2014. május 23., péntek

Tizenkilencedik rész: Baleset


◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=2J0pPEULksA ◢◤

Sziasztok. Most volt csak időm megírni az új részt. Remélem nincs harag. :) Kitettem oldalra az ask-omat, ha bármi kérdés, óhaj, sóhaj van, nyugodtan írj. Próbálok vissza térni a hétvégi részekhez, de tényleg attól függ, hogy hogy van időm és ihletem. Kövi részről: hogy Harrys lesz, ééééés mi megtudjuk, hogy mi jár a fejében. Olvasd el a részt és megtudod miről beszéltem. Ha kapok véleményt, az szupi lenne. :D
Kösszi, jó olvasást. ♥ x
Emily:

" Hétvége van. Mondjuk ez nekem semmit se jelent, nyári szünet alatt, de a szüleimnek igen. Végre apa is itthon van, és most be tudja tartani a szavát. Azaz elvisz megint vezetni. Régebben sok hétvégén keresztül tanított vezetni, de mióta elkezdődött a nyár, ez lesz az első. Amíg megvártam, hogy ő is végezzen az ebéddel felmentem a szobámba netezni. Meglepődve láttam, hogy egy üzim se érkezett. Pedig ilyenkor már a srácok írni szoktak, hogy mikor talizzunk. De hát úgy tűnik ma nem lesz bandázás. A tegnapi sátrazás után gondolom senkinek nincs ma kedve kimozdulni. Ja igen a sátrazás...
Mire vissza mentem a sátorba Harry aludt, vagy legalább is úgy csinált. Hálás voltam neki ezért, mert semmiképp nem akartam ott megbeszélni vele a kettőnk ügyét. Majd talán holnap. Ma nem ezzel foglalkozom, hanem a vezetéssel. Izgatottam kaptam magamra az egyik kedvenc pulcsim, ugyanis kint eléggé fújt a szél.
- Indulhatunk?-dugta be a fejét az ajtón az öcsém, Mike.
- Te is jössz?-kérdeztem.
- Aha. Apa mondta, hogy jöhetek veletek.
- Oksa.
-borzoltam össze a haját, majd együtt lesiettünk.
Imádom a hatalmas szürke terepjáróját. Először ő ült be a volán mögé, és kitolatott az utcánkba. Aztán helyet cseréltünk.
- Indítsd be, ahogy tanultad, majd menj végig az utcán. Aztán ha látom, hogy jól megy, fordulj le balra.-utasított.
Meg is tettem amit kért, és minden simán ment. Öcsém az elején poénkodott, hogy nem akar meghalni, meg ha összetöröm a kocsit, apa sosem fog sehova elengedni. De már rájött, hogy hiába cukkolt, nagyon jól vezetek. Balos kanyar jött, vissza vettem, majd befordultam. Elmentem az utca végéig eléggé lassú tempóban, hiszen nem akartam balesetet okozni.
- Ez egész ügyes volt. Jöhet egy kis tolatás?-kérdezte apa, amikor megakartam fordulni.
- Oké. Azt hiszem menni fog.-kacsintottam Mikera, majd rükvercbe tettem a kocsit, és lassan elindultam.
Azt hittem nehezebben fog menni, de nem. Szép egyenletesen haladtam, majd egy kicsit jobban rátapostam a gázra. Háttal tök jó gyorsan menni.-gondoltam magamba, amikor egy nagy csattanást hallottam meg kintről, majd öcsém felsikított.
- Baszki!-fékeztem le azonnal.- Ez meg mi volt?-kérdeztem félve öcsémtől.
- Azt hiszem elütöttünk valakit.
- Megnézem, ti maradjatok a kocsiban!-mondta apa szigorúan, majd otthagyott minket.
- Mike! Miért nem szóltál?!-kiabáltam.
- Én?! Te vezettél! Azt hittem nézed a visszapillantó tükröt.
- Úgy is volt! Senkit nem láttam jönni. Még is hogy történhetett ez?!-néztem oldalra, hátha meglátok valamit. Azonban amikor visszafordultam öcsémhez, az én számat hagyta el egy kisebb sikoly.
- Úristen, ez Harry!-kiáltottam, majd azonnal kipattantam a kocsiból.- Harry?! Jól vagy?
- Öhm igen, azt hiszem.-mondta, miközben a fejét fogta.
- Mi történt?-kérdeztem apát.
- Pont akkor lépet ki az útra, amikor rátapostál a gázra, így nem volt esélye elugrani.
- Istenem.-szörnyülködtem.- Annyira sajnálom!-léptem oda elé, hogy megnézzem lett e valami baja.- Nem kéne kórházba menni?-mondtam, amikor megláttam néhány vérző sebet a testén. Pólóját is rendesen felszakította az útburkolat köves része.
- Nem kell.-mondta határozottan.- Jól vagyok.
- Fiam,-mondta apa. Meglepően néztem rá a megszólítás miatt.- menj be a házba, elhozom otthonról az első segélydobozt, és rendbe rakunk.-próbálta elviccelni a végét.
- Erre semmi szükség.-lépett egyet hátra.
- De, ez a legkevesebb amit tehetünk, ha nem akarsz kórházba menni.
- Oké.-egyezett bele.
- Emily! Menj vele, mindjárt jövök!-parancsolt rám apám.
Amíg beszállt a kocsiba, és elhajtott, én némán álltam Harryvel szembe.
- Harry!-léptem elé.- Ne haragudj!
- Ezt már mondtad, és nem haragszom. Menjünk!-mondta semlegesen.
Bementünk a házába, majd a nappaliba kísértem, és leültettem, ugyanis nem nézett ki valami jól.
- Tehetek érted valamit?-kérdeztem kedvesen.
- Hozz egy vizet légyszíves! Kicsit szédülök.
Ójaaaj! Ugye nincs agyrázkódása?! Aaahj, kérlek ne!
Gyorsan megtöltöttem egy poharat, majd oda adtam neki.
- Köszi.-próbált mosolyt erőltetni az arcára, de nem igazán sikerült
- Harry! Nem kéne inkább levenni a felsőd!-kérdeztem aggódva, hiszen tiszta vér volt.
- Leakarsz vetkőztetni?-jött elő a poénos énje, miután megitta az egész pohár vizet.- Mindjárt megjelenhet apukád.
- Hahaa. Ha jó neked a szakadt pólódba ülni, akkor tessék.
- Jól van.-mondta megadóan, majd a pólója aljához nyúlt, és fölfele kezdte húzni.- Aau!-esett maga mell  a kezei.- Segítenél? Azt hiszem megsérült a vállam.
- Istenem! Ez az én hibám!-mondta, miközben áthúztam a fején a pólót.- Uhh elég csúnya.-állapítottam meg, amikor végig néztem a felsebzett mellkasán.
- Befog gyógyulni.-nyugtatott.
- Hol vagytok?-hallottam meg apám hangját az ajtóból.
- Jobbra a nappaliba.-kiabáltam neki.
- Hoztam kötszert, meg fertőtlenítőt.
- Köszönöm.-mondta Harry, majd elvette tőle.- Akkor megyek a fürdőbe, és megcsinálom.-állt fel, majd lassan elindult.
- Emily! Menj, segíts neki!-utasított apa. Furcsálltam, hogy most nincs ellenvetés, hogy egy fiúval maradjak, de az elég okot adott neki, hogy én ütöttem el.
- Oké. Segítek neki, te menj csak. Majd jövök.-öleltem meg, és a fülébe súgtam egy köszönömöt. Ő csak bólintott, és tudtam, hogy már nem haragszik - annyira.
- Harry várj, majd én!-kiáltottam utána, és besiettem hozzá.
A kád szélén ült, és éppen a fülpiszkálót dugta be a fertőtlenítőbe. Oda mentem hozzá, és szó nélkül kivettem a kezéből, majd bele mártottam.
- Ez csípni fog.-mondtam, majd óvatosan az egyik sebhelyéhez simítottam.
- Ssssz.-sziszegett, de nem fordult el, végig engem nézett.
- Sajnálom!-néztem rá bánatos arccal. Tudta, hogy nem csak a fertőtlenítés miatt kérek bocsánatot, hanem a baleset miatt is.
- Tudom. Nem haragszok.-simított végig az arcomon.
Miután minden sebe kész volt, a nagyobbakat pedig leragasztottam.
- Gyere, feküdj be az ágyba! Hozok valamit inni.-mondtam, majd segíteni akartam neki felkelni.
- Emily, nem vagyok rokkant. Tudok menni, és nem kell kiszolgálni.
- De .. én szeretném. Főleg mert miattam történt. És..-kezdtem bele, de inkább megráztam a fejem, és felsegítettem. Amikor felállt, fölém magasodva magához húzott, és megkérdezte:
- És?
- És apa is megengedte, hogy maradjak.-hajtottam le a fejem zavaromba.
- Hmm, akkor használjuk ezt ki, nem de?!-mondta egy huncut mosollyal a száján, majd egyre közelebb hajolt, míg végül a szája a számon landolt. Lassan csókolni kezdett. Amikor a mellkasára raktam a kezemet reflexből, felnyögött.
- Uh, basszus. Bocsi.-ugrottam hátra, elfelejtettem a sebeit.
- Nincs gond.-puszilt meg, majd kézen fogva kihúzott a fürdőből.
- Maradj itt, ülj le! Hozok inni.-parancsoltam rá direkt.
- Igen is főnök!-szalutált, majd felmászott az ágyra.
Nevetve lesiettem a lépcsőn, majd töltöttem magunknak innit. Fölfele menet rájöttem, hogy most kettesben leszünk egy darabig, és elkerülhetetlen téma lesz a sátrazás. Szóval muszáj lesz elárulnom neki, hogy Zoe tud mindent. Szegény, a mai nap után .. de nem bírok hazudni neki. Nem akarok.
- Mit csinálsz?-mondtam, amikor fölértem a szobája, ugyanis épp a szekrényénél állt és letolta a nadrágját.
- Átöltözöm?!-nézett rám furán, majd felkapott egy tiszta szabadidő nadrágot.
- Igaz. Hoztam innit, idd meg.
- Tetszik, hogy parancsolgathatsz nekem, nem igaz?-nyalta meg a száját, majd oda emelte a poharat, és megitta az egészet. Én is bele ittam, majd az éjjeliszekrényére tettem. Mire visszafordultam, már ő is letette a poharat, és felém lépett.
- Mit tervezel?-kérdeztem mosolyogva.
- Megbüntetni téged.-mikor kiejtette a száján a szavakat, elkapta a derekam és magához szorítva csókolt meg forrón. Először élveztem a precíz csókját, de pillanatokon belül beszivárgott a fejembe a tudat, hogy még mindig elhallgatom előle a dolgot.
- Harry?!-toltam el egy kicsit, majd megfogtam a kezét, és az ágyra húztam. Egymás mellett ültünk, ő meglepődve nézett rám, én pedig a kezemet bámultam az ölemben.
- Mi az? Látom, hogy nyomaszt valami. Mond csak el!-fogta meg a kezem, majd gyengéden megszorította. Úgy döntöttem, hogy kerek perec kimondom. Tudtam, hogy ez eldöntheti a kettőnk közötti viszont, de ez lesz a legjobb. Gyorsan.
- Zoe tud mindent kettőnkről. De nem fogja elmondani senkinek. Tudom, hogy ennek te nem örülsz, és én se úgy terveztem, hogy megtudja, de nem tudtam neki hazudni.-hadartam, ő pedig már elengedte a kezem az első mondat után, és csak bámult.- Kiszedett belőlem mindent. Megértem, ha most dühös leszel rám, de kérlek emiatt ne..-nem tudtam befejezni a mondatot. Hiszen mit mondhatnék? Hogy emiatt ne legyen vége a kettőnk közötti dolognak?! De hát ez nem egy kapcsolat, hogy ilyet kérjek. Szóval inkább csöndbe, lehajtott fejjel vártam a válaszát.
- Ne... mi?-kérdezett rá direkt, rideg hangon.
- Ne.. ne..-gondolkoztam, hogy fejezhetném ki magam.-ne legyen vége.-mondtam ki félig, hátha így is megérti. És igen megértette, mert bólogatni kezdett, de még mindig nem szólt semmit.
- Mondj valamit kérlek.-nyúltam a keze után, de elhúzta.
- Sajnálom, de elmennél?-szólalt meg rekedt hangon.
- Tessék?-lepődtem meg, hiszen erre végkép nem számítottam. Vagyis arra számítottam, hogy elküld, de egy kiadós veszekedés, vagy legalább egy kiabálás után. De így? Hogy mást nem mondott .. csak ül ezzel a hideg semmi sem érdekel tekintettel.
- Kérlek, menj el. Most nincs kedvem veszekedni. Fáradt vagyok .. leszeretnék feküdni és gondolkodni.
- Öhm oké.-mondtam zavarodottan, majd megfordultam és elhagytam a házát.
Nem akart veszekedni, mert fáradt?! De ha nem lett volna fáradt, akkor nekem esett volna, nem?! Aaaahj nem tudom, hogy mit gondoljak. Ez most jó jel, hogy elküldött, és magába megemészti az infót?! Vagy rossz?! Hogy arra sem méltat, hogy elküldjön a francba. De most akkor, hogy állunk? A fenébe, olyan jó lenne néha, ha belelátnék a fejébe. Mert ez a tudatlanság megőrjít."

11 megjegyzés:

  1. Nagyonjóóóóóóóóóóó*---* nagyon várom már a kövit!!!!

    VálaszTörlés
  2. úriiisteeen...nagyon jóó!!! Nagyon várom a következőt!! Siess!! :DD

    VálaszTörlés
  3. imádtaaaam.!! Siess a kövivel. :) :)

    VálaszTörlés
  4. Remek rèsz lett!!:)

    VálaszTörlés
  5. Egyszerűen imádtam *---* Szegény Harry alaposan megsérült :/ Remélem hamar lesz kövi♥

    VálaszTörlés
  6. Uramistenuramistenuramisten...ez...ez en egyszeruen imadom...nagyon sok blogot olvasok de keves nyeri el a tetszesem es ez benne van a topp 5 ben ...♥ imadom

    VálaszTörlés
  7. Ez a kedvenc blogom... <3 imádom <3
    Mikor lessz kövi rész? :)

    VálaszTörlés
  8. Szupiiii!!! Megint iszonyú jo lett nagyon izgalmas es szegény Harry xddd
    Gyorsan koviit:DD

    VálaszTörlés