily megbökte az oldalam. Sarokban ült, én mellette, így eltakartam a többiektől. Ez jól jött, ugyanis, amikor oda fordultam, a bugyiját mutatta. Mármint a nadrágjából kicsit kihúzta az oldalát, majd így szólt:
- Ez is új ám!
- Ugye nem az a célod, hogy órán felizgass?-súgtam oda neki őszintén.
- Mi?-pirult el.- Dehogy! Csak gondoltam megmutatom, hogy mire számíts edzés után.
- Ja, hogy ne legyen olyan nagy meglepetés, mint tegnap, mi?! De azt hiszem, utána te lepődtél meg annál a résznél...-imitáltam azt, amikor hátulról csináltuk.
- Héé!-ütött a kezemre, hogy hagyjam abba a csípőmmel a döfködést.
- Jól van!-nevettem fel. Majd percek múlva, amikor mással kezdett el foglalkozni, közel hajoltam hozzá és megkérdeztem: - Ilyen a melltartója is?
Halkan felkacagott, majd csillogó szemekkel válaszolt:
- Igen drága, az is fekete selyemcsipkés.
- Hú bassza meg! Hogy fogom kibírni addig?!-próbáltam kétségbeesett arcot vágni közbe, mire csak elnevette magát, majd tovább netezett.
Emily:
Elég hamar eltelt a délelőtt, még egy órám van Harry nélkül, és utána a foci pályánál tali, mert edzése lesz. Zoeval megszoktuk nézni, majd vagy haza megyünk, vagy ha épp éhesek vagyunk, beülünk egyet pizzázni. De most még előbb túl kell élnem egy történelem órát. Gyorsan a szekrényemhez szaladtam, kivettem a könyvet, atlaszt ilyesmit. Majd mielőtt becsuktam az ajtót, két srác állt meg néhány szekrénnyel arrébb. Dzsekijükről ítélve focisták voltak. Ez még nem is volt furcsa, ami maradásra késztetett volna, hanem inkább, amikor meghallottam a nevemet.
- Hallod, nagyon durván nyomta Harry!-mondta az egyik, én pedig a szekrényem ajtaja mögé bújva hallgatózni kezdtem.
- Oké, hogy haza fele letagadta az egésze, de azért mi a saját szemünkkel láttuk az ágyában Cassiet.-mondta a másik.
Mi van?!! Szinte levegőt visszatartva füleltem.
- Ez az, basszus! Az ingét viselte! Innentől kezdve, nekem ne mondja senki, hogy nem történt köztük semmi!!!
- Na jah!-mondta a másik, majd egy nagy szekrény csapódás után eltűntek.
Mi a fasz???!! Harry ágyában látták Cassiet?! Harry ingében?!! Jól hallottam?! Körülbelül a fülemben dobogott a szívem, amikor a csöngőt észre vettem. Beviharoztam a teremben, majd a leghátsó padba ledobtam magam.
- Héé, itt én szoktam ülni!-jött oda egy srác.
- Leszarom!-szóltam rá ingerülten, mire feltartott kézzel elment.
- Baj van Em?-kérdezte Zoe, miután megtalált, és leült mellém.
- Hagyjuk!-mondtam, majd a könyveimet hangos csattanással arrébb raktam.
- Naa, nyugi!! Mi történt?-kérdezte a hátam simogatva.
- Harry...!-kezdtem volna bele, de a tanár bejött, és csendre intette az osztály. Így végig kellett szenvednem azt a 45 percet szótlanul. Zoe néha rám nézve jelezte, hogy mindjárt vége, és hogy bírjam ki addig.
Miután csöngettek, felugorva a székről a szekrényemhez siettem.
- Na, mond el!-mondta Zoe, amikor utolért.
- Két focista srác azt pletykálta ..
- Sziasztok! Jöttök edzésre?-zavart meg minket Aron.
- Neked nincs órád?-kérdezte tőle Zoe, miközben én pakoltam a táskámba.
- Ja, de lenne! Csak ma valamiért elmarad. Na megyünk?-nézett rám.
- Nem!!!-mondtam ingerülten, majd becsapva a szekrény ajtóm, elindultam kifele.
- Vááárj!!-kiáltott utánam Zoe.
- Aron?-kérdeztem, mikor mellém ért.
- Leráztam!
- Haza megyek!-jelentettem be váratlanul.
- Oké, oké. Elkísérlek, és akkor végre elmondhatod mi történt.
Így is lett, mindenről beszámoltam, amit hallottam a srácoktól. Eközben Harry csörgetett, de nem vettem fel. Sőt utána már ki is kapcsoltam a telefonom. Gondoltam, nem talált a lelátón, ahol őt szoktam nézni. Hát így járt!
- Most mi lesz?-kérdezte Zoe már a házunk előtt állva.
- Nem tudom.-rántottam meg a vállam.- Most valahogy nincs kedvem vele beszélni.-utaltam Harryre.
- Az is lehet, hogy félre értés az egész.-mondta Zoe megnyugtatóan.
- Lehet. Nem tudom.
- Esetleg kérdezz körbe! Hátha pár srác tudja mi történt valójában.
- Igen, az lesz! Gondoltam megkérdem Nialléket, de velük nagyon jóba van, tuti falaznának egymásnak. Így maradtak a többiek! Hogy is hívják azt a nagyon magas gyereket? Tudod, barna haj, szem?!
- Josh?
- Igen, asszem. Ő szokott még azokkal a srácokkal lógni, akiktől hallottam a pletykát.
- Na akkor írj rá fészen.
- Az lesz! Kifogom deríteni, így vagy úgy, hogy mi történt!-mondtam elszántan, majd felérve a szobámba, az volt az első dolgom, hogy ráírtam erre a Josh gyerekre."
- Vááó!!-fagyott le rögtön az ajtóban Harry, majd amikor észhez tért, inkább becsukta azt.
- Meglepetés!-kuncogtam, miközben felém lépdelt.
- Meg is lepődtem!-mondta, majd megállt az ágy szélénél.
Feltérdeltem, és a hajába túrva megcsókoltam. Úgy hiányzott már ez. Csókunkat alig tudtuk abba hagyni. Kezemet végig vezettem a felsőtestén, majd a pólóját alul megfogva áthúztam a fején.
- Hmm!-próbálkozott a beszéddel, de én nem hagytam.
- Shhh!-mondtam, miközben alulról felfele csókoltam a hasát.
- Szia!-mondta, amikor felértem és a szemébe néztem.
- Hiányoztál!-mondtam rá válaszul, miközben kikapcsoltam az övét.
Gyorsan letolta a naciját, majd így szólt:
- Te is, édes!
Vállamnál fogva végig fektetett az ágyon. Kicsit feljebb csúsztam, miközben ő is fölém mászott. Keze simogatni kezdte az oldalamat, én addig újra nyaka köré fontam a kezem és puszilgatni kezdtem az arcát.
- Csodásan áll ez!-fogta meg a melltartóm pántját.- De mennie kell!-tette hozzá azonnal.
Készségesen hagytam, hogy levegyen rólam mindent, majd én is így tettem vele. Megszabadítottam az utolsó ruha darabjától, és hagytam, hogy testünk eggyé váljon. Éreztettük egymással, hogy rossz volt ez a pár nap egymástól távol, valamint hogy mennyire hiányzott a másik.
Harry:
Nem volt szívem felébreszteni Emilyt amikor reggel haza osontam, ezért hagytam had aludjon addig amíg csörög az órája. Írtam neki egy cetlit, hogy haza megyek átöltözni, és hogy a suliban találkozunk. Tegnap nagyon jól telt az este, és nem is kívánkozott ki belőlem a hülye pletyka. A buszon úgyis lerendeztem mindenkit, szóval reméljük nem fog kiderülni.
Suliba érve láttam Liameket az ajtóba bagózni. Oda mentem hozzájuk, majd vártam, hogy Emily megjelenjen. Volt egy olyan érzésem, hogy ma az utolsó percekben fog beesni, ugyanis tegnap este eléggé kifárasztottam. Vagyis kifárasztottuk egymást, mert mintha nekem is egy kis izomlázam lenne a combomban, de ezt nem kell tudnia senkinek sem.Igazam is lett, pontban csöngetéskor lépett be a kapun. Elé sétáltam és derekánál fogva megöleltem.
- Jó reggelt szépségem!
- Szia!-csókolt szájon.- Épp időben, mi?
- Igen! Tán hosszú volt az este?-kérdeztem rá huncutul.
- Ne is mond. Jóóó hosszú!-poénkodott, majd összekulcsolta a kezeinket, és besiettünk a terembe.
Infó óránk volt az első, így Em mellé ültem a leghátsó gépeknél. Egy két feladatot oldottunk meg, majd szabad foglalkozás volt. Elkezdtem olvasni a sport híreket, amikor Emily megbökte az oldalam. Sarokban ült, én mellette, így eltakartam a többiektől. Ez jól jött, ugyanis, amikor oda fordultam, a bugyiját mutatta. Mármint a nadrágjából kicsit kihúzta az oldalát, majd így szólt:
- Ez is új ám!
- Ugye nem az a célod, hogy órán felizgass?-súgtam oda neki őszintén.
- Mi?-pirult el.- Dehogy! Csak gondoltam megmutatom, hogy mire számíts edzés után.
- Ja, hogy ne legyen olyan nagy meglepetés, mint tegnap, mi?! De azt hiszem, utána te lepődtél meg annál a résznél...-imitáltam azt, amikor hátulról csináltuk.
- Héé!-ütött a kezemre, hogy hagyjam abba a csípőmmel a döfködést.
- Jól van!-nevettem fel. Majd percek múlva, amikor mással kezdett el foglalkozni, közel hajoltam hozzá és megkérdeztem: - Ilyen a melltartója is?
Halkan felkacagott, majd csillogó szemekkel válaszolt:
- Igen drága, az is fekete selyemcsipkés.
- Hú bassza meg! Hogy fogom kibírni addig?!-próbáltam kétségbeesett arcot vágni közbe, mire csak elnevette magát, majd tovább netezett.
Emily:
Elég hamar eltelt a délelőtt, még egy órám van Harry nélkül, és utána a foci pályánál tali, mert edzése lesz. Zoeval megszoktuk nézni, majd vagy haza megyünk, vagy ha épp éhesek vagyunk, beülünk egyet pizzázni. De most még előbb túl kell élnem egy történelem órát. Gyorsan a szekrényemhez szaladtam, kivettem a könyvet, atlaszt ilyesmit. Majd mielőtt becsuktam az ajtót, két srác állt meg néhány szekrénnyel arrébb. Dzsekijükről ítélve focisták voltak. Ez még nem is volt furcsa, ami maradásra késztetett volna, hanem inkább, amikor meghallottam a nevemet.
- Hallod, nagyon durván nyomta Harry!-mondta az egyik, én pedig a szekrényem ajtaja mögé bújva hallgatózni kezdtem.
- Oké, hogy haza fele letagadta az egésze, de azért mi a saját szemünkkel láttuk az ágyában Cassiet.-mondta a másik.
Mi van?!! Szinte levegőt visszatartva füleltem.
- Ez az, basszus! Az ingét viselte! Innentől kezdve, nekem ne mondja senki, hogy nem történt köztük semmi!!!
- Na jah!-mondta a másik, majd egy nagy szekrény csapódás után eltűntek.
Mi a fasz???!! Harry ágyában látták Cassiet?! Harry ingében?!! Jól hallottam?! Körülbelül a fülemben dobogott a szívem, amikor a csöngőt észre vettem. Beviharoztam a teremben, majd a leghátsó padba ledobtam magam.
- Héé, itt én szoktam ülni!-jött oda egy srác.
- Leszarom!-szóltam rá ingerülten, mire feltartott kézzel elment.
- Baj van Em?-kérdezte Zoe, miután megtalált, és leült mellém.
- Hagyjuk!-mondtam, majd a könyveimet hangos csattanással arrébb raktam.
- Naa, nyugi!! Mi történt?-kérdezte a hátam simogatva.
- Harry...!-kezdtem volna bele, de a tanár bejött, és csendre intette az osztály. Így végig kellett szenvednem azt a 45 percet szótlanul. Zoe néha rám nézve jelezte, hogy mindjárt vége, és hogy bírjam ki addig.
Miután csöngettek, felugorva a székről a szekrényemhez siettem.
- Na, mond el!-mondta Zoe, amikor utolért.
- Két focista srác azt pletykálta ..
- Sziasztok! Jöttök edzésre?-zavart meg minket Aron.
- Neked nincs órád?-kérdezte tőle Zoe, miközben én pakoltam a táskámba.
- Ja, de lenne! Csak ma valamiért elmarad. Na megyünk?-nézett rám.
- Nem!!!-mondtam ingerülten, majd becsapva a szekrény ajtóm, elindultam kifele.
- Vááárj!!-kiáltott utánam Zoe.
- Aron?-kérdeztem, mikor mellém ért.
- Leráztam!
- Haza megyek!-jelentettem be váratlanul.
- Oké, oké. Elkísérlek, és akkor végre elmondhatod mi történt.
Így is lett, mindenről beszámoltam, amit hallottam a srácoktól. Eközben Harry csörgetett, de nem vettem fel. Sőt utána már ki is kapcsoltam a telefonom. Gondoltam, nem talált a lelátón, ahol őt szoktam nézni. Hát így járt!
- Most mi lesz?-kérdezte Zoe már a házunk előtt állva.
- Nem tudom.-rántottam meg a vállam.- Most valahogy nincs kedvem vele beszélni.-utaltam Harryre.
- Az is lehet, hogy félre értés az egész.-mondta Zoe megnyugtatóan.
- Lehet. Nem tudom.
- Esetleg kérdezz körbe! Hátha pár srác tudja mi történt valójában.
- Igen, az lesz! Gondoltam megkérdem Nialléket, de velük nagyon jóba van, tuti falaznának egymásnak. Így maradtak a többiek! Hogy is hívják azt a nagyon magas gyereket? Tudod, barna haj, szem?!
- Josh?
- Igen, asszem. Ő szokott még azokkal a srácokkal lógni, akiktől hallottam a pletykát.
- Na akkor írj rá fészen.
- Az lesz! Kifogom deríteni, így vagy úgy, hogy mi történt!-mondtam elszántan, majd felérve a szobámba, az volt az első dolgom, hogy ráírtam erre a Josh gyerekre."
A következő rész tartalmából:
Harry edzés után Emilyhez siet, de a lány már beszélt Josh-sal, akitől megtudta az "igazságot". Vajon Josh melyik változatot tudja?!
Komikat várok a résszel kapcsolatban! Előre is köszi. Szép napot! x
