Tizenkilencedik rész: Baleset

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=2J0pPEULksA ◢◤

Sziasztok. Most volt csak időm megírni az új részt. Remélem nincs harag. :) Kitettem oldalra az ask-omat, ha bármi kérdés, óhaj, sóhaj van, nyugodtan írj. Próbálok vissza térni a hétvégi részekhez, de tényleg attól függ, hogy hogy van időm és ihletem. Kövi részről: hogy Harrys lesz, ééééés mi megtudjuk, hogy mi jár a fejében. Olvasd el a részt és megtudod miről beszéltem. Ha kapok véleményt, az szupi lenne. :D
Kösszi, jó olvasást. ♥ x

Emily:

" Hétvége van. Mondjuk ez nekem semmit se jelent, nyári szünet alatt, de a szüleimnek igen. Végre apa is itthon van, és most be tudja tartani a szavát. Azaz elvisz megint vezetni. Régebben sok hétvégén keresztül tanított vezetni, de mióta elkezdődött a nyár, ez lesz az első. Amíg megvártam, hogy ő is végezzen az ebéddel felmentem a szobámba netezni. Meglepődve láttam, hogy egy üzim se érkezett. Pedig ilyenkor már a srácok írni szoktak, hogy mikor talizzunk. De hát úgy tűnik ma nem lesz bandázás. A tegnapi sátrazás után gondolom senkinek nincs ma kedve kimozdulni. Ja igen a sátrazás...
Mire vissza mentem a sátorba Harry aludt, vagy legalább is úgy csinált. Hálás voltam neki ezért, mert semmiképp nem akartam ott megbeszélni vele a kettőnk ügyét. Majd talán holnap. Ma nem ezzel foglalkozom, hanem a vezetéssel. Izgatottam kaptam magamra az egyik kedvenc pulcsim, ugyanis kint eléggé fújt a szél.
- Indulhatunk?-dugta be a fejét az ajtón az öcsém, Mike.
- Te is jössz?-kérdeztem.
- Aha. Apa mondta, hogy jöhetek veletek.
- Oksa.-borzoltam össze a haját, majd együtt lesiettünk.
Imádom a hatalmas szürke terepjáróját. Először ő ült be a volán mögé, és kitolatott az utcánkba. Aztán helyet cseréltünk.
- Indítsd be, ahogy tanultad, majd menj végig az utcán. Aztán ha látom, hogy jól megy, fordulj le balra.-utasított.
Meg is tettem amit kért, és minden simán ment. Öcsém az elején poénkodott, hogy nem akar meghalni, meg ha összetöröm a kocsit, apa sosem fog sehova elengedni. De már rájött, hogy hiába cukkolt, nagyon jól vezetek. Balos kanyar jött, vissza vettem, majd befordultam. Elmentem az utca végéig eléggé lassú tempóban, hiszen nem akartam balesetet okozni.
- Ez egész ügyes volt. Jöhet egy kis tolatás?-kérdezte apa, amikor megakartam fordulni.
- Oké. Azt hiszem menni fog.-kacsintottam Mikera, majd rükvercbe tettem a kocsit, és lassan elindultam.
Azt hittem nehezebben fog menni, de nem. Szép egyenletesen haladtam, majd egy kicsit jobban rátapostam a gázra. Háttal tök jó gyorsan menni.-gondoltam magamba, amikor egy nagy csattanást hallottam meg kintről, majd öcsém felsikított.
- Baszki!-fékeztem le azonnal.- Ez meg mi volt?-kérdeztem félve öcsémtől.
- Azt hiszem elütöttünk valakit.
- Megnézem, ti maradjatok a kocsiban!-mondta apa szigorúan, majd otthagyott minket.
- Mike! Miért nem szóltál?!-kiabáltam.
- Én?! Te vezettél! Azt hittem nézed a visszapillantó tükröt.
- Úgy is volt! Senkit nem láttam jönni. Még is hogy történhetett ez?!-néztem oldalra, hátha meglátok valamit. Azonban amikor visszafordultam öcsémhez, az én számat hagyta el egy kisebb sikoly.
- Úristen, ez Harry!-kiáltottam, majd azonnal kipattantam a kocsiból.- Harry?! Jól vagy?
- Öhm igen, azt hiszem.-mondta, miközben a fejét fogta.
- Mi történt?-kérdeztem apát.
- Pont akkor lépet ki az útra, amikor rátapostál a gázra, így nem volt esélye elugrani.
- Istenem.-szörnyülködtem.- Annyira sajnálom!-léptem oda elé, hogy megnézzem lett e valami baja.- Nem kéne kórházba menni?-mondtam, amikor megláttam néhány vérző sebet a testén. Pólóját is rendesen felszakította az útburkolat köves része.
- Nem kell.-mondta határozottan.- Jól vagyok.
- Fiam,-mondta apa. Meglepően néztem rá a megszólítás miatt.- menj be a házba, elhozom otthonról az első segélydobozt, és rendbe rakunk.-próbálta elviccelni a végét.
- Erre semmi szükség.-lépett egyet hátra.
- De, ez a legkevesebb amit tehetünk, ha nem akarsz kórházba menni.
- Oké.-egyezett bele.
- Emily! Menj vele, mindjárt jövök!-parancsolt rám apám.
Amíg beszállt a kocsiba, és elhajtott, én némán álltam Harryvel szembe.
- Harry!-léptem elé.- Ne haragudj!
- Ezt már mondtad, és nem haragszom. Menjünk!-mondta semlegesen.
Bementünk a házába, majd a nappaliba kísértem, és leültettem, ugyanis nem nézett ki valami jól.
- Tehetek érted valamit?-kérdeztem kedvesen.
- Hozz egy vizet légyszíves! Kicsit szédülök.
Ójaaaj! Ugye nincs agyrázkódása?! Aaahj, kérlek ne!
Gyorsan megtöltöttem egy poharat, majd oda adtam neki.
- Köszi.-próbált mosolyt erőltetni az arcára, de nem igazán sikerült
- Harry! Nem kéne inkább levenni a felsőd!-kérdeztem aggódva, hiszen tiszta vér volt.
- Leakarsz vetkőztetni?-jött elő a poénos énje, miután megitta az egész pohár vizet.- Mindjárt megjelenhet apukád.
- Hahaa. Ha jó neked a szakadt pólódba ülni, akkor tessék.
- Jól van.-mondta megadóan, majd a pólója aljához nyúlt, és fölfele kezdte húzni.- Aau!-esett maga mell  a kezei.- Segítenél? Azt hiszem megsérült a vállam.
- Istenem! Ez az én hibám!-mondta, miközben áthúztam a fején a pólót.- Uhh elég csúnya.-állapítottam meg, amikor végig néztem a felsebzett mellkasán.
- Befog gyógyulni.-nyugtatott.
- Hol vagytok?-hallottam meg apám hangját az ajtóból.
- Jobbra a nappaliba.-kiabáltam neki.
- Hoztam kötszert, meg fertőtlenítőt.
- Köszönöm.-mondta Harry, majd elvette tőle.- Akkor megyek a fürdőbe, és megcsinálom.-állt fel, majd lassan elindult.
- Emily! Menj, segíts neki!-utasított apa. Furcsálltam, hogy most nincs ellenvetés, hogy egy fiúval maradjak, de az elég okot adott neki, hogy én ütöttem el.
- Oké. Segítek neki, te menj csak. Majd jövök.-öleltem meg, és a fülébe súgtam egy köszönömöt. Ő csak bólintott, és tudtam, hogy már nem haragszik - annyira.
- Harry várj, majd én!-kiáltottam utána, és besiettem hozzá.
A kád szélén ült, és éppen a fülpiszkálót dugta be a fertőtlenítőbe. Oda mentem hozzá, és szó nélkül kivettem a kezéből, majd bele mártottam.
- Ez csípni fog.-mondtam, majd óvatosan az egyik sebhelyéhez simítottam.
- Ssssz.-sziszegett, de nem fordult el, végig engem nézett.
- Sajnálom!-néztem rá bánatos arccal. Tudta, hogy nem csak a fertőtlenítés miatt kérek bocsánatot, hanem a baleset miatt is.
- Tudom. Nem haragszok.-simított végig az arcomon.
Miután minden sebe kész volt, a nagyobbakat pedig leragasztottam.
- Gyere, feküdj be az ágyba! Hozok valamit inni.-mondtam, majd segíteni akartam neki felkelni.
- Emily, nem vagyok rokkant. Tudok menni, és nem kell kiszolgálni.
- De .. én szeretném. Főleg mert miattam történt. És..-kezdtem bele, de inkább megráztam a fejem, és felsegítettem. Amikor felállt, fölém magasodva magához húzott, és megkérdezte:
- És?
- És apa is megengedte, hogy maradjak.-hajtottam le a fejem zavaromba.
- Hmm, akkor használjuk ezt ki, nem de?!-mondta egy huncut mosollyal a száján, majd egyre közelebb hajolt, míg végül a szája a számon landolt. Lassan csókolni kezdett. Amikor a mellkasára raktam a kezemet reflexből, felnyögött.
- Uh, basszus. Bocsi.-ugrottam hátra, elfelejtettem a sebeit.
- Nincs gond.-puszilt meg, majd kézen fogva kihúzott a fürdőből.
- Maradj itt, ülj le! Hozok inni.-parancsoltam rá direkt.
- Igen is főnök!-szalutált, majd felmászott az ágyra.
Nevetve lesiettem a lépcsőn, majd töltöttem magunknak innit. Fölfele menet rájöttem, hogy most kettesben leszünk egy darabig, és elkerülhetetlen téma lesz a sátrazás. Szóval muszáj lesz elárulnom neki, hogy Zoe tud mindent. Szegény, a mai nap után .. de nem bírok hazudni neki. Nem akarok.
- Mit csinálsz?-mondtam, amikor fölértem a szobája, ugyanis épp a szekrényénél állt és letolta a nadrágját.
- Átöltözöm?!-nézett rám furán, majd felkapott egy tiszta szabadidő nadrágot.
- Igaz. Hoztam innit, idd meg.
- Tetszik, hogy parancsolgathatsz nekem, nem igaz?-nyalta meg a száját, majd oda emelte a poharat, és megitta az egészet. Én is bele ittam, majd az éjjeliszekrényére tettem. Mire visszafordultam, már ő is letette a poharat, és felém lépett.
- Mit tervezel?-kérdeztem mosolyogva.
- Megbüntetni téged.-mikor kiejtette a száján a szavakat, elkapta a derekam és magához szorítva csókolt meg forrón. Először élveztem a precíz csókját, de pillanatokon belül beszivárgott a fejembe a tudat, hogy még mindig elhallgatom előle a dolgot.
- Harry?!-toltam el egy kicsit, majd megfogtam a kezét, és az ágyra húztam. Egymás mellett ültünk, ő meglepődve nézett rám, én pedig a kezemet bámultam az ölemben.
- Mi az? Látom, hogy nyomaszt valami. Mond csak el!-fogta meg a kezem, majd gyengéden megszorította. Úgy döntöttem, hogy kerek perec kimondom. Tudtam, hogy ez eldöntheti a kettőnk közötti viszont, de ez lesz a legjobb. Gyorsan.
- Zoe tud mindent kettőnkről. De nem fogja elmondani senkinek. Tudom, hogy ennek te nem örülsz, és én se úgy terveztem, hogy megtudja, de nem tudtam neki hazudni.-hadartam, ő pedig már elengedte a kezem az első mondat után, és csak bámult.- Kiszedett belőlem mindent. Megértem, ha most dühös leszel rám, de kérlek emiatt ne..-nem tudtam befejezni a mondatot. Hiszen mit mondhatnék? Hogy emiatt ne legyen vége a kettőnk közötti dolognak?! De hát ez nem egy kapcsolat, hogy ilyet kérjek. Szóval inkább csöndbe, lehajtott fejjel vártam a válaszát.
- Ne... mi?-kérdezett rá direkt, rideg hangon.
- Ne.. ne..-gondolkoztam, hogy fejezhetném ki magam.-ne legyen vége.-mondtam ki félig, hátha így is megérti. És igen megértette, mert bólogatni kezdett, de még mindig nem szólt semmit.
- Mondj valamit kérlek.-nyúltam a keze után, de elhúzta.
- Sajnálom, de elmennél?-szólalt meg rekedt hangon.
- Tessék?-lepődtem meg, hiszen erre végkép nem számítottam. Vagyis arra számítottam, hogy elküld, de egy kiadós veszekedés, vagy legalább egy kiabálás után. De így? Hogy mást nem mondott .. csak ül ezzel a hideg semmi sem érdekel tekintettel.
- Kérlek, menj el. Most nincs kedvem veszekedni. Fáradt vagyok .. leszeretnék feküdni és gondolkodni.
- Öhm oké.-mondtam zavarodottan, majd megfordultam és elhagytam a házát.
Nem akart veszekedni, mert fáradt?! De ha nem lett volna fáradt, akkor nekem esett volna, nem?! Aaaahj nem tudom, hogy mit gondoljak. Ez most jó jel, hogy elküldött, és magába megemészti az infót?! Vagy rossz?! Hogy arra sem méltat, hogy elküldjön a francba. De most akkor, hogy állunk? A fenébe, olyan jó lenne néha, ha belelátnék a fejébe. Mert ez a tudatlanság megőrjít."

Tizennyolcadik rész/2 : Lebuktunk?!

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=TGjcl4lb9JQ ◢◤

Emily:

"Jó néhány kör lement azután, hogy kiadták nekünk az együtt alvásos feladatot. Elég sokat ittunk ahhoz, hogy mindenki be legyen már csiccsentve. Sőt vannak akik már régen a részegségnél tartanak. De én még jól vagyok. Asszem.
Én pörgettem ismét, amikor Mattre mutatott az üveg.
- Matty!? Felelsz vagy mersz?
- Me..
- Ááá, tudod mit?!-szakítottam félbe.-Annyit szívattatok már! Ezért ez a feladat mindenkinek szól. Válasszatok párt magatoknak, akivel együtt alszotok. Ha már nekem is vele -mutattam Harryre- kell aludnom.
- Látom még mindig nem tetted túl magad ezen!-paskolta meg a hátam Zoe.
- Nem is!-néztem rá megjátszott mérgességgel.- De így igazságos.-rántottam meg a vállam.
Először a fiúk egymást választották, utána pedig senki nem mert választani, ezért kezembe vettem az irányítást.
- Zoe drágám, te Aronnal alszol. Matt Tiával. Shanon Tomival. Nincs vita. Így lesz.-parancsoltam meg nekik, mire mindenki egy okéval beletörődött.- Te jössz Matty.-dugtam az orra alá az üveget. Azonnal vissza tért a hangulat, főleg amikor megállt az üveg.
- Harry!!!!!!!!!!!!-kiáltott fel Matt.- Tudod, hogy most megszívatlak, ugye?-nézett rám Matt.
- De...-akartam tiltakozni, de inkább lehajtottam a fejem, és vártam.
Persze belül mosolyogtam - talán a pia miatt is - mert kíváncsi voltam, hogy mit  talál ki.
- Harry! El kell fenekelned Emilyt!
- Hogy mit?-ugrottam fel a helyemről.
Többiek hangos nevetésben törtek ki. Harry pedig nyugodtan ült a helyén, bár ő is mosolygott. Még jó, hogy a pia miatt senki nem találja ezt furcsának. Csak én! Talán többet kéne innom. Vagy ez tényleg egy furcsa feladat.
- Igen! Így van! Ez jó! Gyerünk Hazza!-veregette vállon Matt.
- Hát jó!-állt fel Harry, majd közeledni kezdett.
- Nem, nem!-hátráltam.
- Jaaaj, ez nem nagy cucc!-mondta Shanon.
- Akkor csináld neki!-mondtam Harrynek Shanonra mutatva.
Nemlegesen rázta a fejét, majd egyre jobban közelített.
- Gyerünk már!-kiáltott fel Tom.
- Jó! Faszom! Akkor gyere, és üss meg!-fordultam nekik háttal, majd bedőltem.
Erre ismét szakadni kezdett az egész társaság. Kicsit távolabb kerültünk a körtől, így amikor Harry mögém ért, eltakart a többiek elől. Csípőjét fenekemhez nyomta, majd vállamnál fogva felhúzott. Hajamat oldalra tűrve hajolt a fülemhez.
- Nem ütni foglak, hanem elfenekelni. Nagy különbség. Az ütés az fájdalmas, de a fenekelés élvezetes.-ciccegtem, mire így folytatta:-Higgy nekem! Tetszeni fog!-miután ezt kimondta, vállaimnál fogva lenyomott, majd egyet hátrébb lépett.
Becsukott szemmel vártam az ütést. Féltem, hiszen tudtam, hogy nem lesz kellemes. Gyerekként néhányszor kaptam a szüleimtől a fenekemre. Az pedig fájt. Viszont amikor eljött az első ütés pillanata beleremegtem. Nem láttam, hiszem a szememet egy pillanatra sem nyitottam ki, de éreztem, hogy hova ütött. Nem egészen a fenekemre, ahogy a szüleimtől kaptam. Hanem inkább lejjebb, ahol a combom összeért. És ott furcsán kellemes érzés fogadott. Vártam a második ütést, próbáltam kizárni, hogy néznek minket, ezért inkább másra gondoltam. De amikor ismét lecsapott, nyögtem. Valójában nem nyögni akartam, hanem inkább kiáltani. De az összeszorított ajkaim miatt nyögésnek hangzott.
- Még egyet és kész!-hallottam meg Matt távoli hangját. Tudtam, hogy méterben nem vagyunk olyan távol, de agyban eléggé. Teljesen máshol jártam. Egy furcsa helyen.
- És három!-hallottam meg Harry hangját miután ismét rám csapott.
Rögtön felhúzott maga elé, majd ismét a fülemhez hajolt.
- Látod, én megmondtam. Élvezetes dolog ez. Majd a sátorban folytatjuk.-mire leestek a szavai, és vissza tértem a valóságba, már ott ült a körben, és beszélgetett a többiekkel. Megköszörültem a torkom, majd lassan visszaültem közéjük, mintha mi sem történt volna. De még is?! Hogy értette, hogy majd a sátorban folytatjuk?! Ott is fenekelni fog?! De jó! Már megint izgulok.

- Jó volt?-súgta Zoe a fülembe, ameddig a többiek a kövi feladatról beszéltek.
- Nem!-vágtam rá gyorsan, talán túl gyorsan.
- Ne hazudj! Tudom, hogy tetszett. Ismerlek.
- Jó, annyira nem volt rossz, mint gondoltam. Most örülsz?
- Igen!-mondta nevetve, majd meghúzta a poharát.- Aaah, üres! Gyere, töltsük újra őket.-rángatott fel a helyemről, majd mindenki poharát újra töltöttük.

Fél órával később, amikor már mindenkit beégettünk, és leitattunk - a játék miatt - úgy döntöttünk, hogy kifekszünk csillagokat nézni. A tűz is már eléggé leégett, szóval néhány pokrócot leterítve hanyatt feküdtünk. Az a vicces, hogy pont úgy feküdtünk egymás mellé, ahogy a párok aludni fognak. Tehát Matt, Tia, Shanon, Tom, Harry, Én, Zoe és Aron. Egy darabig csöndben kémleltük az eget, majd egyszer Tom elkezdett mesélni egy kísértet történetet. Mondanom sem kell mi lányok egyfolytában ijedeztünk. A fiúk pedig csak röhögtek rajtunk illetve a történeten. Így telt el néhány óra, majd amikor már elzsibbadtam, és én kicsit fázni kezdtem, felültem, és így szóltam:
- Bemegyek a sátorba, átöltözöm, és asszem ledőlök.
- Mi?! Ne már! Még csak fél egy van.-tiltakozott Aron.
- Csak?-nevettem fel.- Fáradt vagyok. De ti maradjatok csak.-mondtam, majd bementem a sátorba, és gyorsan átöltöztem.
Egy nagy pólót és egy rövid sortot húztam. Pont időben végeztem, ugyanis meghallottam a cipzár hangját, majd megláttam Harry mosolygós arcát.
- A francba, elkéstem!-poénkodott, majd bemászott, és maga után behúzta a cipzárt.
- Hát te?-kérdeztem.
- Itt alszom.
- Azt tudom, de hogy-hogy ilyen hamar jöttél?
- Mindenki bement a sátrába. Lányok fázni kezdtek, meg azt mondták, hogy még ott is lehet ébren lenni. Szóval elvonultak.
- Értem. Az jó!-mondtam, majd a cuccaimat oldalra raktam, és megágyaztam rendesen.
Még jó, hogy nem az a 'két személyes, szorosan egymás mellett fekvős' sátram van, hanem egy nagyobb 'hárman is bőven elférünk' típusú. Amikor rendesen kiterítettem a plédeket és az ágyneműket, Harry is elkezdett pakolni.
- Átakarsz öltözni? Mert akkor kimegyek.-mondtam kedvesen, mire ő csak felnevetett.
- Em, ne hülyéskedj már! Láttuk már egymást azt hiszem ennél kevesebb ruhában is.-majd lekapta a felsőjét, és kicserélte egy fekete tapadósra. Nadrágja következett, de én inkább lehajtottam a piros fejem, és az öleben lévő kezeimet néztem.
- Kész vagyok! Már nézhetsz!-nevetett fel ismét. Amikor felnéztem ő már elterült a takarón. Nem volt sok világítás de a fehér boxere csak úgy virított. Gondolhattam volna, hogy most se húz nadrágot. Amikor észrevette, hogy azt bámulom, így szólt:
- Legalább megtalálod a sötétben!
- Olyan hülye vagy!-mondtam felröhögve, majd megakartam csapni, de ő elkapta a csuklómat, és a mellkasára rántott.
- Még mindig gyorsabb vagyok nálad.-mondta néhány centire az arcomtól.
Amikor lepillantott a számra, tudtam, hogy meg fog csókolni. Akartam ezt a csókot nagyon, és várható volt, hogy ez fog történni, ha együtt kell aludnunk, de inkább megszólaltam:
- Hogy éretted azt, hogy majd a sátorban folytatjuk?
Harry csak egy féloldalas mosolyra húzta a száját, de nem szólalt meg. Hanem inkább leengedett magáról, és felült.
- Gondoltam folytathatnánk a játékot itt bent, csak mi ketten.-gondolt a felelsz vagy mersze.
- Hát nem is tudom..-szerénykedtem.
- Felelsz vagy mersz?-tért rá a lényegre.- Ha nem teljesítjük, vagy hazudunk, akkor vetkőzni kell.-tette hozzá gyorsan.
- Ööhm, felelek.-gyáva voltam na.
- Hmm, tetszett az amikor elfenekeltelek?
Aaaaaaaaaj nem hiszem el, hogy ezt kérdezte. Most mit mondjak?! Tudja, hogy tetszett. De nem merem elmondani, viszont ha hazudok vetkőznöm kell. Végül, lehajtott fejjel elmormogtam egy igent.
- Tessék?-kérdezett rá direkt, hiszen elég körül ül hozzám, hogy hallja.
- Igen, tetszett. Most jó?-kérdeztem kicsit dühösen.
- De még mennyire.-mondta nevetve.- Te jössz!
- Felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Öööhm, kérek egy puszit.-mondtam, ami először eszembe jutott.
- Ugyan Emily, ennél jobbat is tudsz.-ült közelebb.- Gyerünk!
- Akkor..-nyeltem egyet, majd rápillantottam a szájára, mindketten annyira kívánjuk már egymás csókját. Ő már rég megcsókolhatott volna, de csak rám várt. Végül kimondtam.- csókolj meg!
Azt a néhány centi távolságot egy szempillantás alatt átszelte, majd a tarkómnál fogva oda szorított a szájhoz. Először nyelv nélkül csókolt finoman, viszont egy váratlan pillanatban megharapta az alsó ajkam. Belenyögtem a csókba, ő pedig ezt kihasználva átdugta a nyelvét. Egyre szenvedélyesebben csókolt, jobb keze még mindig a tarkómon volt, viszont a bal keze becsúszott a pólóm alá. Egyre feljebb haladt már, majdnem a melltartómhoz ért, amikor egy picit eltoltam magamtól.
- Ne, Harry!-suttogtam.
- De!-puszilta meg a számat.- Jó lesz!-majd még egy puszi adott, amit azonnal csókká alakított át. Kicsit fészkelődni kezdett, majd lenyomott a takaróra, és fölém hajolt. Lassan a nyakamra tért át, és a kis mocsok tudta, hogy hol vagyok a legérzékenyebb, és ezt ki is használta. Szívni, harapni kezdte a nyakamon a bőrt, én pedig elvesztem. Éreztem, hogy lassan benyúlt a melltartóm alá, és érzékien masszírozni kezdte, de már nem állítottam meg. Hagytam, hogy kényeztessen megint. Hiszen annyira jól csinálta. Viszont nem sokára egy váratlan dolog történt. Annyira elvoltunk foglalva egymással, hogy nem hallottuk, hogy valaki lehúzza a sátor cipzárját. Már csak arra lettünk figyelmesek, hogy Zoe köhög egyet.
- Ti meg mit csináltok?-kérdezett rá meglepődve.
- Mi őőő ... semmit.-löktem le magamról Harryt, majd megigazítottam a ruhám.
- Nem hiszem, hogy ez..-kezdett bele, de én feltápászkodtam, és így szóltam:
- Kifelé!-majd amikor arrébb ment, én is kiszálltam a sátorból.
- Em, ti mióta..?-kérdezett rá azonnal suttogva.
- Gyere!-fogtam meg a kezét, majd arrébb sétáltunk, és leültünk két farönkre.
- Ez volt az első eset. Csak tovább játszottunk.-füllentettem.
- Em, tudom, hogy mikor hazudsz, és most tuti, hogy nem mondasz igazat. Kérlek, áruld el! Tudod, hogy mennem megbízhatsz.
- Jó! Lebuktunk, igaz?!-miután bólintott, vettem egy mély levegőt, majd mindent elmeséltem Zoenak. A legelső csóktól a mostanig .. mindent.
- Jézus! Ilyen rég óta? Hogy-hogy nem vettem észre?!-tett fel egy költői kérdést.
- Jól titkoltuk, de kérlek ez maradjon így is. Semmi utalás, célozgatás, semmi. Nem akarom, hogy a többiek bármit is megsejtsenek. Jó?
- Persze. De .. de .. most le vagyok kicsit sokkolódba, bocsi.-nevetett fel.- Amúgy .. ez csak egy kérdés: miért nem jártok?
Amíg ő feldolgozta az információt, én addig a kérdését ízlelgettem. Tulajdonképpen nem tudtam rá a konkrét választ. Csak sejtéseim vannak, de egyszerűen ... nem tudom. Miért nem járunk? Hiszen a vonzalom az meg van köztünk. De az nem elég .. vagy igen? Tudom, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha ezt Harrytől kérdezem meg, de nem merem. Hogy is kérdezhetnék tőle ilyet?!
Előbb el kell vele fogadtatnom azt a tényt, hogy Zoe tud mindent. Remélem nem haragszik meg érte, vagy ilyesmi.
Utána majd talán, valahogy megkörnyékezem ezt a témát. Hiszen ez a kettő szorosan össze függ. Mert ha kiakad azon, hogy Zoe megtudta, tudom a kérdésre a választ. Szégyell.
Szóval a kérdés feltevése nélkül is megtudhatom a választ. Csak el kell mondanom neki, hogy Zoe tud mindent. Aztán meglátjuk, hogy reagál."

Sziasztok drága olvasóim! Köszönöm még egyszer a szurkolást, a komikat, feliratkozókat és minden mást. ♥ Sokat jelent. Végre túl vagyok az írásbelin, és egy betegségen. Szóval megtudtam nektek írni az új részt. Hogy tetszett? Kapok komit a véleményetekről? :) További szép napot. x

Tizennyolcadik rész/1 : Felelsz vagy mersz?!

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=PEQxWg92Ux4 ◢◤

Sziasztok! :) Írnék néhány mondatot így az elejére. Először is nagyon-nagyon köszönöm a kitartásotokat. Kicsit féltem megnyitni az előző részt, és elolvasni a kommenteket, de meglepődve tapasztaltam, hogy semmi bántás nincs .. sőt még így is azt írtátok, hogy nagyon tetszik a blog (stb.). Ezt is nagyon köszönöm. ♥ Tudnotok kell, hogy miért nem írtam sokáig. Amikor lett volna időm, nem volt ihletem/(kedvem), aki ír blogot, tudja, hogy ilyenkor nem fog semmi jó kisülni belőle. Én pedig olyan vagyok, hogy akkor írok (és akkor tudok jót írni) ha van hozzá kedvem. De a napok nagy részében pedig időm sem volt: (ballagás, szerenád, majális, tanulás...). Wleee, holnap pedig érettségik sora kezdődik. Szóval ma rávettem magam, és összedobtam nektek ezt a "kis" részt. Következő részről nem tudok még semmit. De igyekszem .. tudjátok. Viszont a velem érettségizőknek sok sikert kívánok. A részhez pedig jó olvasást. x

Emily:

" Mikor reggel felébredtem, Harry édesen szuszogott mellettem. Felé fordulva elidőztem a látványán, hiszen kitudja, hogy mikor fogunk újra együtt aludni. Hason feküdt, a fejével felém fordulva, kezei a párna alatt voltak. Haja kócosan takarta el a homlokát, míg hosszú szempillái néha megrebegtek. Egyszer csak szája elnyílt, majd mosolyra húzódott.
- Nem szeretem ha bámulnak alvás közben.-motyogta még csukott szemmel.
- Én nem is ..-mondtam, majd a hátamra feküdtem, és a plafont kezdtem el nézni.
- De is.-mondta mosolyogva, majd a feje hirtelen előttem termett.
- Mi az?-kérdeztem meg, miután csak engem bámult.
- Semmi.-mondta, és adott egy gyors puszit a számra, majd vissza feküdt.
- Csinálok reggelit!-ültem fel, viszont azonnal vissza is feküdten, mert rájöttem, hogy nincs rajtam semmi.- Basszus!-kiáltottam fel, majd nyakig betakaróztam.
- Ne csináld már!-nevetett fel Harry.- Láttalak tegnap.-mondta, majd leakarta húzni rólam a takarót.
- A-a.-ráztam a fejem.- Fordulj el, had öltözzek fel!
- Ez komoly?-húzta fel a szemöldökét.
- Légyszi!-mosolyogtam rá édesen.
- Jó!-úgy csinált, mint aki bedurcizott, és oldalra fordult.
Gyorsan megkerestem a nacim meg a felsőm, és magamra kaptam. Oda mentem Harry oldalára, majd letérdeltem, hogy egy magasságba kerüljünk.
- Kárpótollak egy fincsi reggelivel, jó?-pusziltam meg az arcát.
Először meg sem mozdult, majd hirtelen elkapta a vállam, és magára rántott.
- De annak nagyon finomnak kell lennie.-mondta, majd magához szorítva túrt bele a hajamba.- Legalább olyan finomnak, amilyen te voltál tegnap.-perverzkedett, mire leesett az állam.
- Harry!!!-csaptam a mellkasára, majd az ő hangos nevetése alatt kivonultam a szobából.
Pirítós kenyeret és mellé tojásrántottát csináltam. Mivel Harrynél is ezt ettük, biztos voltam benne, hogy ezt szereti.
- Hmm, jól néz ki!-mondta az ajtóban állva egy huncut mosollyal az arcán.
- Most a kajára gondolsz vagy rám?-nevettem fel, majd elé sétáltam.
- Is-is.-adott egy puszit a számra, majd gyorsan leült, és enni kezdett.
- Te aztán éhes vagy!-mondtam, amikor leültem mellé.
Bólogatva jelezte, hogy tényleg az, majd hümmögéssel, hogy finomnak találja az ételt. Elnézve őt a szívem egyre hevesebben vert. Nagyon édes volt, és maga a helyzet is az volt. Hiszen olyan mintha a barátom lenne. De mind tudjuk, hogy amint innen kilép, visszatérünk a barátsághoz. De titokban tetszik az, hogy itt van velem, nálunk .. és hogy olyan mintha mi együtt lennénk.
- Te nem eszel?-zavarta meg a gondolatmenetem.
- Ja de, csak elgondolkodtam.-nevettem fel zavaromban.
- És min?-nézett rám érdeklődve.
- Őőőő..-nem tudtam, hogy mondjam el neki.-rajtunk.-mondtam ki végül.
- Ó..-állt meg az evésben.-azon belül?
- Háát, hogy jó volt a tegnap este.-gyáva vagy Emily! Nem mertem neki megmondani, hogy jó itt nálunk .. jó így, hogy velem van.
- Nekem is tetszett.-kacsintott rám, majd újra enni kezdett.
Innentől kezdve csöndben megreggeliztünk, majd én elmosogattam, addig Harry a fürdőben volt. Amikor végzett, lejött, és elköszönt tőlem.
- Remélem máskor is vendégül látsz.-mondta, bár nem tudom, hogy saját magamra célzott, vagy a kajára.
- Hát persze.-öleltem meg végül.
- Délután találkozunk.-adott egy hosszú puszit a számra, majd elment.

*

Szokásos délutáni program volt, hogy otthon keresek magamnak egy laza nyári ruhát. Ami most egy farmer rövid naciból és egy I ♥ Food-os pólóból állt.
Zoe már kint várt a kapu előtt, ezért lesiettem hozzá.
- Aronnak van egy kurva jó ötlete, de nem árulhatom el, hogy mi az.-mondta, amikor elindultunk a park felé.
- Ne már! Akkor ezt minek mondtad! Aaaaj, mond már el!-néztem rá könyörögve.
- Pár perc és megtudod.-intett Aron felé, aki a mellettünk lévő utcából jött felénk.
- Sziasztok!-puszilt körbe minket.
- Elmondod?-szegeztem neki egyből a kérdést.
- Még nem, majd ha oda értünk a többiekhez.-dugta ki a nyelvét.
- Ez nem igazság! Nagyon kíváncsi vagyok már!-duzzogtam.
Pár perc séta után, oda értünk a többiekhez. Harryvel szintúgy puszilkodtunk, mint múltkor, de most Matt is kapott, nehogy megint beszóljon.
- Aron kitalált valamit, de addig nem mondta el, amíg nem értünk ide. De most már itt vagyunk, szóval?-néztem rá.
- Jó! Tehát .. amikor tegnap olvastam a neten, hogy ma este csillag hullás lesz, arra gondoltam, kimehetnénk sátrazni a tisztásra.
- Ez király ötlet!-pacsizott le Matt és Aron.
- Harry? Shanon?-nézett rájuk Zoe.
- Nekem is okés.-mondta Harry.
- Asszem még meg van a sátram.-rántotta meg a vállát Shanon.

- Mi lesz Tommal és Tiával?-kérdeztem rájuk.
- Szólok nekik.-mondta Matt, majd a teloját elővéve felhívta őket.
Amíg ő telefonált, megbeszéltük a részleteket. Este 8-kor találkozunk a tisztás bejáratánál, majd felverjük a sátrakat, tábor tűzet gyújtunk, vacsorázunk meg hasonlók.
- Mindketten jönnek.-mondta Matt, majd még így szólt:- Szerintem elég lesz négy sátor, aztán majd eldöntjük, hogy ki kivel alszik.
- Oksi, már alig várom.-lelkendezett Zoe.

*

Apának hála én is tudok vinni egy sátrat. Megbeszéltem velük, hogy ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy kicsit kétkezi munkát végezzek - sátorépítés, tűzrakás - így elengedtek. Egy kisebb hátizsákba bepakoltam a fontos dolgokat, majd egy szatyorba némi kaját.
- Azt hiszem minden megvan.-mondtam a nappali közepén.
- Zseblámpa?-mondta anya, miközben egy újabb adag zsebkendőt tuszkolt be a zsebembe.
- Meg van!
- Pizsama?
- Meg van!

- Mályvacukor?
- Meg van! De engedjetek, már várnak rám!-mondtam, majd elköszöntem tőlük, és elindultam.
Épp az utcánk végénél jártam, amikor motor zúgást hallottam. Először nem foglalkoztam vele, de amikor egyre közelebb ért, majd lelassított. Felé néztem, és meglepődve ismertem fel Harry mosolygós arcát.
- Elvihetem hölgyem?-állt meg mellettem.
- Hát nem is tudom..-mondtam félénken, mert eszembe jutott a régebbi motorozás.
- Befogok tartani minden szabályt.-ígérte meg.
- Na jó. Úgysem akarok annyit gyalogolni.-mondtam, majd felültem mögé.
Épphogy elfértünk a csomagoktól, de még így is közel húzott magához amennyire csak tudott.
- Meg vagy? Indulhatunk?-kérdezte kedvesen.

- Öhm igen, de hova kapaszkodjak?-kérdeztem zavartan.
- Mivel nem éred el a derekam, ott két oldalt az ülés alatt van egy kapaszkodó.
- Meg van!-kiáltottam fel, amikor megtaláltam.
- Jó kislány! Indulunk!-mondta, majd gázt adott, és már süvítettünk is a tisztás felé. Éppen lemenőben volt a nap, így nagyon szép képet festett elénk, kicsit olyan romantikus volt. Aaaj, nem értem, hogy mostanában Harry jelenlétében, miért jutnak eszembe ilyen dolgok. Furcsa.
Hat-hét perc alatt megérkeztünk a földes út végén lévő tisztáshoz. Már néhányan észrevették a motort, viszont amikor begurultunk melléjük, mindenki csodálkozva figyelt, hogy vajon én mit keresek rajta.
- Felvettem útközben.-zárta rövidre a témát Harry, majd a fiúkkal előre mentek.
Zoeval megvártuk még az utolsó embert - Tiát - majd mi is csatlakoztunk a sátorépítőkhöz.
- Én is hoztam egyet!-bontottam ki, majd elkezdtem összeilleszteni a tartórudakat.
- Ez így nem lesz jó!-mondta mögöttem valaki.
- Miért is?-néztem hátra, majd Harry arrébb tolva így szólt.
- Mert előbb bele kell fűzni a rudat a sátor lyukaiba.-nevetett fel a kétértelmű mondata után.- Ezt nem tudod?-kérdezte már fulladozva.
- Annyira hülye vagy!-ütöttem meg a karját.- Tessék mester, akkor csináld!-nyomtam a kezébe az egyik rudat, majd arrébb lépkedve figyeltem.
Igaz Tom besegített, de hamar elkészült az én sátram is. Közben Aronék, már összekészítették a tábortűznek valót.
- Hoztam mályvacukrot!-dobáltam ki a szatyorból a zacskókat.
- Először gyújtsuk meg!-mondta Shanon, majd egy üveget előhúzva locsolni kezdte a faágakat.
- Az mi?-kérdezte Matt.
- Pálinka.-mondta Shanon mosolyogva.
- Hülye vagy! Nehogy ráöntsd!-kiáltott Tom.
- Nyugi, van még! De így legalább jobban ég.-amint kimondta, Aron már meg is gyújtotta a fát, ami egy nagy lobbanással lángra kapott.- Én megmondtam.-rántotta meg a vállát Shan, majd belekortyolt a pálinkába.
- Én is.-ment oda Tia, majd inni kezdtek.
Többiek is elővetették a piájukat, kajájukat, majd a tűz köré leültünk, és sütögetni kezdtünk. Hamar a kezembe nyomtak egy teli műanyag poharat, amit persze húzóra meg kellett innom.
- Nem játszunk felelsz vagy merszet?-kérdezte Zoe váratlanul.
- Óóóó, dehogy nem!-kiáltották néhányan.
Miután leterítettek egy nagy plédet, körbe ültünk egy üveggel a kezemben. Én pörgettem először.
- Felelsz vagy mersz Zoe?-kérdeztem izgatottam a barátnőmtől, hiszen rámutatott az üveg.
- Hááát őő .. felelek.-mondta.
- Fúúúúúúúúúj!-kezdték kipfujol a többiek viccből.
- Jóóó! Először jó ez is.-védte meg magát.
- Oké, akkor mondjuk .. egy laza kérdés: mikor néztél utoljára pornót?-mondtam ki lazán. Mire először mindenki rám nézett, majd Zoéra, és nevetni kezdtek.
- Jesszus Em, hogy jutott ez először eszedbe?!-nevetett még mindig Aron.
- Nem tudom.-mondtam szégyenlősen, majd rászegeztem az üveget Zoera, hogy válaszoljon.
- Pff, nem tudom, talán egy hete véletlen oda kapcsoltam.-válaszolt simán.

- Jaah véletlen..-kezdte cukkolni Matt.
- Nekem nincs szükségem rá.-dugta ki a nyelvét Zoe, majd kikapta az üveget, és pörgetni kezdett.
- Shanon!-kiáltottuk fel egyszerre.
- Merek!-mondta még a kérdés előtt.
- Oké, akkor csókold meg ...-csak ne Harryt, csak ne Harryt, kántáltam magamban .. bár nem tudom miért.- Tomot.
- Oksa.-állt föl, majd szexisen belehuppant Tom ölébe, és már smároltak is. Tom néha a segge alányúlva húzta közelebb magához, de hamar elfordítottam róluk a tekintetem. Viszont amikor Harryre pillantottam meglepődve láttam, hogy ő nem a csókolózó párt nézte, hanem engem. Először rám mosolygott, majd tátogni kezdett:"Te is kérsz?"-és csücsörített hozzá. "Vicces."-tátogtam neki vissza. Látszik, hogy már van benne pia, hiszen ilyenkor viselkedik így.
- Matt!-mondta Shan, miután pörgetett.- Felelsz vagy mersz?
- Merek!-mondta, majd pillanatok múlva meg is bánta. Ugyanis Shan, azt találta ki neki, hogy másszon fára egy szál boxerben. Vicces látvány volt.
- Okééé, akkor végre én jövök.-pörgetett Matt.
- Harry!!!!-kiáltott fel Aron.- Felelsz vagy mersz?
- Aaahw! Nekem mindegy.-mondta, majd egy pillanatra rám nézett. Matt ezt észre vette, mert így szólt:
- Csókold meg Emilyt!
Hogy mi van?!-leesett az állam egy pillanatra. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne ennyi ember előtt. Harry rám nézett zavartan, majd miután leolvasta az arckifejezésem, így szólt:
- Inkább felelek!
- Nem, nem. Már meg van a feladatod.
- Nem baj, a felelést választom.-mondta Harry komolyan.
- Tudjátok mit?!-szólt közbe Aron.- Van egy ötletem.-mászott Matt mellé, majd bele súgott valamit a fülébe, mire Matt csak hevesen bólogatott.
Én addig Harry arcát próbáltam megfejteni, de érzelem mentesnek tűnt. Kíváncsi lennék, hogy ő megcsókolt volna mindenki előtt. De talán ha majd kettesben leszünk megkérdem. Bár itt elég nehéz lesz kettesben lenni.
- Szóval, úgy döntöttünk..-kezdte Matt, mire feszülten figyelni kezdtem, tudtam, hogy én is benne leszek mindenképp.- hogy ez inkább merés lesz, de nem most rögtön, szóval annyira nem vészes.
- Elmondanád már végre?-kérdeztem meg türelmetlenül, mire felnevettek.
- Aludjatok egy sátorba Harryvel!-mondta ki Aron végül, rám nézve.
Harry ismét rám nézett, és a reakcióm várta. Most annyira nem lettem lesokkolva, ezért Harry így szólt:
- Oké.-majd rám nézve kacsintott egyet.
Erre nekem is nevetnem kellett, hiszen a többiek nem tudják, de tegnap este is együtt aludtunk .. szóval ez a feladat nem nagy cucc. Viszont ha belegondolunk abba, hogy mi történt az alvás előtt nálunk, kicsit izgulni kezdtem. Hiszen ha tegnap ilyenek történtek, akkor vajon ma ismét próbálkozni fog?! Vagy talán most azt akarja, hogy én viszonozzam neki?! Na most már hivatalosan is parázni kezdtem."