Huszonegyedik rész: Féltékenység

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=9cxT_tBzSaE ◢◤

Sziasztok! :) Befejeztem a érettségit, így most volt időm és meghoztam az új részt! Köszönök mindent. Jó olvasást. x

Emily:

" Már lassan vége van a június hónapnak, de én még nem kerestem nyári munkát. Megmondom az őszintét, sok kedvem nem volt dolgozni, de hát anyáék rávettek. Így muszáj elmennem és körül nézni, hátha valahol vesznek fel diákokat. Összepakoltam a szükséges iratokat, majd elindultam a városba. Sem a bevásárló központban, sem az önkormányzatnál nem vettek fel, így egy kicsit csalódottan ültem be egy kávéra. Épp az utolsó kortyomat ittam, amikor az egyik felszolgáló egy táblát tett ki az ablakba.

" NYÁRI MUNKA!

Diákokat keresünk felszolgálónak. "

Azonnal oda siettem, és jelentkeztem. Azt mondták, hogy egy pár nap múlva felhívnak, szóval nagyon megörültem a szerencsémnek. Tök boldogan indultam haza, amikor hirtelen egy biciklis tűnt elő a semmiből.
- Neee!-tettem az arcom elé a kezem az utolsó másodpercben, amikor a biciklis nekem jött.
Lezuhantam a földre, viszont a biciklis még éppen visszatartotta a biciklit, mielőtt rám dőlt volna.
- Basszus! Bocsánat, nem vettelek észre!-mentegetőzött.
Mire észbe kaptam a sokktól, megpillantottam a baleset okozóját, egy világos kék szemű srácot. Leporoltam magam, majd mintha mi sem történt volna felpattantam.
- Nem baj!-vakartam meg a fejem hátul, kicsit zavarba jöttem.
- De hogy nem! Nagyon béna voltam, lassabban is jöhettem volna.
- Tényleg nincs gáz, jól vagyok!-néztem bele ismét a szemeibe, ami ha lehet még világosabb lett.
- Amúgy Mike vagyok.-nyújtotta a kezét.
- Emily.-ráztam meg.
- Nos Emily, kérlek had engeszteljelek ki, mondjuk egy kávéval.
- Bocsi, de onnan jövök.-indultam el lassan, hiszen nem akartam feltartani.
- Akkor valami mással?!-nézett rám kedvesen.
- Ahj, jó! Egy fagyi?!-adtam fel, hiszen megérdemlem, ha már így elütött.
- Benne vagyok.-válaszolt rögtön, majd leszállt a bicikliről, és tolni kezdte.- Na és mi jót csináltál mielőtt elütöttelek?
- Épp kávéztam.-nevettem fel.-Meg nyári munkát kerestem.
- És találtál?-nézett rám érdeklődve.
- Aham, ha felvesznek, akkor a kávézóban leszek felszolgáló.
- Az jó! Akkor már meg is van a kedvenc helyem.-bókolt, amire én csak elpirultam, és oldalra fordulva bámultam a kirakatokat.
- Na de Mike, mesélj most magadról te!
- Hááát nyári szünet van az egyetemen, így eljöttem néhány hétre a kereszt szüleimhez.
- Értem. És mit tanulsz?
- Építészet meg ilyesmi.
- Nah abban én is jó voltam .. az óvodában a homokozóban.-sütöttem el egy favicc szerűséget, de azért a mosolyért megérte.
- Milyen fagyit kérsz?-kérdezte, mikor megérkeztünk.
- Találd ki! Nagyon egyszerű!-kacsintottam rá.
- Oké, lássuk csak. Csoki, vanília?
- Ügyes vagy!-tapsoltam meg, hiszen tényleg egyszerű volt.
- Hmm, azt hittem szereted az új dolgokat.-kacsintott rám, majd rendelt.
Nem tudtam, mire gondolt ezzel a mondatával, de miután megkaptam a kedvenc fagylaltjaimat, már nem is tanakodtam ezen.
- Látod, én bezzeg bevállalós vagyok.-szólalt meg miután kifizette a fagyikat.- Eper és redbull.
- Redbull? Jesszus.-nevettem fel, hogy lehet ilyet szeretni.
- Na és mi van eperrel? Azt sem szereted?
- Kedvenc gyümölcsöm.-suttogtam halkan.
- De inkább azokat eszed. Érdekes.-lökött meg a vállával lazán.- Tudod mit, meg kell ezt kóstolnod. Most!-dugta elém az epres részét.
- Nem!-léptem egy hátrébb.
- De!-mosolygott ezerrel, majd egyet előre lépett.
- Nem!-léptem megint hátra.
- De!-jött nagyon közel.
- Jól van!-fújtattam, majd lassan közel hajoltam a fagyihoz, amit a mellkasa előtt tartott, majd a szemébe nézve, kidugtam a nyelvem és belenyaltam az epergombócba.
- Hmm!-hümmögött a látványra, majd azonnal megnyalta ott ahol én is.
Ennél jobban nem jöhettem volna zavarba, viszont túl hamar elkiabáltam.
- Emily!-kiáltotta egy rekedt, mély hang a nevemet oldalról.
Ó bassza meg! Ne, ne már!-gondoltam magamban.
- Harry!-fordultam, meg egy bájmosollyal az arcomon.
- Szia!-köszönt, amikor elém ért, majd azonnal két puszival üdvözölt.
Jesszus! Ennél kínosabb már nem lehet!
- Hello.-motyogtam, miután elengedte a derekamat, ugyanis puszi közben magához húzott.
- Hello. Mike vagyok.-nyújtotta a kezét Mike illedelmesen.
- Harry!-mutatkozott be ő is, majd megszorította a kezét férfiasan.
Úristen! Csak én érzek itt rengeteg tesztoszteront?! Csak úgy pattognak a szikrák Harryből. Csak tudnám, hogy miért.
- Micsináltok itt?-kérdezte Harry miután hajlandó volt elengedni a kezét.
- Fagyizunk.-mondtam, majd Mike vette át a szót.
- Épp megkóstoltattam vele az epret. Olyan unalmas fagyikat eszik.-próbált poénkodni.
- A jó öreg csoki, vanília kombó.-állapította meg Harry.- A legjobb.-kacsintott rám.
- Hát szerintem rá fér egy kis változatosság.-célzott az eperre Mike.
- Szerintem pedig maradhatna a régi, jó ízeknél.-válaszolt kapásból Harry.
Ugye nem volt ennek a mondatnak egy másodlagos jelentése?! Ugye nem?!
- De lehet, hogy az újak sokkal jobban ízlenének neki. Csak meg kell szoknia.-kontrázott Mike.
- Nincs mit megszokni. A jól bevált dolgoknál kell maradni. Nem újat kóstolni, ami lehet nem is lesz olyan jó, mint a régi.-az utolsó mondatát már a szemembe mondta.
Na jó! Akkor ennek már tuti van másodlagos jelentése. Baszki, mi történik itt? Egyik pillanatban még a fagyiról van szó, a másikban pedig teljesen más értelmet kap a dolog. Mindketten engem néztek, és várták, hogy én döntsek köztük. Az új ízek - Mike, vagy a régi, jó íz - Harry. Na most légy okos!
- Nekem mindegyik ízlik!-mondtam bután, majd félre néztem.
Ez szép volt Emily! A lehető leghülyébb választ adtad!
Nem, éppen hogy jó választ adtam. Egyik fiúnak sem adtam igazat.
- Lassan mennem kéne!-néztem Mikera, aki vette a lapot, hogy többet nem akarok az ízekről vagy mikről beszélgetni.
- Persze! Mehetünk. Haza kísérlek!
Harry meglepett, vagy talán csalódott arccal vizslatott, de nem tudtam a szemébe nézni. Majd megbeszélem ezt vele, ha már nem lesz itt Mike, de addig is megismerkedtem egy rendes fiúval, aki haza akar kisírni.
- Szia Harry!-köszöntem el kedvesen, hátha kicsit megbékél.
- Sziasztok! Jó szórakozást!-válaszolt gúnyosan, majd sarkon fordult, és otthagyott minket.
- Ez meg mi volt?-kérdezte Mike, miközben haza fele sétáltunk.
- Nem lényeg, egy régi barát.
- Barát, hmm?-nézett rám, olyan 'nem hiszem, hogy csak barát' fejjel.
- Igen, csak barát.-mondtam a szemébe nézve, bár látszólag elhitte, de tudtam, hogy belül nem hisz nekem.
- Jól van Emily. Örülök, hogy megismerhettelek.-mondta, amikor megérkeztünk elénk.
- Én is.-mosolyogtam rá édesen.
- Remélem még találkozunk.-hajolt vészesen közel, majd az arcomra hintett két puszit.
Döbbent arcom láttán elmosolyodott, és így szólt:
- Harry barátod is így csinálta.
Mire válaszolni tudtam volna, ő már felpattant a biciklijére, és elhajtott.
Hát ez elég durva volt! Vegyük csak sorba:
1. Szereztem egy új barátot, aki mellesleg rohadt jól néz ki.
2. Harry egy kisebb féltékenységi rohamot kapott.
3. Nem álltam ki Harry mellett. Bár Mike mellett sem.
4. Kaptam tőle két puszit, mondván, hogy Harry, mint barát, is így csinálta.
5. Vagyis ő is oly annyira a barátom szeretne lenni, mint Harry?!"

Ui: Ha nem tetszett a hosszúsága, tartalma stb. NE olvasd többet! De nem kell lehurrogni kommentbe. Köszönöm. Jövőhéten új rész! :)

Huszadik rész: A balhé

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=bpOSxM0rNPM ◢◤

Sziasztok! :)) Meghoztam az új részt, nem lett annyira nagyon hosszú, de elég tartalmas. Remélem kapok majd ehhez is komit. Köszönöm az új feliratkozókat. ♥ Lassan elérjük a 100-at!!!! :$ Lesz benne még egy zene, akkor állítsátok meg a fentit, és hallgassatok bele. Utána mehet tovább a fenti, vagy amelyik szimpibb. (Persze, ha egyáltalán meg szoktátok hallgatni őket.) Sok puszi és jó olvasást. x

Harry:

" Totálisan elfeküdtem a nyakam. Hála a felsőtestemet borító sebeknek, nem tudok forgolódni, így háton fekszem már vagy egy órája. Mióta elment Em, csak kattog az agyam. Az elején még fel sem fogtam, hogy mit jelent, az hogy Zoe megtudta. De most, hogy volt időm átgondolni mindent, rájöttem, hogy miért vagyok ilyen dühös. Hiszen most, hogy tudja, át kell gondolom ezt a barátság extrákkal dolgot. Nem lehet ezt így tovább folytatni, hiszen kívülről úgy tűnik mintha kihasználnám Emilyt. Teljesen meg vagyok zavarodva. Ez már nem játék. Itt már csak két választás van. Vagy abba hagyjuk az egészet és elkerüljük egymást, vagy kialakítunk egy rendes kapcsolatot. Na jó, csak gondolkodom .. legyen inkább ez a jövő gondja. Tudom, hogy ez a kapcsolat dolog nem nekem való. Egyrészt mert nem hiszem, hogy működne, másrészt meg lehet Em nem is akarná. Faszom, ebbe csak bele fájdul a fejem. Lassan felkeltem, és lecsoszogva a konyhába bevettem egy fájdalom csillapítót. Telefonom hangosan csörögni kezdett.
- Mi az?-vettem fel miután láttam, hogy Matt hív.
- Merre vagy?
- Otthon, miért?
- Mi van elfelejtetted? Ma van a balhé!
- Bassza meg! Teljesen ki ment a fejemből.
- Kiverte ki .. a fejedből?-a végét elröhögte Matt a két értelmű poénja miatt.
- Barom arc, elütöttek.
- Mi a fasz?! Ki?
- Emily!
- Emily? Na ne szívass!
- Mondom. De mindegy, jól vagyok. 10 perc és ott leszek.
- Oké. Csá.-majd letette.
Baszki, baszki, baszki, teljesen megfeledkeztem a balhéról. Már több mint egy hónapja tervezzük, hogy betörünk az uszodába. Vagyis nem betörünk, hanem kölcsönvesszük a medencét egy éjszakára. Gondolom a srácok már készen állnak, én meg itthon sajnáltattam magam. Gyorsan felkaptam magamra egy szürke pólót, majd a kocsikulcsot megkerestem, és már indultam is. Eszembe jutott, hogy azt beszéltük, hogyha sikerült belógni, szólunk a csajoknak is. De most már valahogyan nincs hozzájuk kedvem. Pontosabban nincs Emilyhez kedvem. De hát mit lehet tenni, nem akarom, hogy megtudják miért, ezért mosolyogva fogom várni őket. Miközben beindítottam a kocsit, egyik kedvenc dalom szólt a rádióban. Ez az! Ez kell most, ettől felspannolom magam legalább.

- Csátok!-köszöntem a srácoknak, amikor leparkoltam a nagy fekete autómmal a parkban.
- Uhh, de szarul nézel ki haver!-pacsizott le velem Tom.
- Kösz. Elütöttek.
- Hallottuk.-nevetett fel a háttérben Aron.
- Kibaszott vicces!-vágtam egy grimaszt, majd Matt felé fordultam.-Indulunk?
- Ja.-mondta, aztán gyalog elindultunk, mivel nem akartuk, hogy a kocsik alapján felismerjenek.
Mire odaértünk már besötétedett, így könnyedén átmásztunk a kis kerítésen. Megkerülve az épületet a hátsó ajtóhoz mentünk. Az uszoda egyik falát üveg borította, így a hold fénye bevilágította a medencét. Tom valami fémmel kifeszítette az ajtót, így könnyen betudtunk surranni. Teljesen könnyen ment a dolog, már csak arra kell figyelni, hogy ne hangoskodjunk. Ha mindent szép rendben hagyunk magunk után, rá se fognak jönni, így egész nyáron jöhetünk majd ide.
- Hívom a lányokat!-mondta Aron, majd telefonálni kezdett.
- Mit hoztam?-kiáltott Matt a medence másik oldaláról.
- Na mit?-nevettem el magam, majd fel sétáltam, mire oda értem a kezében két üveg pezsgőt tartott.- Ünneplünk?
- Valami olyasmi.-mondta, majd felém dobta az egyiket.
- Héé! Sérült vagyok.-mondtam, miután elkaptam kisebb fájdalom közepette.
- Jaaaj, már el is felejtettem, hogy egy lány átgázolt rajtad.
- Haha, vicces.
- Öt perc és itt lesznek.-szólt Aron, majd vetkőzni kezdett.
- Lehet én mégsem úszok ma.-mondtam, miután levettem a felsőm.
- Áááh, ez nem is vészes. Csak néhány karcolás.
- Aham.-mondtam, majd leültem az egyik padra.
- Bomba!-kiáltott Aron, majd beugrott a vízbe Tom mellé.

Épp Tom nyomta be Matt fejét a vízbe, amikor elfojtott nevetést hallottam az ajtó felől. Amikor oda fordultam megpillantottam a csajokat. Botladozva jöttek be a kitámasztott ajtón.
- Gyertek csajok! Jó a víz!-szólt ki a medencéből Aron azonnal.
- Oké.-mondta Shanon, majd lekapta a hosszú nyári ruháját, és már bent is volt a vízbe.
- Szia!-mondta Emily, amikor mellém ért.
- Szia!-mondtam, majd próbáltam vissza fojtani a kuncogásom, ugyanis Matt kiszállt a vízből, és Em háta mögé lopózott. Tudtam mire megy ki a játék. Beakarja őt dobni. Én pedig nem leszek semmi jónak az elrontja, ezért szóval tartottam Emilyt.
- Van rajtad fürdőruha?-kérdeztem lazán, azonban mielőtt válaszolni tudott volna Matt felkapta, és beugrott vele a vízbe.

- Te szemét!-kiáltotta Emily, amikor feljött a vízből, majd lefröcskölte Mattet.

- Heeeh!-ő csak nevetett, majd elúszott onnan.
Körbe néztem a helységben, és láttam, hogy már mindenki bent van. Emily is észre vette, hogy őket nézem, ezért így szólt:
- Mi az? Te nem jössz be?
- Nem lehet. Tudod elütöttek.-mondtam tetetett szomorúsággal.
- Jaaaj tényleg Em,-szólt közbe Tom.-megakartam köszönni, hogy elütötted ezt  a seggfejet. Én már rég óta elakartam.-poénkodott.
- Kurva vicces vagy!-szóltam rá mű mosollyal.
- Héé! Véletlen volt. Nem akartam bántani.-mondta a szemembe nézve, bár a balesetről beszéltünk, mintha az utolsó mondat mellett ott lebegett volna egy bocsánat kérés is, a Zoes dolog miatt.
- Persze, elhisszük!-nevetett már Aron is.
Vajon miért találja mindenki viccesnek, hogy Em elütött?! Na mindegy, nem bírtam sokat ezen agyalni, mert valaki lefröcskölt.
- Gyere már beee!! A sebeid már nem vészesek, naaaa?!-kérlelt Em.

Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek. Hiszen már tényleg jól vagyok, és hát egy ilyen balhét nem lehet kihagyni. Levettem a csőfarmerem, majd egy szál boxerben neki futottam a medencének, és Emily mellé beugortam. Amikor felakartam rúgni magam az aljáról, két kart éreztem a vállamon. Kinyitottam a szemem, és Emily arcával találtam szembe magam. Nagyon rövid idő alatt történt, de mégis mintha lassítva történt volna minden. Ugyanis egyszer csak lepillantott a számra, majd lassan közelebb úszott, és a két kezét az arcomra rakta, majd hosszan szájon csókolt. 

Csukott szemmel, levegőt vissza tartva, elég hosszúnak tűnt, amíg csókolt. De szó szerint lélegzet elállító volt. Az agyam kikapcsoltam abban a minutumban, amikor az ajkai megtalálták az enyémet. Nem érdekelt, hogy kik vannak még bent velünk a medencében, csak az, hogy itt egy lány, aki vággyal telve csókol a víz alatt. Imádtam ezt! Amikor végre fölértünk a felszínre ,szinte egymás szájába ziháltunk. Derekánál fogva húztam magamhoz közel, majd rákérdeztem:

- Ez meg mi volt?
- Nem akarom, hogy haragudj rám!-mondta, majd viccesen lebiggyesztette az ajkát.
- Hmm, akkor jó úton jársz!-feleltem, majd a homlokom neki támasztottam az övének.

Mielőtt kapcsoltunk volna, hogy a többiek is ott vannak, arcon lefröcskölt.

- Te most komolyan lefröcsköltél?!-kérdeztem tettetett megsértődéssel.
- Igen!-mondta nevetve, majd újra lefröcskölt.
- Menekülj!-kiáltottam, majd lemerültem a víz alá, és utána úsztam.
Amikor láttam, hogy már nem érem utol a többiek felé fordultam és meglepettem láttam, hogy senki nem foglakozott velünk. Úgy értem, hogy senkit nem zavart a mi kis közjátékunk, és szerintem a csókot se vették észre. Kifújtam a levegőt, majd oda úsztam a többiekhez, akik a pezsgőt itták.
- Tessék!-adta a kezembe Zoe, és egy sokat mondó pillantással nézett rám. Olyan bocsánatot kérek, amiért kiderítettem a titkod, de megbízhatsz bennem pillantás volt. Mosolyogva elfogadtam a piát, és bólintottam, hogy minden oké. És Tényleg így gondoltam. Ez a pár perc elgondolkodtatott, hiszen most úgy viselkedtünk, mint akik között van valami, és a többieket ez nem a zavarta. Tehát van remény .. hogyha kiderül, akkor sem fognak lenézni, vagy esetleg ha több is lesz köztünk, talán még támogatni fognak. De hát ez még a jövő titka. Most egyenlőre újra vissza szeretnék térni a régi kerékvágásba, és ha úgy alakul akkor felhozom ezt a témát, és beszélhetünk róla. De most csak egy kis huncutságra vágyom.-gondoltam magamba, majd a víz alatt belemarkoltam a mellettem lebegő Emily seggébe, aki éppen ivott. Amikor megérezte, majdnem kiköpte a piát. Mire felnevettem.
- Mit csinálsz?-tátogta.
- Semmit.-kacsintottam rá, majd amikor már tovább adta az üveget, a víz alá nyomtam, és most én csókoltam meg szenvedélyesen."