Huszonnegyedik rész: Minden oké? (+16)

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=8B93tgRxMuE ◢◤

Sziasztok! :) Itt az új rész. Köszönök mindent. Várom ehhez is a komikat. ♥ x

Emily:

" Egészen új formáját ismertem meg a bocsánat kérésnek. Miközben az egyik mellemet kiszabadította a melltartómból, azon gondolkodtam, hogy helyesen cselekedem-e. Egyszer van kedvem hozzá, van kedvem vele lenni illetve vele játszani. Viszont van amikor annyira visszataszító és ellenszenves, hogy nincs kedvem hozzá. Most megint abba a fázisba jutottam, hogy jó vele. Ahogy engem kényeztet, ahogy engem imád, egyszerűen tetszik. Vállánál fogva felhúztam, és hosszan megcsókoltam. Már nem akartam tovább törődni a külvilággal és a gondjaimmal. Melltartómat egy kézzel egyszerűen kipattintotta, majd hirtelen fordítottam rajta, és ráültem a csípőjére.

Egy laza mozdulattal elhajítottam a melltartómat, majd mellkasához simultam. Arccsontját kezdtem el végig puszilni, majd a nyakához érve a fogammal kicsit belekaptam.

- Au, ez mi volt?-kérdezte kicsit meglepődve.

- Büntetés.-mosolyogtam rá, majd ismét megharaptam, de most az ajkait, amire ő csak felmordult.

Belemarkolt a fenekembe, majd közelebb húzott a már igen kemény férfiasságához. Tudtam, hogy mit akar, ezért egyre lejjebb kezdtem el őt csókolgatni. Amikor a nadrágjához értem, felnéztem a szemeibe, amik csak úgy égtek a vágytól. Meg kell tennem! Meg akarom tenni!-ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor remegő kézzel kicsatoltam az övét. Csípőjét feljebb emelve segített, hogy letudjam venni a nadrágját. Miután ez sikerült, fekete boxere következet, direkt úgy csináltam, hogy minél többet érjek hozzá a büszkeségéhez, ezzel is idegelve őt. De amikor ténylegesen, meztelenül értem hozzá, egy hatalmas sóhaj és egy 'istenem' hagyta el a száját. Magamban csak elmosolyodtam, hogy ilyen hatással vagyok rá. Lassan elkezdtem mozgatni a kezem, miközben az arcát néztem. Azt hittem engem fog nézni, de hál istennek leszorított szemmel a párnán feküdt. Így is eléggé izgultam, nem kellett volna még az is, hogy bámuljon. Egyre gyorsabban mozgattam a kezem, ő pedig egyre gyorsabban kapkodta a levegőt. Tudtam, hogy már nem bírja sokáig, ezért lehajolva végig nyaltam a teljes hosszán.
- Még .. még egyszer!-szólt rekedtes hangon.
Úgy tettem ahogy kért, ismét végig nyaltam de most még lassabb. Kiélveztem, azt ahogyan darabokra hullik miattam. Tetejét kezdtem el apró puszikkal behinteni, miközben alul mozgott a kezem.
- Úristen!-morgott fel, amikor egy kicsit bekaptam.- Mindjárt elélvezek! Emily!
Próbáltam gyorsítani a tempón, hogy minél jobb legyen neki. Hiszen anno ő is így tett, amikor engem kényeztetett. Amikor belemarkolt a lepedőbe, tudtam, hogy már csak pillanatok kérdése, és átéli az első orgazmusát miattam. Viszont arra nem számítottam, hogy ez nem fog összejönni. Először egyre erősödő lépteket, majd a zár hangját hallottuk meg. Azonnal leugrottam az ágyról, majd a pólómat másodpercek alatt magamra kaptam. Harry nem tudott mit tenni, ezért berohant a fürdőbe. Miközben gyorsan utána dobtam a ruháit. Akkor nyílt ki az ajtó, amikor megpillantottam a földön a melltartómat. De már nem tehettem semmit.
- Minden oké?-kérdezte Matt méregetve.
- Ühüm.-vakartam meg a tarkóm.- Harry elment a fürdőbe. Mindjárt megyünk.-mondtam elég zavartan.
- Értem.-nézett körül, de nem látta meg a melltartómat, szerencsére.- Sikerült mindent megbeszélni?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Igen. Azt hiszem újra jóba vagyunk.-mondtam egy mosollyal egybekötve.
- Azt látom.-intett felém a kezével.
Először nem értettem mire mondja azonban, amikor lenéztem a pólómra, láttam, hogy mit mutat. Fordítva húztam fel. Kínos!
- Öhm ez csak ...
- Ne magyarázkodj! Nem tartozik rám!-mondta nevetve.- Siessetek le!-majd elment.
Úristen! Ez nagyon nagyon gáz volt. Tuti rájött, hogy történt valami. Még szép, hogy rájött, hiszen a pólómat csak akkor húzhatom fel fordítva, ha előtte levettem. Istenem! Remélem nem mondja el senkinek. Milyen kínos lesz most lemenni.
- Minden oké?-jött ki Harry a fürdőből felöltözve.
- Azt hiszem lebuktunk.
- Ezt hogy érted?-kérdezte türelmetlenül.
- Fordítva húztam fel a felsőm.-mondtam szégyenlősen.
- Istenem!-nevetett.
Egy nagy levegőt engedtem ki, ugyanis azt hittem, hogy dühös lesz. Általában nem szereti ha mások tudnak rólunk, illetve ha látnak. De most egészen jól fogadta. Sőt...
Miután leértünk a filmnek már vége volt, ők pedig egy körbe ülve beszélgettek. Remélem nem rólunk.
- Sziasztok!-köszöntem oda.
- Na végre már! Azt hittem megöltétek egymást!-viccelődött Aron.
Ezek szerint Matt nem mondott semmit?!
- Minden oké? Sikerült megbeszélni?-kérdezte Zoe, mikor leültem Matt és ő mellé.
Miért kérdezi tőlem mindenki azt, hogy minden oké? Nem történt semmi tragédia. Épp ellenkezőleg. De ezt nekik nem kell tudniuk.
- Igen.-próbáltam lazán válaszolni, majd Matthoz fordultam.- Nem szóltál nekik?
- Mondtam, hogy nem rám tartozik.-válaszolt.
- Köszi.-mosolyogtam rá, majd körbe néztem a csapaton: senki nem viselkedett furcsán. Mindenki normális volt. Nem voltak kínos szituk, gonoszkodó beszólások. Furcsálltam, de jól esett, hogy senki nem szekál Harry miatt. Sőt szinte mindenki örült, hogy újra jóba vagyunk, és nincs köztünk semmi feszültség. Talán akkor is ilyenek lennének, ha komolyra fordul a dolog? Jéééé, ne gondolkodjak már ennyire előre, szinte még sehol nem tartunk. Báááár ... basszus .. most tudatosult bennem, hogy mit is csináltam - vele - 10 perccel ezelőtt. Na jó, asszem akkor valahol tartunk. Csak konkrétan nem tudom, hogy hol. Mindenképp meg kell ezt - is - beszélnem Harryvel, hogy ez egy újabb barátság extrákkal dolog volt, vagy talán egy kicsit több. Annyira nehéz ez; függeni a többiek véleményétől, függeni Harrytől, aki néha többet néha kevesebbet akar. Így sosem lesz az amit én szeretnék. Pedig amit én szeretnék az nem is olyan nehéz: őszinte komoly kapcsolat! Vagyis másoknak nem is olyan nehéz de itt, ebben a társaságban eléggé. Azért jó biztosra lenne tudni, néhány fontos dolgot: Harry akar-e velem lenni rendesen?! Őt mennyire befolyásolja a többiek véleménye?! Mennyire vagyok fontos neki?! Csak egy kis kaland, vagy velem több tudna lenni?! Muszáj lesz most már ezeket tisztázni, mert ha egyre tovább megyek anélkül, hogy ezeket tudnám, komolyan megsérülhetek. Elég csalódás volt már eddig is a szerelmi életem, most nem hiányzik egy újabb. Úgyhogy hamarosan a végére járok ennek. De addig muszáj úgy tennem a többik előtt, mintha az előbb nem 'csináltam volna azt' Harryvel.
- Mi lenne ha elmennénk sétálni?-kérdezte Tia.
- Az jó ötlet, már úgy is unok bent lenni.-mondta Zoe.
- Oké, és merre?-álltunk fel, majd segítettünk elpakolni Aronnak.
- Elmehetnénk a domb tetőre, ott már nagyon régen voltunk.-mondta Matt.
Pont akkor mondta, amikor jöttem vissza  konyhából, Harry pedig felém tartott. Először azt hittem elmegy mellettem, hiszen a többiek ott voltak körülöttünk, azonban oda jött hozzám, és a fülebe súgott:
- Akár ott is leszophatsz!
- Idióta!-nevettem fel.- Ez nem volt vicces!-próbáltam sértődött arcot vágni, de nem ment.

- Tudom, hogy tetszett?-mondta már hangosan a konyhából.

- De neked még jobban!-kiáltottam vissza, amire már nem érkezett válasz.
- Mi tetszett Harrynek?-kérdezte mellém lépve Zoe.
- Á, semmi semmi.-mondtam elpirulva, majd inkább kisétáltunk a házból.
Valóban régen jártunk erre, annyira megszoktuk azt, hogy az utcákba császkáljunk vagy a pályán, hogy a falun kívülre már nem is mentünk. Olyan fél óra múlva a nap is lefog menni, szóval pont jókor jöttünk. Útközben néha beszélgettünk, néha zenét hallgattunk. Szerencsére senki nem kérdezett rólunk. Amikor oda értünk először szintén egy körbe ültünk le. De amikor később mindenki külön kezdett el beszélgetni, én felkeltem, és átültem a domb szélére, ahol jól rá lehetett látni a falura. A nap is szépen bevilágította az eget. Pont amikor ilyen romantikus dolog jutott eszembe, Harry ült le mellém. Ránézve vártam, hogy mondjon valamit. Talán itt az ideje nekem is beszélni .. megkérdezhetném a fontos kérdéseimet. De ehelyett mindketten inkább az egyszerű utat választottuk. Ő váratlanul átkarolt, amit én boldogan vettem tudomásul, sőt még hozzá is bújtam egy kicsit. Talán mindketten attól féltünk, hogy ha felszínre kerülnek ezek a kérdések és a hozzá tartozó válaszok, akkor elronthatják a kedvünket, vagy talán még rosszabb .. végleg tönkre tehetik ami köztünk van."