Huszonhatodik rész: Azt szeretném...

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=BPiW0tkWfeg ◢◤

Sziasztok! :) Itt az új, lehet picit rövid, de annál fontosabb rész! A "késésben" közre játszott az is, hogy alig kaptam komit .. vártam, hogy legalább 10-et kapjak! Eddig mindig volt annyi. Remélem még vagytok egy páran, és ehhez a részhez kapok annyit. Jó olvasást! x

Emily:

" Valahányszor felé fordult az ajkai hatalmas mosolyra húzódnak. Csillogó szemeiből kiolvasható mennyire törődik a lánnyal. Egyszerűen fontos neki. Főleg mióta megtudta, hogy a lány is viszont szereti. Az a pillanat a tökéletességgel volt egyenlő. Amikor kimondták, hogy szerelmesek egymásba, mintha az idő megállt volna. Csak ők léteztek akkor, csak az a tudat, hogy végre megtalálták az igazit. Végre szerelembe estek, végre kapcsolat alakult ki köztük. A fiú félt attól, hogy a lány nem akarja, de akkor mindketten tudták, hogy egymáséi lesznek. Végre eljött a nekik szánt idő, és már nem féltek a kapcsolattól. Már nem féltek semmitől. 

- Csodálatos este volt!-mosolygott a lány álmos szemmel.

- Te vagy a csodálatos!-válaszolt a fiú, majd homlokon csókolta szerelmét.

Először ébredtek egymás mellett, de tudták, hogy minden reggel így akarnak felkelni. Egymás védelmező, ölelő karjaiban. Ahol nem létezik más csak ők, csak a  friss szerelmük.

Bleeee!! Ez a könyv még hozzám képes is nyálas!-gondoltam, majd visszaraktam a könyves polcra. Annyira unalmas volt ez a délután, hogy arra gondoltam, ellátogatok a helyi könyvtárba. Hátha találok valami jó könyvet, amit kiolvashatok ma. Mert ha megtetszik egy könyv, akkor azt akár egy nap alatt is el tudom olvasni. De ez ... nyál volt végig! Valami jó vámpíros kéne... De sajnos csak a romantikus könyvek akadtak a kezembe. Romantika - Harry! Miért kezd ez a két szó összekapcsolódni a fejembe?! Talán a múlt este miatt?! Miután bevallotta, hogy érez valamit irántam, csókolóztunk egy kicsit, majd haza küldtem. Tudom bunkóságnak tűnhet, de egyszerűen túl gyors és meglepő volt ez az egész. Fel kellett dolgoznom. Most már valamennyire sikerült és rájöttem, hogy ez az amit én is akartam .. talán még nem mertem bevallani, de most, hogy ő kimondta hangosan magamnak is bevallhatom, hogy érzek valamit iránta. Tudtam, hogy meg kell beszélnem vele, hogy akkor most milyen kapcsolatban is vagyunk, de előtte találnom kell egy jó könyvet.

Utálom, hogy azt hiszi megkaphat. Állandóan figyel az órákon, egyszerűen lyukat éget az arcomba. Van amikor direkt nekem jön a folyosón, és azt se mondja bocsánat. Már alapból gyűlöltem a kémia órát, de mióta vele osztottak be kísérletezni, még jobban. Következő órám matek lenne, viszont nem találom a füzetem. Josh! Biztos ő rakta el. Kimegyek a folyosóra és őt keresem. De ilyenkor bezzeg sosem látom. Fúúú, ha most miatta kések el az óráról ... lefogom önteni legközelebb kémia órán.

- Nem láttátok .. ?-kérdeztem volna, ha valaki nem lógat be egy füzetet az arcom elé.

- Csak nem ezt keresed Bambi?

- Ne hívj Bambinak!-mordulok rá, majd kikapom a kezéből a füzetet.

- De hát olyanok a szemeid!-nevet fel és elsétál.

- Hogy az a!-dühöngök, hisz utálom amikor ezt csinálja.

Tini dráma! Plusz iskolás! Azt hiszem ezt is vissza rakom a polcra. Elvégre nyáron nem akarok hallani a suliról. Tovább mentem és keresgéltem. Egy idős néni állt az egyik polc előtt, amire az volt írva, hogy 'Fikciók'. Oda sétáltam, és levettem egy tetszőleges könyvet a polcról, majd bele lapoztam.

- Kérlek ne bánts!-kiáltottam, amikor a fegyvert a homlokomhoz szorította.

- Beosontál! Lehallgattad a beszélgetésim! És most azt kéred, hogy ne bántsalak?Szánalmas!-nevetett az arcomba, majd kibiztosította fegyvert.

- Van ...-próbáltam elcsuklás nélkül beszélni.- van valami amitől meggondolnád magad?

- Hmm, most hogy mondod .. van!-mondta, majd egy pillanatra végig nézett rajtam.

- És mi lenne az?

- Térdelj fel!-mondta csillogással a szemében.

Undorító, vadbarom!-gondoltam magamban, de szó nélkül cselekedtem. Muszáj túlélnem, nem ölhet meg itt és most. Még nem. Térdre ereszkedtem, majd felnéztem rá várva. Egy mozdulattal a pisztoly nélküli kezével a hajamat hátul elkapta, majd lefele húzta, hogy a fejem feszüljön. Mocskosul elvigyorodott, és a pisztolyát becsúsztatta a nadrágja hátuljába. Jobb kezével egy hirtelen mozdulattal leszakította rólam a nyakláncomat. Tudta, hogy ez nem csak egy sima nyaklánc. Ugyanis a belsejébe bele van gravírozva a Kód.

Hmm, ez egész izgalmasnak tűnik. Kitudja mit rejt a Kód. Elindultam a nénihez, aki beírja a könyvembe, majd úgy döntöttem, hogy még nem megyek haza. Bármilyen csábító lenne leülni, és elkezdeni a könyvet, viszont van még előtte egy elintézni valóm. Először elsétáltam a parkba, furcsamód nem volt ott senki. Amikor felnéztem az égre és láttam, hogy kezd lemenni a nap, egyből a domb jutott eszembe. Hiszen onnan gyönyörű a naplemente. Miután felértem és kinézelődtem magam, összeszedtem a gondolataim és telefonálni kezdtem.

- Helló!-hallottam meg Harry hangját.

- Szia! Öhm, itt vagyok a dombnál, beszélhetnénk?

- Persze! Jöjjek oda?

- Igen, légyszi.

- Nem sokára ott leszek. Puszi!

- Puszi?!-mondtam meglepődve én is, majd letettük.

Tudtam, hogy Harry megváltozik most, hogy beismerte a dolgokat. Eddig csak a vad, izgalmas, kicsit bunkó stílusát ismertem. Furcsa volt ezt a törődő, édesebb oldalát is megismerni. De kíváncsian várom a további változást. 10 perc telt el, amikor megpillantottam az alakját a távolból. Kezeim picit izzadni kezdtek .. talán mert izgultam. Most fog eldőlni minden. Végre én is teszek egy lépést felé .. ez a lépes pedig megváltoztat minket.
- Szia!-állt meg előttem mosolyogva, bár a szemeiben láttam némi idegességet.
- Szia!-öleltem meg; egy kis meglepődöttség után visszaölelt.- Csüccs le!-mondtam, majd egymás mellé leültünk.
- Szép itt!-próbálta csillapítani a zavart közöttünk.
- Aham, ezért akartam itt találkozni. És még azért is..-fordultam teljesen felé, majd a szemébe néztem.
- Igen?-nézett vissza reménykedve.
- Szóval azért, mert én is szeretnék neked mondani valamit..-kicsit elpirultam, ezért lehajtottam a fejem. Pillatokon belül egy meleg kezet éreztem meg az enyéimen. Megfogta a kezem, ezzel biztatva engem.- Szóval nagyon tetszel.-nyögtem ki idétlenül a  nyilvánvalót.
- Te is nekem!-mosolygott nagyon.
- És .. én is érzem azt a kötődést amiről beszéltél. Szóval .. szerintem megpróbálhatnánk.-mondtam ki végül. Sosem csináltam még ilyet, és nem is igazán tudtam, hogyan valljam be neki, hogy járni szeretnék, de hát így sikerült.
- Mármint járjunk?-kérdezett rá talán egy picit idegesen.

- Hát igen. Persze ha szeretnél.-babráltam az ujjaimmal a tenyerében.
Másodpercek .. percek teltek el anélkül, hogy megszólalt volna. Már kezdtem bepánikolni, hogy valamit elrontottam vagy talán járni nem akar. De akkor felállt. Elsétált a domb széléig, majd vett egy mély levegőt. Hirtelen vissza fordult és kinyújtotta a kezét felém. Készségesen elfogadtam és felálltam. Oda húzott maga mellé, majd mögém lépett és hátulról átkarolt. Álla a fejem búbján pihent, majd egy édes puszit nyomott a hajamba. Annyira meghitt és romantikus volt a pillanat, hogy majdnem könnyezni kezdtem. De mielőtt érzelem kitörésem lett volna, megszólalt a fülem mellett:
- Azt szeretném, ha a barátnőm lennél!-jelentette ki édes suttogásával.
- Én is szeretném!-mondtam, majd a karjai között megfordulva egy gyengéd csókot leheltem a csodás ajkaira."

Huszonötödik rész: Hanyag elegancia

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=VPRjCeoBqrI ◢◤

Harry: 

" Furcsa dolog történt velem a minap. Közel kerültem egy lányhoz testileg. És most a testileget nem csak úgy értem, hogy a lány eljátszadozott a testem egy bizonyos részével, hanem úgy, hogy belül a szívemet érintette meg. Nem akarom érzelmi közel kerülésnek nevezni, hiszen én nem ilyen vagyok. Érzelmileg nem kerülök közel senkihez. Ezért inkább testileg kerültem közel hozzá, hiszen a szívem is a testemhez tartozik, nem?!
Ez a lány furcsán hat rám. A francba, nevezzük nevén a dolgokat; Emily egyszerűen kezd közel kerülni hozzám. Nem tudom mikor történhetett ez .. na jó talán akkor, amikor a kis kezeivel és az érzéki a szájával kényeztetett engem. De basszus, ez még csak testi-testi kapcsolat. De amit utána éreztem, és ami a dombon történt - átkarolva bámultuk egymást és a tájat, mint a szerelmesek kb. - az már szívügyi probléma. Vagyis nem tudom, lehet e egyáltalán problémának nevezni. Annyira zavaros az ilyen! Miért kell ennyire bonyolultnak lennie az érzelmeknek?!
Már értem, hogy régen miért kerültem el az érzelmi kötődéseket. Jobb volt megmaradni az érintéseknél, az őrületes dugásoknál, mint az ilyen nyálas szarságoknál. De most nem tudok nem rá gondolni. Ott tartottam a karomban, ő egyre jobban hozzám bújt, éreztem ahogy süllyed és emelkedik a mellkasa, éreztem, ahogy a szíve egyre hevesebben dobog. Egy szóval éreztem őt. És nem csak úgy ahogyan akkor, amikor együtt voltunk az ágyban. A szívemmel éreztem őt, nem a farkammal.
Most pedig itt ülök egy bárban egy üveg sör felett, és próbálom kitalálni a következő lépést. De valahogy nem tudok rájönni, hogy mit kéne tennem. Egyáltalán kell valamit tennem?! Nem maradhatna így minden?! Lehet, hogy ő nem is akarna többet, lehet, hogy ő nem akar közel kerülni hozzám. Talán hagynom kéne az egészet a fenébe, és meglátni misül ki belőle.
Csak még nem nagyon fordult elő az olyasmi, hogy miután beengedtem egy lányt a gatyámba, ölelgettem őt egy romantikusnak mondhatni szituációban. Ez azért csak jelenthet neki, nekünk valamit. De most akkor beszéljek vele?!
'Héé Emily! Te is éreztél valamit tegnap .. mondjuk közelebb kerültünk egymáshoz?!' - baromság! Nem állhatok elő ilyen szar szöveggel. Talán meg kéne várnom, hogy adjon egy jelet, hogy ő is akarna valamit tőlem, és akkor megtudakolni, hogy lehetne valami más köztünk.
- Hozhatok még valamit?-zavart meg egy pincér a gondolkodásban.
- Aha, még egyet!-emeltem meg az üveget, hogy tudja mit iszok.
- Máris!
Még csak fél 8 van .. most vacsorázhatnak. Illetve most készülnek elő a vacsorára. Talán majd utána kéne benéznem hozzá. Várjunk csak .. miért akarok én benézni hozzá?! Beszélni kéne vele, de pont most?! Most rendeltem meg a sört. Ha most nem akkor mikor igen?! - vitatkoztam magamban.
- Tessék!-toldta elém az üveget.
- Köszi! Fizetnék!-gyors leraktam a pénzt, és a teli üveggel távoztam.
Mire oda értem a házhoz, a söröm már rég elfogyott, így az ivás helyett a kezemmel az óraszíjamat piszkáltam. Talán csak nem izgulok?! Jesszus, sosem izgultam egyetlen csaj miatt sem. A lábaim csak vittek előre, és amikor bekopogtam, akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy tulajdonképpen mit keresek itt?!
- Harry?!-nyitotta ki Emily az ajtót meglepve.
- Khm .. Hello! Ráérsz?-vakartam meg a tarkóm.
- Az az igazság, hogy éppen...
- Emily?! Ki az?-hallottam meg az anyja hangját a háttérben, majd pillanatok múlva megjelent az ajtóban.- Ó Hello Harry! Épp vacsorázni készültünk, be akarsz jönni?
- Hát ha nem zavarok?!
- Ó dehogy, van elég étel plusz egy főnek.-mondta Mrs. Moore.
- Oké.-mosolyogtam rá, majd bementem.
Emily még mindig zavartan állt az ajtóban.
- Harry!-szólt utánam, én pedig bevártam őt.- Miért jöttél?
- Beszélni veled valami fontosról.-mondtam, majd bementünk a konyhába.- Jó estét! Szia!-köszöntem Emily apjának és öccsének.
- Ülj csak le!-mondta kedvesen Mrs. Moore. Furcsán rendes volt hozzám, de nem zavart, inkább örültem neki, hogy már nem olyan szigorúak Emilyvel.
- Minek köszönhetjük a késő esti látogatásodat?-kérdezte Mr.Moore.
- Emilyvel meg kell beszélnünk egy fontos dolgot.
- Az nem ért volna rá holnap?-folytatta tovább szigorúan. Na jó talán csak az anyukájának van ma jó hangulata.
- Apa!-szólt rá Emily.- Még nincs késő. Ne feledd nyári szünet van!-állt mellém.
Nem tudtam, hogyan köszönjem meg neki, hogy leállította rólam az apját. Nem akartam, hangosan, vagy esetleg suttogva megköszönni, mert az feltűnő. Ezért inkább az asztal alatt megszorítottam a combját a térde fölött. Így talán érthető lesz a mozdulat, és nem valami perverz dolognak tűnik. Viszont Emily megmerevedett és feszélyezetten körbe nézett. Szerencsére senki nem figyelt, így egy laza szorítás után elengedtem a lábát. Ő szájtatva és értetlenül nézett rám, eltátogtam neki egy köszit és az apja felé biccentettem. Amikor leesett neki, halkan elkuncogta magát. Perverznek gondolta, de már rájött, hogy csak kedvesség volt, így nekem is kuncognom kellett.
- Mi olyan vicces?-kérdezte az öccse.
- Semmi, semmi!-mondta Em, majd felém nézett.- Harry, végeztél?
- Igen, nagyon szépen köszönöm a vacsorát. Isteni volt.-hízelegtem egy kicsit.
- Ó ugyan. Gyere máskor is.-mondta az anyukája.
- Felmegyünk beszélni!-mondta Em, majd felálltunk az asztaltól.
- Hagyd nyitva az ajtót!-szólt az apukája.
- Nem kell neki nyitva hagynia. Ezt már megbeszéltük!-nézett az anyukája fenyegetően a Mr. Moore-ra.
- Jól van.-mondta az apja, bár látszólag nincs megbarátkozva azzal, hogy velem lesz kettesben csukott ajtónál. Jaaaj, ha tudnák, hogy már mit csináltunk mi itt. Nem tudtam, tovább gondolkodni ugyanis, egy kéz ragadta meg a felkarom, majd húzni kezdett az emelet felé.
- Szóval?-nézett rám várakozva, miután becsukta az ajtót.
- Leülhetek?-kérdeztem poénkodva.
- Aaaj Harry! Akkor ülj le előbb. Kíváncsi vagyok, szóval?!-jött oda mellém, majd ő is leült az ágyra.
- Szóval...-húztam egy kicsit őt, vagy talán időt akartam magamnak nyerni ahhoz, hogy megfogalmazzam, azt a rengeteg dolgot, ami a kocsmában kavargott a fejemben.- ami történt velünk Aronéknál, az jó volt!-de szerencsétlen vagyok, ezt most miért mondtam?!
- Öhm, igen.-jött egy picit zavarba.- Mármint ugye nem volt gond? Vagy most ezt miért mondtad? Ez már nem tartozik bele a barátság extrákkal dologba?-ráncolta össze a homlokát Em, látszott rajta, hogy nem érti mit akarok. Az a baj, hogy már én sem.
- Nem .. mármint nem volt gond. És igen ez még benne van csak, hogy épp ez a baj. Ez a barátság extrákkal dolog.
- Nem akarod többé velem?-kérdezte hirtelen és talán szomorúan.
- De! Persze, hogy akarom. Nagyon jó veled.-basszus, ez most egy 'olyan' mondat volt, csak ne vegye észre.
- Jó velem? Ezért ölelgettél a dombon?-észrevette, szuper!
- Öhm, igen valami olyasmi.
- Kifejtenéd ezt?-nézett rám kérlelő szemekkel.
- Baszki, nem igazán vagyok jó az ilyen dolgokban!-álltam fel idegesen az ágyról, majd járkálni kezdtem.- Nézd Em, azért jöttem ma ide, mert tegnap óta azon jár az agyam, hogy talán elkezdtem kötődni hozzád. Bár nem tudom, hogy ez hogyan működőik .. mert még ilyesmi eddig nem nagyon fordult velem elő. De miután az megtörtént Aronéknál, utána csak azt éreztem, hogy valami húz feléd, egyszerűen csak a közeledben akartam lenni, csak veled akartam lenni... Igen ezért ölelgettelek, ezért puszilgattalak. Hiszen ha kettesbe kerülünk mindig történt valami. De a barátság extrás dolgot már túl kevésnek, nem hozzánk valónak érzem. És nem tudom mit tegyek, nem tudom, hogy hogyan tovább. Ilyen még nem nagyon volt velem... Régen ha csajt akartam, mondtam egy lánynak hogy legyél a csajom aztán kész. De az sem volt sokkal több dugásnál meg néha ha bulizni mentem a haverokkal, ő is jött. De valahogy veled mást akarok. Hiszen ez most is meg van, mármint nem a dugás, hanem a haveros rész.-nevettem fel kínosan.- Hiszen egy a haveri társaságunk, tehát valami mást kéne kitalálni, de nem tudom mi legyen az. Még azt sem tudom, hogy te egyáltalán akarnál valamit. Csak össze vissza beszélek itt!-álltam meg végre, majd Emilyre szegezve a tekintetem újra babrálni kezdtem az óra szíjammal. Most már rettentően ideges voltam. Nem csak azért mert össze vissza hadováltam hanem, hogy mit fog mondani nekem. Próbáltam összeszedetten, elegánsan megfogalmazni, de nem úgy jött össze. Hanyag elegancia .. ez a két szó jutott eszembe azonnal magamról. Beletúrtam a hajamba és vártam, hogy Em megeméssze a hallottakat és talán a látottakat is. Hiszen itt álok előtte talpig feketében, napszemüvegem a pólómba tűzve, talán egy kicsit zihálok is, de a szememet most már nem tudom levenni róla.
- Oké..-vett egy mély levegőt.- Most azt akarod tudni, hogy én is érzek e irántad valamit? És hogy járnék e veled?
- Járni? Hát nem is tudom, az valahogy nem az én asztalom.-mondtam zavartan, nem tudom, hogy menne nekem ez. Hiszen ő nem olyan mint a többi lány, neki a járás egy komoly kapcsolatot jelent.
- Akkor még is mit akarsz Harry?-állt fel türelmetlenül, majd elém sétált.- Mond ki kerek perec, mert nem értelek. Mit akarsz tőlem?
Túl közel volt, esküszöm nem ezt akartam, de annyira közel volt, hogy nem bírtam ki. Hevesen megcsókoltam őt. Elkaptam a tarkójánál és egyszerűen neki estem. Annyira felhúzott, és pörgött bennem az adrenalin .. akartam őt. Neki toltam az ágynak, majd hirtelen hanyatt döntöttem. Mire észbe kapott már fölötte is voltam, és újra megcsókoltam. Csak faltam az ajkait, majd az állkapcsát kezdtem el puszilgatni, végül a nyakára tértem át. Tudtam, hogy hol a legérzékenyebb pontja, ezért ott egy kicsit elidőzítem. Nyelvemet végig húztam a bőrén, majd fogaim közé vettem, és szívni kezdtem.
- Ssssz!-szisszent fel, majd meglepetésemre beszélni kezdett.- Ha .. Harry, mit akarsz?-tolt el egy kicsit, hogy egymás szemébe tudjunk nézni.
Lenéztem a pirosodó foltjára a nyakán, majd újra a szemébe, és csibészesen elmosolyodtam. Tudtam, hogy itt az én időm, már nincs veszteni valóm.
- Téged!-mondtam végül, majd egy édes puszit hintettem az ajkaira, ami mosolyra húzódott."

Sziasztok! :) Most a végére írok néhány dolgot:

1. Yaaay! Végre Harry szemszögéből is megismerhettük a dolgokat, és megérthettük őt is egy kicsit. ;)

2. Tudom, hogy a végén nem derült ki pontosan, hogy ők mik is egymásnak, de a köviből már ki fog...

3. Nagyon várom a komikat, hiszen végre kezdünk feljebb lépni ismét egy szintet a barátságból, sőt ők ugye lejjebbről is kezdték. :P

4. Az egyetem miatt, lehet kicsit nehézkes lesz részt írni, de igyekszem. Ezt a blogot/történetet be fogom fejezni mindenképp, csak egy kis türelmet kérek a részek között. 

5. További szép hétvégét, és köszönök mindent. x