Ötödik rész: Vigyázok rád!

◢◤ http://www.youtube.com/watch?v=iHQg7-NBes0 ◢◤

Harry:

" Ladadadadahh!! Ez üvöltött az udvaron, miközben a motoromat szereltem. Végre meghozták az új kipufogót, így neki tudtam állni kicserélni a régit.
- Csá Styles!-kiáltott valaki a járdáról.
- Szevasz! Mizu?-álltam fel, majd felé sétáltam.
- Na hogy állsz vele?-célzott a motorra, majd közben lepacsiztunk.
- Mindjárt kész leszek.
- Elvisszük egy körre őket?-kérdezte Tomy.
- Még szép!-válaszoltam, majd rákacsintottam.
- Akkor 10 perc múlva indulunk. Addig elhozom én is.
- Ok. Csá.-mondtam, majd vissza indultam, és elvégeztem az utolsó simításokat az én kis drágámon.
Igen, valóban ennyire szeretem a motorom. Sőt őt szeretem a legjobban a családtagjaim közül. Már csak nevet kéne választani neki, de addig is ő az én drágám. Letisztítottam még a tankját gyorsan, majd berúgtam. Aaahw elindult, fasza vagyok! És a hangja .. mintha új lenne. Pedig nem, én raktam össze innen-onnan vett cuccokból. Azért ilyen értékes számomra. Nagyon kivételes embernek kell lennie, aki ráülhet. Vezetni meg egyedül csak én vezethetem, senki más. Zenét kikapcsoltam, majd telom gyorsan zsebre vágtam, és már gurultam is ki az útra. A kanyarban már hallottam Tomy motorját, így indítottam, majd lassan elindultam. Pár házzal arrébb már utol is ért. Bukósisakja feje tetejére volt feltolva, így eltudta kiabálni, hogy a gördeszka pályához menjünk. Perceken belül már ott is voltunk, mentünk néhány kört a rámpák, meg a félcsövek körül, majd megpillantottuk a többieket. Baromkodva egy kerékre álltunk, majd úgy gurultunk a srácok elé. Kicsit húztam rajta, hogy Tom előtt érjek oda. Ő nem vette a lapot, így mögöttem ért be, majd így szólt:
- Ez kihívás volt Styles?
- Még szép! Na?-kérdeztem tőle, hogy bevállal egy versenyt.
- Rendben. De .. -intett Shanon felé, aki készségesen felállt, majd mint a kurvák riszálva a motorhoz ment. Tom bele súgott valamit a fülébe, majd a lány felült a motorra.- lesz egy utas!-mondta ki végül a tervét.
Ez szép! Még is mi a fasznak kell valaki? Ránézve a többikre, megállapítottam, hogy csak Emily van itt aki lány. Hát akkor ő jön velem. Gázul nézett volna, ki ha ő sincs itt. Aztán vihettem volna magammal Mattet.
- Em, gyere!-intettem neki.
- Mi? Hogy én?-lepődött meg,
- Ja! Na, gyere már!-sürgettem, mert még fel sem állt a helyéről.
- Nem tudom Harry!-jött közelebb.- Én nem igazán csípem a motorokat. Mármint, nincs bajom velük messziről. De ..
- Nincs semmi de!-szóltam rá, hiszen nem akartam, hogy elkezdjen nyávogni, majd megfogtam a kezét és oda húztam.- Nem lesz baj.-mondtam közel hajolva hozzá, majd ösztönöztem a felülésre.
Szegény lány! Láttam rajta, hogy fél. Pedig nem értem mitől?! Semmi baj nem lesz. Csak megyünk néhány kört és ennyi! Gyorsan felültem elé, majd megéreztem remegő lábait mögöttem, így hátra fordulva csak ennyit mondtam:
- Vigyázok rád!
Tomék lassan mellénk gurultak. Matt is feltápászkodott végre és elénk állt a sapkájával a kezében.
- Amint leér a földre indulhattok!-kiabálta.- Egyenesen végig mentek az utcán, majd balra mentek és megkerülitek az iskolát, utána pedig a legrövidebb úton egyenesen ide jöttök. Aki előbb ide ér az a győztes! Értve?-kérdezett rá.
Mindketten bólogattunk, majd oldalra nézve észre vettem ahogyan Shanon simul Tomhoz. Akkor tűnt fel, hogy Emily még át sem karolt.
- Héé!-szóltam hátra.- Ölelj át!
Félénken a derekamba kapaszkodott. Megrázva a fejem, megfogtam a csuklóinál, majd teljesen áthúztam a kezeit. Így szorosan ölelt a hasam előtt. Kicsit csípőjével előre csúszott, hogy kényelmesen átérjen. Vékony lábai a combomnak simultak, majd mellkasával a hátamnak dőlt. Nagy levegőt vettem, hogy kizárjam izgató testét. Hiszen, ha egy lány ilyen közel van hozzám, akkor általában mást csinálunk.
A sapka a levegőben, majd a pillanatok múlva a földre hullott. A motorok felbőgtek, majd mielőtt egy kerékre kivágtam volna, gyorsan hátra kiabáltam, hogy kapaszkodj. Ő azonnal engedelmeskedve nekem feszült, de még így is felsikított az induláskor. Magamban nevettem rajta, hiszen eléggé megijeszthettem. Gázt adva süvítettünk az egyenes utcán. Fej fej mellett haladtunk egy darabig, majd egy óvatlan pillanatban Tom begyorsított és elhúzott mellettünk. Erre reflexből én is ráhúztam és az így is rettentő gyorsan száguldó motort, még gyorsabbá változtattam. Nehezen tartottam egyenesen, de a legfontosabb az volt, hogy utolérjem őket. Még néhány méter és jön a balos kanyar. Kicsit lelassítva dőltünk balra. De túl bedöntöttem, így majdnem leért a térdünk. Ám időben visszatudtam rántani, de Emily sikítva ütögetni kezdett.
- Álljunk meg!!!!-kiabálta.- Harry! Állj már meg!!!
Nem tudtam rászólni és a keze már csak a vállamba kapaszkodott illetve ütögetett. Ezért lelassítva félre húzódtam. Ő azonnal lepattant róla, majd mély levegőket vett.
- Még is miért kellett?-szóltam rá a kelleténél talán durvábban.
- Ezt most komolyan kérdezed?-kiabált.- Normális vagy? Majdnem meghaltunk!!
- Jaaj, dehogy is!-fintorogtam.
- A kurva életbe! Nem érted? Ennyin .. -mutatott kb. 10 centit az ujjaival.- múlott, hogy ne haljunk meg. Érted, ennyin?
- Ne parázz már! Nem lett semmi bajunk!-kiabáltam már én is, hiszen nekem ne beszéljen így.- Nem értem mit kell ezen beszarni. Istenem, annyira félős vagy!
- Bocs, hogy nem akartam meghalni! De leszarom, gondolj azt amit akarsz!-vágta az arcomba, majd hátat fordított és gyalog elindult.
- Bocs, hogy megakartam nyerni a versenyt! De miattad elbasztuk!-kiabáltam utána, hiszen teljesen felbaszta az agyam.
Még neki állt feljebb, hiszen miatta veszítettem?! Hallgathatom, majd egész szünetben Tomitól. Pedig egyáltalán nem volt vészes. Megoldottam, vagy nem?! Faszom!-ütöttem bele az ülésbe, majd a lány után néztem. Magát átkarolva sétált az út szélén. Baszki, nem hagyhatom itt, elég messze eljöttünk. Lassan mellé gurultam, majd így szóltam neki semleges hangon:
- Gyere, haza viszlek.
- Kösz nem kell!-mondta úgy, hogy rám sem nézett.
- De elég messze eljöttünk. Gyere!-álltam meg mellette.
- Én biztos nem ülök fel arra.-mutatott a motorra, majd rám nézett.
Akkor vettem észre, hogy sírt, vagy legalábbis könnyezett. Gyorsan pislogni kezdett, amikor észre vette, hogy a szemét néztem. Azonban a pislogás hatására egy könnycsepp folyt végig az arcán, mire megsajnáltam. Tényleg nagyon megijedhetett.
- Figyelj! Sajnálom, hogy kiabáltam veled és a motorozást.-mondtam a szemeibe nézve.- De most az egyszer még ülj fel. Lassan megyek ígérem!-tettem hozzá gyorsan.
Nagyot sóhajtott, majd lassan elindult felém.
- Most az egyszer!-mondta mikor mögém ült, majd amikor átkarolt lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
Rájöttem, hogy tényleg bunkó voltam vele. Ez csak egy kis verseny volt, majd máskor újra kihívom Tomot. De túl reagáltam és durván a fejéhez vágtam, hogy miatta veszítettem el. Lenéztem az összekulcsolt kezeire, majd beindítottam a motort. Láttam, hogy erősen összeszorítja, megint félt. Tőlem félt, vagyis inkább a motortól. De miattam. Furán éreztem magam. Alig mertem menni - átlagos sebességgel - az egyenes úton. Eddig is volt, hogy aki mögöttem utazott beparázott de leszartam. Legközelebb nem ült föl a motorra, azt ennyi. De vele más volt. Bántott, mert megígértem neki, hogy vigyázok rá. De ez még sem jött össze, hiszen majdnem meghaltunk abban a kanyarban. Most már én is belátom, hogy elég meleg helyzet volt. Lassan begurultam a házuk előtti feljáróra. Mikor teljesen megálltam, akkor engedett csak el és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját. Tudtam, hogy most is félt mögöttem.
- Köszi, hello!-mondta rám sem nézve, majd elindult a kapuhoz.
- Emily!-szóltam utána, mire megfordult és rám pillantott.- Sajnálom!-mondtam neki őszintén, mire csak bólintott és tovább bement. Azt hiszem több kell neki egy sajnálómnál, hogy újra jóba legyünk."

~ Sziasztok! :) Örülök, hogy egyre többen leszünk. Remélem tetszett ez a - kicsit hosszabb - rész is. Nagyon örülnék néhány kominak/tetsziknek. x