2013. december 29., vasárnap

Harmadik rész: Majd ma este...


Emily:

" Végre elkezdődnek a nyári bulik. És hol máshol lenne az első nyár avató buli mint a Styles villában. Milyen jó, hogy egyedül lakik, így bármikor bárkit haza vihet .. khm vagyis bármikor bulit tarthat. Bezzeg nálunk: próbálnám csak megkérdezni, hogy bulizhatunk itt, mindjárt szobafogságot kapnék már csak a kérdés miatt. De nem is nagyon érdekel, ma is azt mondom, hogy csak kimegyünk lógni a haverokkal és majd jövök. Ez mindig beválik.
- Em, mit fogsz felhúzni?-kérdezte Zoe, mikor a negyedik szettjét dobálta félre.
- Valami kurvásat!-válaszoltam poénból.
- Hát arra Harry biztos felfigyel.-mondta rezzenéstelen arccal, amiből leszűrtem, hogy komolyan gondolja.
Zoe mindig is tudta, hogy van vagyis éppen nincs köztünk semmi Harryvel. De egy bizonyos ponton van kapcsolat köztünk, csak meg kéne találni azt. Szóval ő mindenképp arra bátorít, hogy ezen a bulin vonjam Harry figyelmét magamra. Végülis, úgyis megmondta tegnap, hogy a rossz kislányokat jobban bírja. Most miért ne? Ő is részeg lesz én is, és akkor bármi megtörténhet. Majd ma este megmutatom neki a vad oldalamat is.
- Az nagyon jól állna.-mutattam a szekrényéből kilógó aranyszínű rucira.
- Ez? Bizti?
- Aham, nagyon dögös leszel benne.-kacsintottam rá majd felálltam.- Én most megyek, elkészülök. Aztán majd fél 9-kor tali előttünk, jó?!-dobtam egy puszi felé, majd haza siettem.
Megkerestem az esti bulihoz való tökéletes ruhát és feldobtam egy erős sminket magamra. Hajamat laza loknikba göndörítettem, majd ráfújtam egy kis csillámot. Jesszus, ez nem is én vagyok!-nevettem fel, amikor bele néztem az egész alakos tükörbe. Viszont pont olyan, ami Haryrnek bejön. Ma este szórakozni fogok vele én is, úgy mint ő velem tegnap. Haahaahaa, megérdemli.
Fél 9-kor kivételesen már a házunk előtt vártam Zoéra, aki egy perc múlva meg is érkezett. Útközben még Aron is csatlakozott hozzánk, akivel azóta ugyan olyan jóba lettem. Biztos csak rossz napja volt éppen. Kb. 15 perces gyaloglás után meg is érkeztünk egy hatalmas nagy villához. Tudtam, hogy Harry szülei gazdagok, de azért én még se vennék a fiamnak ekkora házat. Pláne, hogy egyedül lakik benne. De mindegy, buli helyszínnek viszont tökéletes volt.
Az előtérbe levettük a kabátjainkat, majd a nappaliba mentünk, ahol egy külön bár pult volt felállítva. Aron egyből oda húzott minket és töltött 3 pohár whiskyt.
- Akkor egészségetekre!-szólt gyorsan, majd még gyorsabban megitta, és ott is hagyott minket.
- Vele meg mi van?-kérdeztem Zoet.
- Én azt nem tudom, szerintem csajozni ment.-nevetett fel.
- Látod valahol Harryt?-kérdeztem miközben a nyakam nyújtogatva néztem körbe.
- Őőőő..-nézett ő is körbe, amikor a szája tátva maradt.
Elnéztem az irányába és megláttam egy hosszú combú, szőke hajú lány társaságában lejönni az emeletről. Nyelnem kellett egy nagyot, hiszen egyből levágtam, hogy mit csinálhattak oda fent. Ránéztem barátnőmre, aki még mindig nem tért magához, ezért gyorsan töltöttem neki és magamnak is még egy pohár piát. Koccintottunk, majd felhajtottuk ezt is. Fülébe súgtam, hogy táncolni megyek, mire ő csak annyit mondott, hogy sok sikert.


Beálltam a tömeg közepére és szexin riszálni kezdtem, figyelve arra, hogy Harry megláthasson. Egyre több srác gyűlt körém, amit a nagyon rövid ruhámnak és a vonaglós mozgásomnak köszönhettem. Megpördültem a zene ritmusára, majd reflexből elkaptam a mellettem táncoló srác gallérját és magamhoz rántottam. Mellkasára rakva a kezem guggoltam le előtte szexin.
- Gyere igyunk valamit!-mondta a srác amikor újra szem magasságba kerültem, majd összekulcsolta a kezünk és a pulthoz vezetett.
Útközben Harryék előtt mentünk el, akik a kanapén ültek. És bár nem néztem oda, de tudtam, hogy észre vett és engem figyelt. Ismét whiskyt ittunk és elég sokat ahhoz, hogy a táncparketten újabb erotikus mozdulatok csináljak ismeretlen srácokkal. Egy fülledt gyors rész után a zenében egy lassú de mégis simulós rész következett, amikor a jelenlegi partnerem közel húzott magához és váratlanul lesmárolt. Nem tudom, hogy az adrenalin vagy a rengeteg pia miatt de egyből vissza csókoltam, és keményen nyomtam neki a csípőm. Vége volt a csóknak mire én csak lazán rámosolyogtam, majd folytattam a táncot a körülöttem össze gyűlt srácoknak. Egyik őrületes lépésem után valakinek a karjai közé dőltem, mire ő maga felé forgatott és rám mosolygott irtó szexin.
- Harry?!-ziháltam a tánctól, amikor megismertem a göndör hajáról.
- Szia bébi!-susogta közel hajolva a fülemhez.
Hmm részeg és végre rám talált, akkor kezdődjön a móka.-terveztem el magamba, majd meztelen tarkójára raktam a hideg kezeimet - amibe beleborzongott - majd lassan hozzá dörgölőzve ringatózni kezdtem. Éreztem, hogy a nagy férfias tenyerével derekamba kapaszkodik. Ő is felvett egy ritmust, majd együtt kezdett el körözni a csípőnkkel. Minden egyes lökésnél még közelebb húzott magához, így egy kis idő után egyre keményebbnek éreztem őt oda lent. Kicsit zavarba jöttem, ezért hátat fordítva neki táncoltam tovább. Néha kezeivel simogatni kezdte az oldalam, majd kicsit beljebb a hasam, de semmi komoly nem történt addig, amíg a hajamat egyik oldalra nem söpörtem. Ugyanis így a nyakam jobb oldala teljesen szabaddá vált, amit ő rögtön ki is használt, és az édes, puha ajkaival csókolgatni kezdte. Egy pillanatra megmerevedtem a váratlan tettére, viszont amikor megtalálta az érzékeny területet és finom szívni kezdte, lábaim megremegtem, és ha nem tart meg a derekamnál össze estem volna. Hallottam a nevetését a fülemnél, amikor eltávolodott tőlem. Kifújtam a bent tartott levegőmet, majd kicsit távolabb léptem és felé fordultam. Ő azonban már teljesen máshol járt agyban .. láttam, hogy kiszúrt magának valamit, illetve amikor arra néztem amerre ő, kiderült, hogy valakit. Megrökönyödve álltam, amikor szó nélkül ott hagyott, és egy számomra ismeretlen, jóval idősebb nővel elegyedett szóba. Kicsit szédülve megkapaszkodtam a legközelebbi falba és pár másodpercre lehunytam szemem. Esküszöm, hogy csak pár másodperc volt, viszont amikor kinyitottam azt láttam, amit reméltem, hogy soha nem fogok. Harry a falnak szorította a nőt és durván smároltak. Olyan érzésem volt mintha az idő fölgyorsult volna, vagy csak Harry egyszerűen oda ment és megcsókolta volna?! Ezt nem hiszem el .. hiszen percekkel ezelőtt még engem csókolgatott, most pedig valaki mást?! Ez undorító! Hogy lehet ekkor szemét velem?! Egy tuskó!-gondoltam magamba, majd mint egy hisztis kislány sírva felrohantam az emeletre. A lépcsővel szembeni szobába mentem, majd a hold fényének köszönhetően egy nagy francia ágyra vetettem magam, és csendesen sírni kezdtem. Hogy lehetek ennyire hülye, hogy azt hittem Harrynek ez jelent valamit?! Nem azt gondoltam, hogy most innentől kezdve minden jó lesz köztünk, de azt nem vártam tőle, hogy pár perc múlva egy másik lánnyal smárol. Ez .. ez fájt egy picit.-karoltam át az egyik kispárnát, majd szipogva lehunytam a szemem és pillanatokon belül magával ragadott az álom.

2013. december 21., szombat

Második rész: Ilyen az élet bébi.



Emily:

" Legalább a pólóm fele megszáradt hazáig. Viszont azon kívül mindenem csurom vizes. Megrántva a vállamat sétáltam be a bejárati ajtón. Gyorsan berohantam a fürdőbe és mindent ledobva magamról beálltam a zuhany alá. Pár perc múlva kopogást hallottam kintről.
- Minden rendben?-aggódott anyám szokás szerint.
- Persze, csak..-gondolkoztam el egy hazugságon.-kicsit koszos lettem és lefürdök. Le hoznál nekem ruhát?
- Oké.-válaszolt röviden majd elment.
Mire végeztem ruháim már megérkeztek, így magamra kapva rohantam fel a szobámba a gép elé. Facebookon egyből Aront pillantottam meg, így ráírtam.
Em: Hey! Nem tudod Harry otthon van?!
Aron: Honnan tudnám?! Különben is mit akarsz tőle?
Em: Őőő .. talán megköszöni, hogy megmentett?! Mi bajod?
Aron: Semmi ... Most megyek, majd besz. Szia.
Em: Hát jó. Szia!!
Az kedves, lazán lerázott. És megint úgy, hogy nem tudom mi a baja - velem. Mindegy, ezek szerint csak magamra számíthatok. Órára nézve láttam, hogy kilenc múlott. Nincs még késő, így eldöntöttem, hogy magam keresem meg Harryt. Egy parkon keresztül vezetett az út Harry házához. Nem igazán gondoltam át, hogy mit fogok mondani neki, csak a tudat vezért, hogy minden kép beszélnem kell vele. Megálltam a ház előtt és csöngettem. Nem történt semmi. Csöngettem még egyszer. De még mindig semmi. Így kicsit csalódottan, de elindultam haza fele.
Mire az utcánkba értem besötétedett, így csak az utcai lámpák fényében sétáltam, amikor egy sötét alak jött velem szembe. Messziről nem igazán ismertem fel, azonban amikor kellő közelségbe került rájöttem, hogy Harry az.
- Szia.-állt meg előttem.
- Öhm hello.-intettem neki, bár nem tudom miért, ez csak úgy jött.
- Hát te?-kérdezte, majd rám villantott egy mosolyt.
Mosolyt? Harry rám mosolygott?! Ez furcsa.
- Igazából, téged kerestelek.
- Megtaláltál.-tárta szét a karjait és még mindig mosolygott.
Ez egyre furcsább. Máskor mindig olyan rideg velem. De most, hogy csak ketten vagyunk a sötétben, normálisan viselkedik.
- Igen.-nyeltem egyet majd lassan bele néztem a szemeibe.- Csak megakartam köszönni, hogy kimentettél.-nyögtem ki gyorsan.
- Szívesen.-mondta majd egy lépést közelebb jött, mire én reflexből egy lépést hátra léptem.
Erre ő csak felnevetett és még gyorsabban közelebb lépett megint, nekem nem volt időm hátra lépni, ezért elég közel kerültünk egymáshoz. Furcsán méregetni kezdtem, egyszerűen nem értettem, hogy mit akar. Vagyis vele, illetve velünk kapcsolatban semmit sem értettem. Neki is feltűnt, hogy elgondolkoztam, mert rám szólt:
- Emily!-ejtette ki a nevem hangosan, mire felkaptam a fejem.- Látom van még mondanivalód. Mond csak!
Hátrébb léptem egyet, majd nagy levegőt vettem, hogy össze tudjam szedni a gondolataimat. Ugyanis ha a közelembe van, a fejemben zsongani kezdenek a dolgok. Szóval, először a mai dolgokra kérdezek rá, utána majd ránk.-raktam szépen sorba a dolgokat a fejemben, mielőtt megszólaltam volna.
- Miért léptél le ma olyan gyorsan?-kérdeztem rá végül, majd rámeredtem.
Tekintette pillanatok alatt megváltozott, haját megrázta, majd üresen rám nézett és így szólt:
- Csak úgy!-rántotta meg a vállát.- Unatkoztam már.
Komolyan ezzel etet? Unatkozott? Na persze.
- Pedig nagyon is élvezted Shanon műsorát.-mire észbe kaptam, már hangosan kimondtam.
- Ja, hogy ez zavar téged?!-vágott vissza flegmán.- Nem rád figyeltem éppen mi?
- Mi van? Nem kért senki, hogy figyelj rám! Sőt, nem is érdekel a figyelmed!-
mondtam neki kicsit dühösen, hiszen ő is nekem esett.
- Ahaa, mond úgy, hogy el is higgyem!-húzta gúnyos mosolyra az ajkait.
- Miért érdekelnél, ha? Sosem voltál velem normális. Mindig csak Shanon kellett neked, akkor miért akarnám, hogy rám figyelj?!
- Háát .. ilyen az élet bébi.-mondta, és vészesen közel jött.- Nekem a rossz lányok tetszenek jobban.-halkan elsuttogta ezt a mondatot, majd megfordult és ott hagyott.
A hirtelen közelségére és az utolsó mondatára gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Nem tudom miért váltotta ezt ki belőlem, de egyre furcsább minden. Sok újat nem derítettem ki. Viszont egy valamire rájöttem, így "jó" lányként nem fog menni. Ha azt akarom, hogy megnyíljon nekem, és legyen valamiféle kapcsolatunk, olyan lánnyá kell válnom, aki neki tetszik. Rossz lánynak kell lennem. De vajon menni fog?!

2013. december 11., szerda

Első rész: Csak nem félsz?



Emily:

" Végre a barátaimmal vagyok és nem otthon a tanulni való fölött. Anyám persze már küldött egy sms-t, hogy 10-re legyek otthon. Hát majd észre veszi, hogy nem vagyok otthon, most nem igazán érdekel ez. Zoe persze megint lecseszett, hogy késtem de miután elmeséltem miért, csak kinevetett.
- Nem értem miért ilyen szigorúak a szüleid Em.-mondta, majd lazán vállba veregetett.
- Én sem.
Kevés séta után megérkeztünk az egyik kedvenc helyünkhöz, a tóhoz. Már páran vártak ránk, ám a banda vezér még nem érkezett meg. Annyit kell tudni a mi kis csapatunkról, hogy van benne egy kisebb hierarchia. Bár általában a fiúk között, de azért nekünk is van egy listánk. Szóval 4 fiú van nálunk, név szerint: Aron a legjobb fiú barátom, akiről persze anyáék nem nagyon tudnak, hiszen nem szeretik ha fiúkkal vagyok. Matt és Tomy, akik testvérek. Mattről annyit, hogy van amikor jó fej és kedves - ez a ritkább eset - de van amikor szörnyen bunkó tud lenni, mint a bátyja Tomy. És végül a "vezér" Harry. Aki hát hogy is mondjam, minden nő álma lenne ha a stílusa nem az a "mindenkinél jobb vagyok" stílus lenni. Bár így is nagyon sokan rajonganak érte. Tudom,  kicsit rosszul hangzik, de egész jó csapattá kovácsolódtunk össze az évek alatt, szóval már megszoktuk egymás dolgait .. nagyjából. Aztán vannak a lányok, mi is négyen vagyunk, vagy legalább is akkor amikor Tia nem hozza a húgát. Jó fejek mindketten, csak éppen akkor nem, amikor a "királynő" - Shanon megérkezik. Olyankor az ő talpnyalójává válnak, és akkor már nem is jó fejek. Aztán vagyunk ugye mi Zoeval. Tehát így nyolcan - plusz, mínusz - alkotunk egy bandát.
- Hellotok.-köszönt oda Matt.
- Sziasztok!-köszöntem én is, majd Aron nyakába ugrottam.
- Aaahw, mindjárt leszakadok! Fel szettél pár kilót Töki.-borzolta össze a hajam.
- Haha, nem is.-duzzogtam egy picit.
- Mikor indulunk?-kérdezte Zoe.
- Csajokkal a pályánál találkozunk, Tomy nem jön, és Harry késik, szokás szerint.-mondja Aron.
- Akárcsak Em.-szólalt meg Zoe majd rám mutatott.
- Jól van.-mondtam még mindig duzzogva, hiszen folyton ezt csinálja, mindig azzal jön, hogy mennyi közös tulajdonságunk van Harryvel.
Pedig szerintem semmi nincs. Na jó talán annyi, hogy az ő szülei is extra szigorúak és azért költözött el tőlük. De más semmi. Én nem vagyok olyan mint Ő. Hál' Istennek.
Kb. negyed óra után megérkezett Őnagysága és elindultunk a gördeszka pálya felé. Ahogy meg volt beszélve Shanon és az utánfutója már ott düllesztették mellüket, na jó a szemüket a pálya szélén, és figyelték a póló nélküli deszkázó srácokat.
- Sziasztok!-hallottam meg a rekedtek hangot mögöttem, amire picit összerezzentem.
Pedig már megszokhattam volna, de Ő mindig olyan váratlanul cselekszik. Oda lépett Shanonhoz és két puszival köszöntötte. Fuuu, az a mosoly az arcán amikor Harry oda hajol hozzá. Mindig is tudtuk, hogy van valami féle kapcsolat közöttük, de szerintünk csak dugtak vagy dugnak. Bár mindketten tagadják. De mindegy is, nem érdekel már egyik se. Most már ... pedig régebben nagyon is tetszett Harry. De Shanon kapta meg, mint szinte mindenkit előlem. Bár jobb is, hiszen azóta megismertem Harry énjét. Ami nem jön be, egyáltalán nem. Legalább is ez az énje nem. Tehát így nekem csak a jó barátaim maradtak: Zoe és Aron.
- Jössz te is?-támaszkodott rám Aron, aki egy másfél fejjel magasabb nálam.
- Hmm? Hova?-ráztam meg a fejem, hiszen tényleg nem figyeltem.
- Matték csónakházához megyünk. Van ott pálinka azt mondta.-mosolygott le rám.
- Jah menjünk.-egyeztem bele, hiszen jó kis hely az.
Útközben néhányszor Harry mellé kerültem, de nem szólt hozzám egy szót se. Sőt csak egyszer nézett rám, amikor megbotlottam. Nem hiszem, hogy jóba lennénk. Bár rosszba sem vagyunk, hiszen nem volt köztünk semmi feszültség vagy ilyesmi. Igazából fogalmam sincs, hogy mi van köztünk. De ideje lenne kideríteni, hiszen most izgatni kezdett.
- Harry?!-szaladtam utána, hiszen jóval előttünk haladt.
- Hmm?-fordult felém és kérdően nézett rám.
- Öhm ..-azt hiszem ezt nem gondoltam át egészen, mit mondjak neki?!- mit fogunk csinálni?-böktem ki végül egy idétlen kérdést.
Ő elfordulva csak ennyit válaszolt:
- Lazulni.-majd ment tovább.
Kössz, veled sokra mentem megint. Bár én voltam szerencsétlen, egy mit fogunk csinálni-ra nem fog nekem megnyílni, szóval valahogy tovább kell próbálkoznom.
Végre oda értünk és egy kis idő után - na jó, volt az két és fél óra - már mindenki ivott picikét, én megmondom őszintén alig ittam, mert ma valahogy nem esett jól. A többiek eléggé részegek voltak, kivéve Harryt. Meglepő módon ő sem akart inni .. annyit. Kiültünk a stégre és néztük a naplementét. Meg ahogy Matt alsógatyára vetkőzött és a himnuszt szavalta. Hülye Zoe találta ki ezt a feladatot neki. Persze ebből kifolyólag mindenki mondott mindenkinek ilyen bátorságos dolgokat. Mi pedig készséges megcsináltuk .. főleg Shanon, akinek melltartóban kellett táncolnia. Jaaj, ő imádja az ilyen feladatokat, ahol játszhatja az agyát. De mindegy. Én következtem, ő mondott nekem.
- Emy ..-nyávogta a nevem, pedig tudta, hogy utálom ha így szólít.-mássz fel a korlát tetejére, tárd szét a karod és kiabálj!
Na ez a feladat már alapból is nehéz, nem hogy ittasan. Én persze szó nélkül felálltam és a stég egyik végét körbe ölelő korláthoz mentem. Amikor rájöttem, hogy ez nem igazán fog menni, meghallottam mögöttem azt az idegesítő hangot.
- Csak nem félsz?
Nagy levegőt vettem, majd hátra fordulva Harry szemébe mondtam, hogy nem. Nem tudom miért neki, de őt találtam meg elsőként a tekintetemmel. Felléptem a lábammal, majd belekapaszkodtam a legfelső rúdba, hogy felnyomjam magam, azonban a kezem lecsúszott, és én átbukfencezve a korlát felett a vízbe zuhantam. Tudok úszni, csak a hirtelen ijedség és a levegő hiány miatt, kapálózni és sikítani kezdtem. Nagyon megijedtem mert semmit sem láttam és alig kaptam levegőt. Egyszer csak nagy csobbanásra majd két erős karra lettem figyelmes. Éreztem, hogy közel húz magához majd úszni kezd velem. Fejemet a vállára hajtottam és próbáltam levegőt szerezni.
- Harry, ide! Itt vagyunk!-hallottam meg Aron hangját, majd ahogy egy picit felemeltem a fejem egy smaragdzöld szempárba bámultam. Ő is engem nézett és talán némi aggódást láttam benne. De amikor kiemeltek a vízből és mindenki körém szaladt ő arrébb ment és ha jól láttam elindult haza felé. Nagyon fáztam és egyfolytában remegtem, de nem érdekelt más csak, hogy beszéljek Harryvel. Tudni akarom miért lépett le. Sajnos, erre mindenki rájött, ugyanis a gondolkozás közben csak az ő nevét hajtogattam.
- Emily, Harry elment. Nekünk is haza kéne menni. Gyere!-segített fel Zoe, majd haza indultunk mindnyájan. 

2013. november 22., péntek

Prológus: Légy jó!



Emily:

"Miért érdemes jónak lenni, ha az élet mindig rosszat ad nekünk? Miért nem lehetünk egyszer azok akik akarunk. Had éljük az életünk, úgy ahogy jónak tartjuk és ne úgy, ahogyan mások szerint kéne. Én ezt akarom. Magam útját akarom járni. Megtanulni mit kell elkerülni és mit kell megbecsülni. Megtapasztalni az élet szépségeit és élvezni amíg csak tudom. Így kezdődött az első nyári szüneti napom is.
- Em!!! Kelj már fel, mindjárt 10 óra!-kiáltott anyám.
Mi van, 10 óra? Na és? Basszus, nyári szünet van. Az első alap dolog a délig alvás. A szülők miért nem tudják ezt felfogni?
- Ühüm.-mondtam, majd átfordultam a másik oldalra és aludtam tovább.
- Héé! Vissza ne aludj!-jött be a szobámba, majd lehúzta rólam a takarót.
Be jött a szobámba kopogás nélkül. Már vagy ezerszer elmondtam, hogy kopogjanak mielőtt bejönnek, de nem, ez az ő házuk. Jó, de ez meg az én szobám. Kérhetek ennyit tőlük, nem? És mi ez a szokás a szülőknél? Lerántják a takarót? Utálom! A meleg puha érzés pillanatok alatt megszűnik így és ez annyira borzalmas érzés. Vááá.
- Ne már! Hagyjál aludni!-raktam a szememre a kezem, mert közben a redőnyt is felhúzta.
- Lent van a reggeli. Öt perc múlva ott legyél!-parancsolt rám majd kiment.
Öt perc? Ennyi idő alatt a ruhámat sem találom meg. Nem hiszem el, itt a nyári szünet, miért nem hagyják, hogy azt tegyem amit szeretnék?!
Felöltöztem, mosakodtam és megreggeliztem. Abban bíztam, hogy a délután sokkal jobb lesz. Megbeszéltük a barátaimmal, hogy megkezdjük a nyári szüneti lazulást és kettő órakor találkozunk a gördeszka pályánál. Persze a délelőtt nem ment ilyen simán.
- Emily, légyszíves rakj rendet a szobádba és utána segíts anyádnak az ebédnél.-szólt apám majd leült a tv elé.
Hát persze, a szokásos munka, a szokás délelőtt, amikor megállás nélkül csinálom illetve csináltatják velem a házimunkákat.
Bekapcsoltam a zenét és nagyjából összerámoltam a szobámat, hogy legalább első ránézésre úgy tűnjön, mintha rend lenne.
Csak némi krumpli pucolásra és mosogatásra lettem befogva a konyhában, így hamar eljött az ebéd is.
- Jó étvágyat.-szólt Mike az öcsém, aki egyébként ki nem teszi a lábát a szobájából csak ha kaja és suli van.
- Viszont.-mondtam majd gyorsan megebédeltem és felsiettem a szobámba.
Aaahw, miért ilyen lassú a net?! Tölts már be! Na végre, facebook. Enélkül már nincs élet nálunk. Gyorsan kikerestem chatről Zoe-t és ráírtam:
Em: Hy! :)
Zoe: Szijjaa :*
Em: 10 perc múlva a sarkon?
Zoe: Oké, de ne késs. ;)
Em: Én sose .. :P
Zoe: Ahha. :)) :*
Gyorsan megkerestem a ruhát, ami jó lesz kintre. Nyári, laza és olyan amiben bárhova letudok ülni. Egy kevés smink, hát ha találkozok egy sráccal. De eddig ez a teóriám sose jött be. Aztán rohantam le, töltöttem egy fél liter narancsot, majd megkerestem anyát.
- Elmentem, majd jövök!-adtam arcára egy puszit, és már indultam volna, de vissza rántott.
- Hova mész?-kérdezte mogorván.
- Haverokkal el.-válaszoltam tömören.
- De mégis hova?
- Anya, el! Majd jövök, oké?-válaszolta ingerülten.
Mit kell kérdezősködni? Nem mindegy neki?! Különben sem egy helyre megyünk, sétálgatunk meg be nézünk egy két helyre. Basszus, Zoe már vár rám. Megint késni fogok.
- Már várnak. Szia.-fordultam meg és indultam a bejárati ajtó felé, mikor meghallottam anyám kiabálását:
- Légy jó!
Légy jó? Hát persze anya, mint mindig. Jaaj, ugyan már dehogy. Egy kis hülyülés sosem árt. Hiszem most kezdődik a nyári szünet. Mégis mit vár, hogy otthon leszek és tanulok?! Ugyan, ennek az idő szaknak vége. Most kezdődik az élet, most kezdődik a vadulás!"