Tizedik rész: Facebook...

◢◤ http://www.youtube.com/watch?v=XD1XiUfUoZY ◢◤

Harry:

" Az igen! Itt van nyár közepe, erre kint szakad az eső. Ez a legrohadtabb idő a világon, semmit nem lehet ilyenkor csinálni. Már vagy századjára kapcsolom ki-be a tévét, de még mindig nincs benne semmi értelmes. A többiek is mind otthon dekkolnak. Senki sem akar kimozdulni. Mondjuk ezt megértem, nekem sem lenne kedvem átmenni senkihez. Na jó ez nem igaz! Ha Emily hívna rögvest futnék, de ez úgy sem fog megtörténni. Ugyanis már két napja nem beszél velem. Aznap estem írtam neki facebookon, de azóta sem írt vissza. Nem tudom, hogy most mi van?! Én elmondtam neki, hogy legyünk barátok extrákkal. Úgy tűnt, hogy ő is benne van, hiszen az a csók erről árulkodott. Viszont utána csak úgy elment. és azóta semmi. Felmentem a szobámba, majd az ágyra hasalva léptem fel fészre a laptopon. Nem tudom, talán abban reménykedtem, hogy vissza írt, de sajnos nem így történt. Néhány haver rám írt, és azokkal dumáltam egy darabig, amikor zöld pötty jelent meg Em neve mellett. Nem érdekel, ha hülyének fog nézni, de én nem hagyom annyiban. Így ráírtam:
Harry: Szia! Jól vagy?
Em: Helló! Igen.
Ez az! Visszaírt! Jesszus, mióta örültem ennyire ha valaki vissza ír?! Ez már gáz!
Harry: Öhm .. nincs kedved találkozni?
Em: Esik az eső.
Harry: Gyere át!
Em: Nem!
Harry: Em, meg kéne beszélnünk, nem gondolod?
Em: Nincs mit megbeszélni!
Harry: Már hogy ne lenne! Szeretném tudni a véleményed arról, ami történt.
Em: Nem tudom.
Harry: Mit nem tudsz egészen pontosan?
Em: Hogy mi a véleményem arról! Le szállnál rólam? Kérlek.
Harry: Mi van? Hogy kérhetsz ilyet? Nem hagyom annyiban!
Em: Én pedig igen! Szia Harry!
És lelépett! Mi a fasz? Ezen most mit nem lehet tudni?! Ha nem akar semmit, akkor miért nem tudja megmondani?! Legalább nem csinálnék, hülyét magamból. De tudom, hogy ennek nem így lesz vége. Éreztem, hogy neki is ugyan annyira tetszett, mint nekem. Akkor meg nem értem, miért nem jó neki, ha közeli barátok lennénk?! Úgy döntöttem, hogy amíg nem hagy alább az eső, addig nézek egy filmet, és majd utána megyek ki kiszellőztetni a fejem.
Körülbelül olyan öt és félóra után felkeltem az ágyamról, és oda sétáltam a függönyhöz majd elhúztam. Az eső abba maradt, de már besötétedett. Mielőtt felhúztam volna magamra egy szürke pulcsit, felnéztem fészre és meglepve láttam, hogy Emily fent van. Nem tudom miért, de ismét ráírtam. Egyszerűen késztetést éreztem, hogy beszéljek vele.
Harry: Gyere el velem sétálni!
Em: Miért nem tudsz békén hagyni?
Harry: Mert megakarom beszélni ezt!
Em: Úgy tűnt nincs mit beszélni rajta! Te már nagyon is eldöntötted, hogy mi legyen köztünk.
Harry: Ezt úgy mondod, mintha neked nem lenne jó?
Em: Hagyjál!
Harry: Most mi van? Tetszett neked is a csók, nem?
Em: De...
Harry: Akkor meg?
Em: Nem lehetünk barátok úgy, hogyha kettesbe kerülünk akkor smárolunk. Én nem ilyen vagyok!
Harry: Pedig ez az Emily is te vagy! Az a vad, játékos Emily, aki rámarkolt a konyhában.
Em: Haaaaarry!!!
Harry: Tudom, hogy tetszett! ;)
Em: Maradjunk a témánál, jó?! :3
Harry: Háát, akkor el jössz velem sétálni? :)
Em: Nem mááár! Nincs kedvem felkelni.
Harry: Na légyszi!
Em: Esett az eső! Majd máskor! :)
Harry: Nem baj! Gyere, 20 perc!
Em: Aaahhw, na jó! Egy nagyon kicsit! Csörgess meg ha itt vagy!
Ezt a mondatát még elolvastam, majd rohantam le a lépcsőn, és már húztam is fel a bakancsom. Útközben hálát adtam a facebooknak, hogy sikerült beszélnem vele. És ha minden jól megy, újra barátok leszünk. De ha minden nagyon jól megy, akkor talán bele egyezik a barátság extrás dologba is. Tíz perc séta után elővettem a telóm és megcsörgettem. Mikor befordultam az utcájukba, ő már kint állt a kapuban egy fekete cicagatyában és egy nyári kabátban. Mosolyogva elé sétáltam, majd elég közel hozzá megálltam és csücsörítettem. Nem tehettem róla, de muszáj volt kicsit cikiznem.
- Hahahaa, milyen vicces vagy így este, Styles!-mondta, majd belém karolt és elindultunk a sötét utcán.
- Csak gondoltam, csókolózhatnánk a szüleid ablaka előtt!-vettem viccesre.
- Igen, hát persze! Ha soha többet nem akarsz látni. Jó taktika.-mondta, majd lefordult az egyik ház mellett.
- Merre megyünk?-kérdeztem rá, amikor elengedett és elém ment a vizes fűben.
- Van itt egy kis park paddal.
- De itt sár meg víz van.-mondtam, amikor beleléptem egy tócsába.
- Te akartál kijönni, ilyen időben.-nézett hátra egy pillanatra.
- Jó-jó igaz. Befogtam!-nevettem fel, majd követtem őt a padhoz.
Leült az asztal tetejére, majd én is mellé ültem. Egy ideig csöndben voltunk, majd alap dolgokról kezdtünk el beszélgetni. Az a húsz perc bizony már vagy kétszer is letelt, de mi még mindig csak beszéltünk. Egyszerűen túl könnyű vele beszélgetni. Bármit mondhattam ő szépen végig hallgatott, vagy néha felnevetett. Ő is mesélt nekem, így kicsit jobban megismerhettem. Úgy éreztem, hogy most újra a barát szinten vagyunk. Sőt egészen jó barátok lettünk. Megértettük, és meghallgattuk egymást. Már eléggé fázott a seggem, így felkeltem és elé álltam.
- Szerinted holnap már jobb idő lesz?-kérdezte, majd ő is felállt.
- Nagyon remélem.-mondtam, majd lepillantottam az ajkaira.
Észre vette, hogy azokat nézem ugyanis benedvesítette őket. Nem tudtam nekik ellenállni, mióta kijöttünk, csak az jár fejemben, hogy mikor csókolózunk már végre. Most itt az idő. Előrébb léptem, majd jobb kezemmel tarkójához nyúltam, és megcsókoltam. Kisebb sóhaj hagyta el a száját, majd hagyta, hogy a nyelvem utat törjön. Percekig csókolóztunk, majd váratlanul megszakította és más fele nézett. Tudtam, hogy zavarba jött, ezért állánál fogva magam felé fordítottam az arcát, és vártam, hogy a szemembe nézzen. Mikor megtörtént elmosolyodtam és így szóltam:
- Nem tudok neked ellenállni!-juuuj elég nyálasan hangzott, viszont igaz volt.
Amikor így néz rám, egyszerűen másnap reggelig csókolóznék vele. Miután elmosolyodott tudtam, hogy ő is így érez. Egyszerűen valami vonz minket egymáshoz. Bár fogalmam sincs, hogy mi, de jelen pillanatban a száján kívül más nem is érdekel. Hajamba túrt, majd magához húzott, és most ő kezdeményezett egy forró csókot. Azt hiszem ezt egy félórán keresztül folytattuk. Néha felbátorodott és a farmerzsebembe nyúlt, vagy éppen a hasamat simogatta. Én pedig a szokásos fenékbe markolósat játszottam. Na jó, volt amikor a nyakához úgy vezettem a kezem, hogy végig csúsztattam a hasán és a mellein. Épp egymást ölelve álltunk a sötétben, amikor oldalra fordult, ezt kihasználva puszilgatni kezdtem a  nyakát. Szinte alig értem hozzá, de ő máris remegni kezdett a kezeim között.
- O.. ott, na.. nagyon érzékeny!-dadogott, majd összehúzta magát.
- Pedig alig értem hozzá!-nevettem fel, hiszen még semmit sem csináltam a nyakával.
Hmm, mondjuk kíváncsi lennék, hogy reagálna a teste, ha durván csókolnám ott az érzékeny bőrét. Tuti vonaglana alattam. Iszonyat szexi lehet...
- Min gondolkodsz?-kérdezett rá.
- Rajtad!
- Hogy?-nyíltak tágra a szemei.
- Hogy mit tennék veled.-súgtam a fülébe.
- Perverz!-meglökte a mellkasom, majd hirtelen elindult az úton visszafele.
- Most megint itt hagysz?-kiabáltam utána.
- Nem!-állt meg egy pillanatra.- Most megengedem, hogy haza kísérj!
Mellé sietve indultunk el a házuk felé. Nem sokat beszéltünk odáig, szerintem ő is az elmúlt dolgokon gondolkodott. Mikor megérkeztünk a bejárati ajtójuk elé, egymás felé fordultunk, és egymás szemébe bámultunk. Legszívesebben csókolóztam volna még vele. De tudtam, hogy ez itt nem a legjobb hely. Viszont ő egy kisebb körülnézés után, szájon puszilt, majd azonnal bement. Meglepődve álltam még egy picit ott, viszont mielőtt valaki kiszúrna útnak indultam. Ez a szájra puszi szerintem nekem most többet jelentett mint neki. Ugyanis ő egy elköszönésnek szánta, viszont én a "szoros barátságunk" megpecsételésének vettem."