Huszonegyedik rész: Féltékenység

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=9cxT_tBzSaE ◢◤

Sziasztok! :) Befejeztem a érettségit, így most volt időm és meghoztam az új részt! Köszönök mindent. Jó olvasást. x

Emily:

" Már lassan vége van a június hónapnak, de én még nem kerestem nyári munkát. Megmondom az őszintét, sok kedvem nem volt dolgozni, de hát anyáék rávettek. Így muszáj elmennem és körül nézni, hátha valahol vesznek fel diákokat. Összepakoltam a szükséges iratokat, majd elindultam a városba. Sem a bevásárló központban, sem az önkormányzatnál nem vettek fel, így egy kicsit csalódottan ültem be egy kávéra. Épp az utolsó kortyomat ittam, amikor az egyik felszolgáló egy táblát tett ki az ablakba.

" NYÁRI MUNKA!

Diákokat keresünk felszolgálónak. "

Azonnal oda siettem, és jelentkeztem. Azt mondták, hogy egy pár nap múlva felhívnak, szóval nagyon megörültem a szerencsémnek. Tök boldogan indultam haza, amikor hirtelen egy biciklis tűnt elő a semmiből.
- Neee!-tettem az arcom elé a kezem az utolsó másodpercben, amikor a biciklis nekem jött.
Lezuhantam a földre, viszont a biciklis még éppen visszatartotta a biciklit, mielőtt rám dőlt volna.
- Basszus! Bocsánat, nem vettelek észre!-mentegetőzött.
Mire észbe kaptam a sokktól, megpillantottam a baleset okozóját, egy világos kék szemű srácot. Leporoltam magam, majd mintha mi sem történt volna felpattantam.
- Nem baj!-vakartam meg a fejem hátul, kicsit zavarba jöttem.
- De hogy nem! Nagyon béna voltam, lassabban is jöhettem volna.
- Tényleg nincs gáz, jól vagyok!-néztem bele ismét a szemeibe, ami ha lehet még világosabb lett.
- Amúgy Mike vagyok.-nyújtotta a kezét.
- Emily.-ráztam meg.
- Nos Emily, kérlek had engeszteljelek ki, mondjuk egy kávéval.
- Bocsi, de onnan jövök.-indultam el lassan, hiszen nem akartam feltartani.
- Akkor valami mással?!-nézett rám kedvesen.
- Ahj, jó! Egy fagyi?!-adtam fel, hiszen megérdemlem, ha már így elütött.
- Benne vagyok.-válaszolt rögtön, majd leszállt a bicikliről, és tolni kezdte.- Na és mi jót csináltál mielőtt elütöttelek?
- Épp kávéztam.-nevettem fel.-Meg nyári munkát kerestem.
- És találtál?-nézett rám érdeklődve.
- Aham, ha felvesznek, akkor a kávézóban leszek felszolgáló.
- Az jó! Akkor már meg is van a kedvenc helyem.-bókolt, amire én csak elpirultam, és oldalra fordulva bámultam a kirakatokat.
- Na de Mike, mesélj most magadról te!
- Hááát nyári szünet van az egyetemen, így eljöttem néhány hétre a kereszt szüleimhez.
- Értem. És mit tanulsz?
- Építészet meg ilyesmi.
- Nah abban én is jó voltam .. az óvodában a homokozóban.-sütöttem el egy favicc szerűséget, de azért a mosolyért megérte.
- Milyen fagyit kérsz?-kérdezte, mikor megérkeztünk.
- Találd ki! Nagyon egyszerű!-kacsintottam rá.
- Oké, lássuk csak. Csoki, vanília?
- Ügyes vagy!-tapsoltam meg, hiszen tényleg egyszerű volt.
- Hmm, azt hittem szereted az új dolgokat.-kacsintott rám, majd rendelt.
Nem tudtam, mire gondolt ezzel a mondatával, de miután megkaptam a kedvenc fagylaltjaimat, már nem is tanakodtam ezen.
- Látod, én bezzeg bevállalós vagyok.-szólalt meg miután kifizette a fagyikat.- Eper és redbull.
- Redbull? Jesszus.-nevettem fel, hogy lehet ilyet szeretni.
- Na és mi van eperrel? Azt sem szereted?
- Kedvenc gyümölcsöm.-suttogtam halkan.
- De inkább azokat eszed. Érdekes.-lökött meg a vállával lazán.- Tudod mit, meg kell ezt kóstolnod. Most!-dugta elém az epres részét.
- Nem!-léptem egy hátrébb.
- De!-mosolygott ezerrel, majd egyet előre lépett.
- Nem!-léptem megint hátra.
- De!-jött nagyon közel.
- Jól van!-fújtattam, majd lassan közel hajoltam a fagyihoz, amit a mellkasa előtt tartott, majd a szemébe nézve, kidugtam a nyelvem és belenyaltam az epergombócba.
- Hmm!-hümmögött a látványra, majd azonnal megnyalta ott ahol én is.
Ennél jobban nem jöhettem volna zavarba, viszont túl hamar elkiabáltam.
- Emily!-kiáltotta egy rekedt, mély hang a nevemet oldalról.
Ó bassza meg! Ne, ne már!-gondoltam magamban.
- Harry!-fordultam, meg egy bájmosollyal az arcomon.
- Szia!-köszönt, amikor elém ért, majd azonnal két puszival üdvözölt.
Jesszus! Ennél kínosabb már nem lehet!
- Hello.-motyogtam, miután elengedte a derekamat, ugyanis puszi közben magához húzott.
- Hello. Mike vagyok.-nyújtotta a kezét Mike illedelmesen.
- Harry!-mutatkozott be ő is, majd megszorította a kezét férfiasan.
Úristen! Csak én érzek itt rengeteg tesztoszteront?! Csak úgy pattognak a szikrák Harryből. Csak tudnám, hogy miért.
- Micsináltok itt?-kérdezte Harry miután hajlandó volt elengedni a kezét.
- Fagyizunk.-mondtam, majd Mike vette át a szót.
- Épp megkóstoltattam vele az epret. Olyan unalmas fagyikat eszik.-próbált poénkodni.
- A jó öreg csoki, vanília kombó.-állapította meg Harry.- A legjobb.-kacsintott rám.
- Hát szerintem rá fér egy kis változatosság.-célzott az eperre Mike.
- Szerintem pedig maradhatna a régi, jó ízeknél.-válaszolt kapásból Harry.
Ugye nem volt ennek a mondatnak egy másodlagos jelentése?! Ugye nem?!
- De lehet, hogy az újak sokkal jobban ízlenének neki. Csak meg kell szoknia.-kontrázott Mike.
- Nincs mit megszokni. A jól bevált dolgoknál kell maradni. Nem újat kóstolni, ami lehet nem is lesz olyan jó, mint a régi.-az utolsó mondatát már a szemembe mondta.
Na jó! Akkor ennek már tuti van másodlagos jelentése. Baszki, mi történik itt? Egyik pillanatban még a fagyiról van szó, a másikban pedig teljesen más értelmet kap a dolog. Mindketten engem néztek, és várták, hogy én döntsek köztük. Az új ízek - Mike, vagy a régi, jó íz - Harry. Na most légy okos!
- Nekem mindegyik ízlik!-mondtam bután, majd félre néztem.
Ez szép volt Emily! A lehető leghülyébb választ adtad!
Nem, éppen hogy jó választ adtam. Egyik fiúnak sem adtam igazat.
- Lassan mennem kéne!-néztem Mikera, aki vette a lapot, hogy többet nem akarok az ízekről vagy mikről beszélgetni.
- Persze! Mehetünk. Haza kísérlek!
Harry meglepett, vagy talán csalódott arccal vizslatott, de nem tudtam a szemébe nézni. Majd megbeszélem ezt vele, ha már nem lesz itt Mike, de addig is megismerkedtem egy rendes fiúval, aki haza akar kisírni.
- Szia Harry!-köszöntem el kedvesen, hátha kicsit megbékél.
- Sziasztok! Jó szórakozást!-válaszolt gúnyosan, majd sarkon fordult, és otthagyott minket.
- Ez meg mi volt?-kérdezte Mike, miközben haza fele sétáltunk.
- Nem lényeg, egy régi barát.
- Barát, hmm?-nézett rám, olyan 'nem hiszem, hogy csak barát' fejjel.
- Igen, csak barát.-mondtam a szemébe nézve, bár látszólag elhitte, de tudtam, hogy belül nem hisz nekem.
- Jól van Emily. Örülök, hogy megismerhettelek.-mondta, amikor megérkeztünk elénk.
- Én is.-mosolyogtam rá édesen.
- Remélem még találkozunk.-hajolt vészesen közel, majd az arcomra hintett két puszit.
Döbbent arcom láttán elmosolyodott, és így szólt:
- Harry barátod is így csinálta.
Mire válaszolni tudtam volna, ő már felpattant a biciklijére, és elhajtott.
Hát ez elég durva volt! Vegyük csak sorba:
1. Szereztem egy új barátot, aki mellesleg rohadt jól néz ki.
2. Harry egy kisebb féltékenységi rohamot kapott.
3. Nem álltam ki Harry mellett. Bár Mike mellett sem.
4. Kaptam tőle két puszit, mondván, hogy Harry, mint barát, is így csinálta.
5. Vagyis ő is oly annyira a barátom szeretne lenni, mint Harry?!"

Ui: Ha nem tetszett a hosszúsága, tartalma stb. NE olvasd többet! De nem kell lehurrogni kommentbe. Köszönöm. Jövőhéten új rész! :)