2017. április 22., szombat

II. évad - Tizenhetedik rész: Barátságos mérkőzésnek indult...

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=dfBj4i8MKH4 ◢◤
Jó olvasást! x

Emily:

" Megfogtam a kezét, majd az ágyhoz húztam és leültünk. Szerintem tudta, hogy beszélni szándékozom vele.
- Harry! Te is arra gondolsz amire én?-próbáltam célozgatni.
- Khm, hááát én most nagyon sok jó és izgalmas dologra gondolok.-kacsintott.
- Hülye!!-csaptam a vállára.- Én komoly dolgokról szeretnék beszélni.
- Moooost?!-mondta nyavalygós hangon.
- Igen! De ennek örülni fogsz.
- Akkor ne csigázz! Mond már ki!
- Öhm, oké. Szóval szerintem .. meg kellene újra próbálnunk együtt.
- Emily drágám, te most azt akarod kérdezi, hogy leszek e a barátod?-poénkodott.
- Harry drágám .. olyasmi.-mondtam nevetve.
- És mi lesz a szüleiddel?
- Le fogom velük rendezni, nyugi. Látták, hogy milyen szarul voltam azután, hogy szakítottunk és tudják, hogy veled boldog vagyok. Szerintem bele mennek.-vagyis nagyon remélem, tettem hozzá magamban.
- Biztos, hogy ezt akarod?-kérdezte őszintén.
- Inkább én kérdezném ezt tőled, hisz...-céloztam arra, hogy ő szakított velem.
- Én sosem szerettem ki belőled .. csak a körülmények, tudod?!
- Igen...
- De most, akkor rendesen csináljunk, hisz talán ez már a mi időnk lesz.-mondta, majd egy csókot hintett ajkaimra.
- Mikor jönnek haza a szüleid?-kérdezte Harry két csók között.
- Majd csak este.
- Akkor van időnk.-mondta, majd ledöntött az ágyra és felém mászott...

** 2 hét múlva az iskolában ** 


El sem hiszem, hogy a szerelem terén végre minden a helyére került. Nagy nehezen de elfogadták anyáék Harryt és azt, hogy együtt vagyunk. És azt is, hogy nála alszom, vagy hogy ő nálunk, bár az a ritkábbik eset, de kezdésnek örülök, ha átengednek hozzá hétvégére. Suliban persze könnyebben fogadták a többiek, sőt örültek, hogy végre nem kell külön-külön találkozgatni velünk. A lényeg az, hogy most boldog vagyok. Nem szeretném elkiabálni .. de örülök, hogy végre nyugalom van. 
Csengő hangja szakította félbe a gondolatmenetemet. Zoe oldalba bökött hatalmas mosollyal, majd igy szólt:
- Végre! Már nem bírtam volna sokáig hallgatni a II. Világháborúról szóló történeteit.
- Nekem mondod .. már vagy félórája nyitott szemmel alszok.-szólt közbe Aron is.
- Srácok! Igyekezzetek, vagy le fogjuk késni a buszt!-szólt Niall.
- Basszus tényleg a meccs, de hülye vagyok! Ez az óra kiszívta az agyam.-mondtam nevetve, és gyors bepakoltam a cuccomat a táskámba majd rohantunk a szekrényeinkhez. 
Elővettünk néhány szurkolói táblát és pár pompont, ugyanis a nagy stadionba megyünk egy barátságos mérkőzésre. Srácok már a buszban vártak minket, mire mi Zoeval a sok cuccot bepakoltuk a busz csomagtartójába.
- Gyertek, indulunk!-szólt ki az egyik kísérő tanár a buszból.
- Ez az én helyem!-mondtam Louisnak, mikor láttam, hogy Harry mellett ül.
- Igenis asszonyom!-ugrott fel azonnal, majd beült Aron mellé.
- Bébi!-köszöntött csókkal Harry.
- Izgulsz?-kérdeztem.
- Nem igazán. Nincs nagy tétje, tudod...
- De azért jó lenne nyerni!-szólt hátulról Liam.
- Tudjuk!-vágtam vissza.
18 perc alatt már ott is voltunk a stadionnál, kiosztottuk a szurkolói cuccokat, majd 3 perc győzködés után, megengedte a kísérő tanár, hogy bemenjek a focisták folyosójára, azzal az ígérettel, hogy az öltözőbe nem megyek be. 
- Szóljak Harrynek?-kérdezte Zayn, miután meglátott, hogy ott állok az öltöző előtt.
- Az jó lenne, de mond neki, hogy nem kell sietni, nyugodtan öltözködjön!
Pár perccel később egy hangos nevetés hallatszik, majd a másik öltözőből néhány srác indult kifelé.
- Hűha!-néztek végig rajtam, majd egymást húzva tovább mentek.
- Tuskók!-gondoltam magamban, már csak azért is mert ők az ellenfél csapatában játszanak, meg ahogy végig néztek rajtam.
- Azta, ha ilyen Szépség várna minden meccs előtt, többször leszek utolsó!-mondta egy mély hang mögöttem. Megfordultam, mert nem tudtam elképzelni, hogy hozzám beszél ilyen lekicsinylő stílusban. - Hova kéred az autogrammot?-jött hozzám vészesen közel.
- Te meg ki a fene vagy?-kérdeztem felháborodottam, majd hátrébb léptem néhány lépést.
- Hoppá, a kis cicának felvágták a nyelvét!-nevetett hangosan, közben pedig megfigyeltem, hogy bukkannak elő a vámpír fogai, valamint a barna szemei egyre sötétebbé válnak. - Szóval nem ismersz, hmm...-nyalta végig az ajkát, majd ismét rám mászott, ezzel neki szorítva a falnak. - Akkor mit keresel itt?-már épp akartam mondani, hogy a barátomat várom a másik csapatból, de folytatta:
- Viszont akkor szívesen bemutatkozom...-szagolt bele a hajamba. 
Ennek meg mi baja van? Már épp elakartam lökni magamtól, mikor Harry lépett ki az ajtó..
- Mi a fasz?-nézett oldalra és meglátott engem, ahogy az idegen a falnak nyom.- Nick! Vedd le a mocskos kezed a csajomról kurva gyorsan!!
Erre a srác - Nick - felnevetett, majd egy kacsintás kíséretében hátrébb lépett.
- Gondolhattam volna, hogy a tied!-mondta Harrynek lenézően, mintha csak egy tárgy lennék.- Ilyen prűd, ártatlan csitriket bírod, te!
- Mit mondtál rá?-kérdezte dühösen Harry, majd megindult felé.
- Srácok!-jött ki az edző az öltözőből.- Elég legyen! Majd a pályán lerendezitek!
Nick fogta magát és megindult, persze közben neki ment Harry vállának, akit nehezen, de vissza tudtam tartani.
- Minden oké?-kérdezte tőlem.
- Persze, jól vagyok! Csak kötekedett egy kicsit.-próbáltam mosolyogni. Nem akartam nagyon elterelni a gondolatait  a meccsről.- Menj, és győzzetek!-adtam egy búcsú csókot, majd az edzővel együtt kivonultak a pályára.
Gyors én is megkerestem a helyem Zoe mellett az első sorban.
- Minden oké? Remeg a kezed.-kérdezte.
- Oh persze, csak volt egy kis incidens a folyóson.-mondtam, majd beszámoltam neki a dolgokról.
- Az fasza.-zárta le ennyivel, majd minden figyelmünket a meccsnek szenteltük.
Képtalálat
A félidő vége előtt néhány perccel Aron felkiáltott:
- Azta kurva élet! Láttad ezt Em?
- Basszus pont a telomat néztem. Mi van?-riadtam meg.
- Harry a földön...-mondta.
- Mi?-ugrottam fel a helyemről és keresni kezdtem a pályán. 
Valóban a földön volt szorongatta a sípcsontját.
- Mi történt?-kérdeztem a többieket.
- Felrúgták. Azaz, az a srác becsúszott neki.-mutatott Nickre.
- Ezt nem hiszem el. Az a köcsög szemétláda...-ordítottam.
- Nyugi, lábra tud állni.-nyugtatott Zoe, amikor meglátta, hogy Harryt már nem ápolják és felállt.
- Huuuh!-fújtam ki a levegőt, észre sem vettem, hogy eddig bent tartottam.
- Szabad rúgást kaptak, ez egy nagyon jó hely amúgy, innen még akár gólt is lőhet.-mondta Aron.
- Ennyit arról, hogy ez barátságos mérkőzésnek indult...-kommentálta Zoe is.
- Szegényem!-mondtam egyszerre szomorúan és dühösen. 
Sajnos nem sikerült belőni, de legalább vége az első félidőnek, így tud egy picit pihenni. Mindenki levonult a pályáról, majd az öltözőbe mentek. Kihasználtam a tanár engedélyét megint, igaz az csak a meccs előttre szólt, de nem baj, ha kérdezi megmondom, hogy megakartam nézni, nem lett e komolyabb baja. Berontottam az öltözőbe, természetesen csak azért, mert láttam az edzőt kint beszélgetni.
- Harry, itt a csajod!-szólt az egyik srác neki.
- Em?! Mit keresel itt?
- Öhm, csak meg akartam nézni, hogy jól vagy.-jöttem kicsit zavarba, mert mindenki minket nézett.
- Persze, asszem.-mondta, majd lenézett a lábára.- A sípcsont védő felfogta valamennyire, de tuti bekékül majd. De most menj, nehogy meglásson itt az edző.
- Oké! Vigyázz magadra!-gyors csókot nyomtam a szájára. majd kimentem a folyosóra, azonban akkor meghallottam az edző hangját, aki erre közeledett. Gyors beugrottam az egyik helységbe, aminek kitudtam nyitni az ajtaját. Rá tapasztva a fülem hallgatóztam, hogy mikor ér ide. Azonban egy elfojtott nevetést hallottam meg mögülem. Hátra nézve egy vizes palackot szorongató Nicket láttam meg.
- Mit keresel itt?-kérdezte nevetve.- És mi elől bujkálsz?
- Te mit keresel itt?-vágtam rá a kérdést zavarba.
- Öhm? Ez egy konyha, Emily. Épp vízért jöttem, mert elfogyott.
- Honnan tudod a nevem?
- Titok.-mondta, majd meghúzta az üveget.
Inkább elfordultam és újra az ajtó fele kezdtem el hallgatózni. Csönd volt. Mikor épp kinyitottam volna az ajtót, egy erős kéz nyomva tartotta. Megfordultam, Nick már mögöttem volt és a fejem mellett támasztotta az ajtót a két kezével.
- Mi akarsz?-mondtam türelmetlenül.
- Hmm, ha most az elmondanám...
- Engedj ki!-toltam volna el a mellkasát, de meg sem mozdult.
- Nem!-mondta határozottam, majd ismét beleszagolt a hajamba.- Most nem fog megzavarni minket senki! Remélem a kis barátod sántikál...-mondta hirtelen gúnyos hangon, pont amikor elfordítottam a fejem, de ezzel újra elérte, hogy a szemébe nézzek.
- Te mocskos állat!-ütöttem meg a hasát.- Hogy voltál képes úgy felrúgni?!-próbáltam még egyszer megütni, de elkapta a csuklóimat.
- Ez csak játék, ne aggódj!-búgta a fülembe, miközben egyre erősebben szorította a csuklóm. Nekem nem tűnt játéknak, sőt egyre jobban félni kezdtem.
- Sikítani fogok!-figyelmeztettem utoljára.
- Emily drága .. nem hiszem, hogy megteszed!-mondta kihívó hangsúllyal.
- Mert hogy?-mondtam magabiztosan.
- Mert hogy van még egy félidő .. azaz újabb 45 percem arra, hogy a barátodnak sérülést okozzak.-súgta a fülembe, majd megharapta azt.
Erre megijedtem és egyszerre elöntött a hányinger... Igaza van. De vajon mit akar velem tenni?!
- Ajaj! Ne sápadj el így Szépségem!-mondta az arcomhoz közel, majd az egyik kezével végig simított rajta.- Nem kell aggódni! Nem csinálok veled semmi rosszat, csupán egy csókot kérek!
- Soha!-mondtam, majd újra szabadulni próbáltam.
Távoli hangként hallottuk, amint a hangos bemondó közölte, hogy már csak percek vannak vissza a második félidőig.
- Akkor elveszem!-mondta türelmetlenül, majd rányomta a számra a száját. Behunyt szemmel próbáltam nem rá gondolni.  Azonnal mocorogni kezdtem, hogy hagyja már abba.
- Hmmm!-nyalta meg a száját, miután végzett, majd elengedte a kezem. Egyből letöröltem a számról az ízét, majd amikor pofán akartam vágni ismét elkapta a kezem.
- Ne merj még egyszer kezet emelni rám, mert újra lesmárollak!-mondta dühösen, majd félre lökött és kiment az ajtón. Számat törölgetve én is kiléptem a folyosóra. Azt hittem már mindenki kint van a pályán, de Liam furcsa pillantását még eltudtam kapni a másik ajtóból. Nem szólt semmit, csak kifutott. 
Elkezdődött a második félidő. Az elején minden normálisan zajlott, azonban egyszer mintha mindenki bekattant volna. Zoe-éknak elmeséltem mindent, így amikor szólt, hogy Liam Harryvel beszél, egyből aggódni kezdtem. Vajon elmondja neki, hogy látta, hogy egy helységből jövök ki Nickkel?!
Egyik pillanatban Niall viszi a labdát a kapu felé kicselezve egy védőt, majd bepasszolja Harrynek, aki fejjel akarja a kapuba helyezni. Amikor felugrott a levegőbe a mellett álló Nick is azt tette, viszont ő nem a labdára célzott hanem, hogy ellökje Harryt. Sajnos sikerült is neki, ugyanis Ő a földre esett. Én megint aggódva ugrottam fel a helyemről, viszont most nem okozott Harrynek nagy bajt, ugyanis azonnal felpattant, majd meglökte Nicket. Láttam, hogy kiabál vele, de ne hallottam, hogy mit mond. Több srác is oda ment és kisebb lökdösődés alakult ki. A bíró egyből sípolt, hogy álljanak le, de ez nem használt. A nagy tömeg miatt, ami kialakult nem láttam Harryéket. Azonban amikor több bíró szét szedte a tömeget, láttam, hogy a földön fekszik Nick, és Harry éppen őt üti. A bíró leszedte őket egymásról, majd azonnal piros lapot adott mindkettőnek. Az edző üvöltözött Harryvel, míg levonult a pályáról az öltöző felé, de ő meg sem hallotta.
- Utána megyek!-mondtam.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet!-mondta Aron.
- Nem érdekel! Van még 15 perc a meccsből, addig úgy sem jön be más az öltözőbe!-mondtam, majd lerohantam.
- Harry!-kukucskáltam be az ajtón.
- Em?-nézett fel a padról.
- Édesem!-futottam oda, majd letérdeltem elé.- Jól vagy?-fogtam az arcát a kezembe, és megsimogattam a felrepedt ajkát.
- Sssz!-mondta, majd elhúzta a fejét.- Semmi bajom nincs.
- Mi a fene történt?-kérdeztem, miközben ráültem a sarkamra.
- Liam mondta, hogy látott titeket együtt megint, majd nekem jött az a fasz!
- Harry!-tettem a térdeire a kezem.- Sarokba szorított a konyhában, nem tudtam szabadulni, lefogott..
- Hogy micsoda??? A kurva életbe!-állt fel azonnal, ismét készen állva verekedni.
- Harry!-fogtam meg a vállat, majd magamhoz húztam.- Nem engedett el, azt mondta, ha sikítok, fájdalmat fog okozni neked a pályán. Nem kockáztathattam, hogy eltörje valamid...
- Emily, ne hülyéskedj! Meg tudom védeni magam! Sikítanod kellett volna.
- De aztán ..-mondtam halkan, miközben folyni kezdett a könnyem.
- Em!-kiáltott rám, majd eltartott magától, hogy belenézzek a szemébe.- Mi történt aztán?
- Én nem akartam...-szipogtam.- De le voltam fogva, és ő megcsókolt...
- Azt a kurva faszt .. szét verem...-mondta. majd elindult ki az öltözőből.
- Harry!!!!-kiáltottam utána.- Neee, kérlek!! Elég volt... Már csak veled szeretnék lenni! Kérlek! Ölelj át!-mondtam neki szomorúan.
- Édesem!-jött vissza majd szorosan átkarolt, mellkasához bújtam és hagytam, hogy az utolsó könnycseppjeim lehulljanak a mezére.
- Sajnálom!-mondtam, mikor végre visszanyertem az erőm.
- Nem a te hibád! Én sajnálom, hogy nem voltam ott, hogy megvédjelek.
- Nem tudsz mindig mindentől megvédeni!-mondtam, majd egy pici puszit adtam a szájára.
- De megpróbálhatom!-mondta apró mosollyal az arcán, majd szenvedélyesen megcsókolt.

2 megjegyzés:

  1. Vegreeee....huu mar nagyon vartaam. Kezdtem azthinni hogy mar abbahagytaad.. imadlak es hozd a kovetkezo reszeket minel hamaraaabb.. ♥♥♥
    By:Klau..

    VálaszTörlés
  2. Még mindig csodálatosan írsz <3
    Már nagyon várom a kövit :D

    VálaszTörlés