2016. június 19., vasárnap

II. évad - Tizenhatodik rész: Őt akarom!


" Természetesen a másnaposság nem maradhatott el. Fejfájásra és végtag gyengeségre ébredtem, de ez várható volt a tegnap esti bulim után. 11:23-at mutatott az órám, csodálkoztam is, hogy senki nem ébresztett fel, amikor leesett, hogy egyedül vagyok ezen a hétvégén. Szerencsére, ugyanis most nem igazán tudnám elviselni senki nyavalygását. Felkeltem, egyből lementem a konyhába egy kis aszpirinért és egy fél literes vízért, amit magammal vittem a fürdőbe is. Muszáj volt lezuhanyoznom és hajat mosnom, ugyanis beugrottam a tegnapi emlékek ... leakartam mosni magamról Harry érintését, na meg Conorét is. Nem tudom mi ütött belém, amikor csókolózni kezdtem vele a folyóson. Mondjuk még az este megmagyaráztam neki, hogy csak a pia miatt volt és, hogy ne merjen bele képzelni semmit. Remélem megértette. Olyan jó érzés volt lemosni magamról mindent, hogy több mint fél órán keresztül a zuhany alatt voltam. Mire kész lettem, majd megszárítottam a hajam, felöltöztem és "reggeliztem", már fél egy múlott. Ha ezt anyámék tudnák.. na mindegy, ideje csekkolni a facebookot. Természetesen kép megjelölésekkel volt tele az értesítésem, plusz mindenki köszöni a bulit, és már azt kérdezik mikor lesz a következő. Ahhoz képest, hogy ez volt az első buli nálunk, tök örültem neki, hogy nem lett tiszta béna. Sőt egész jól sikerült, kb. 4 fél 5 fele ment haza az utolsó ember.
Hirtelen megjelent egy üzi:
Zoe: Hali! :) Felébredtél? Átjöhetek?
Aaahj, Zoe! Miért? Mit szeretnél?-tettem fel magamban a kérdést, majd az agyam egy csomó képsorral válaszolt, ugyanis beugrott a tegnap esti kis látogatásuk, amikor megbocsájtottam nekik és Zoe mondta, hogy ma akar talizni. De jó! Még ez is .. tényleg megbocsájtottam nekik? Végül is már nincs harag bennem, szóval talán tényleg megpróbálhatnám velük újra.
Emily: Szia! Épp nem rég ;) De igen, ha szeretnél.
Zoe: Oksa, 15 perc és vagyok. x
Erre már nem írtam vissza. Ide jön, és beszélgetni fogunk.
Lent a nappaliban vártam rá, hogy megérkezzen. Kíváncsi leszek, hogy tudta e, hogy Harry is el fog jönni a bulimra, vagy éppen ez is az ő trükkjük volt. Na majd kiderítem!
- Szia!-köszönt nagy mosollyal, majd megölelt.
- Szia!-viszonoztam, majd behívtam és leültünk a kanapéra.
- Na mizu? Milyen volt a bulid?-kérdezte érdeklődve vagy épp célozgatva?!
- Hát egész okés volt. Facebookon úgy tűnt mindenkinek tetszett.
- Okés?
- Mire akarsz ezzel célozni?-kérdeztem rá a kelleténél is kicsit flegmábban.
- Héé! Mi van?-nézett rám furán.
- Ne célozgass, ha érdekel akkor kérdezz inkább rá!
- Mire kéne?-kérdezte.
- Harryre!
- Harryre? Nem tudom mire gondolsz. Vagyis arra, hogy ő kért meg minket, hogy jöjjünk hozzád?
- Micsoda? Ő mondta nektek?-lepődtem meg.
- Nem tudtad? Baszki...
- Most már mond el!-kérdtem határozottan.
- Annyi volt, hogy látta, hogy nem beszélsz velünk, az ő hibája miatt és ez zavarta. Így kitalálta, hogy ha már a suliban nem beszélsz velünk, akkor majd itt fogsz és akkor talán megbocsájtasz nekünk.
- Szóval Harry jóvoltából jöttetek át tegnap és békültünk ki?
- Lényegében igen.
- Érdekes!-mormoltam.
- De ha te nem erre gondoltál, akkor mire?
- Hááát öhm ..-jöttem zavarba.- Harry is meglátogatott miután ti elmentetek.
- Komolyan? Pedig nekünk azt mondta, hogy ő nem jön. És mit akart?
- Öhm nem igazán tudom ..-inkább a Conoros dologról nem számolok be, úgy döntöttem.- kicsit mintha flörtölt is volna velem, de lehet azért mert piáltam és ez zavarta. Nem tudom, fura volt.
- De akkor kibékültetek? Mármint barátokként?
- Hát lehet. Nem tudom. De nem érdekel, hagyjuk Harryt! Inkább beszéljünk rólunk .. többiekről. Minden oké velünk?
- Én is ezt akartam kérdezni. Igazából ezért is jöttem ide, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tegnap tényleg megbocsájtottál nekünk.
- Asszem igen. Figyelj, nagyon nehéz volt, amikor szakított velem. Kemény időszak volt számomra. És sajnálom, hogy ellöktelek -titeket- magamtól!
- Ahj drága szívem!-ölelt át.- Mi mind itt vagyunk neked! Bármikor oké?!
- Tudom! Észre vettem, hogy akkor sem utáltatok engem. Igazság szerint ti mindig akartatok volna velem lenni, csak én kicsit magamba zárkóztam.
- Hát igen!-csipkedte meg a karom.- Na de figyu! Aronnal megbeszéltük, hogyha befejeztük a traccspartit, akkor kicsit kimegyünk a pályára. Jönnél?
- Mindenki megy?
- Igen, Harry is ott lesz valószínűleg.-válaszolt a köntörfalazott kérdésemre.- Gyere! Legalább kiderül, hogy jóba vagytok e vagy sem.
- Jól van! Menjünk!-mondtam, majd bezártam a lakást és már indultunk is a pályára.
Útközben Aronnal találkoztunk, aki csak annyit mondott köszönés helyett, hogy 'na végre', majd szorosan megölelt. Gondolva arra, hogy na végre, hogy minden újra olyan mint régen és jóba vagyunk. Igen, tényleg jó így!-gondoltam magamban, amikor hárman nevetgélve sétáltunk.

Mindenkivel átbeszéltük a dolgokat, így már tényleg jó hangulatban telt az idő a pályán. Harry is ott volt, de nem sok vizet zavart. Köszönt és kész. Mondjuk azóta folyamatosan bámul, próbálom nem észrevenni, de meglehetőség zavar. Nem tudom miért néz, inkább akkor már mondana valamit. Nem?!
De mindegy, a többieknek meséltem a bulimról, hogy legközelebb mindenképp nekik is maradniuk kell. Meg is ígérték, így már alig várom, hogy megkérdezzem anyáéktól, mikor mennek el ismét hosszabb időre.
- Mi lassan megyünk. Jön a vihar!-mondta Shanon, majd nem sokára Tiaval elindultak haza.
- Nem lesz itt semmi vihar!-mondta Matt az égre nézve. Igaz, hogy besötétedett, de eléggé fúj a szél, talán az majd elfújja. Épphogy eltelt 10 perc már megéreztük az első pár cseppet.
- Aha! Itt esni fog! Mi léptünk! Jössz Em?-kérdezte Aron.
- Mindjárt, épp Tom akart valami vicceset mondni!
- Em, mi megyünk!-kiáltott Zoe ugrálva, ugyanis ő csak egy pólóban volt, biztos fázott.
- Jó jó, menjetek csak, majd utánatok megyek!-intettem oda.
- Na szóval ..-kezdett volna bele Tom, de egy hatalmasat dörgött majd egy nagy szélsüvítés keretében az eső elkezdett szakadni.
- Nem lesz itt vihar, mi?!-lökte meg Tom a tesóját, majd a kapucnijukat magukra húzták és rohanni kezdtek.- Csátok!-kiáltottak vissza nekünk, ugyanis Harryvel maradtam. Harryvel? Most esik le. És esik is!
- Harry?! Szakad az eső! Nem kéne mennünk?!
- De!-nevetett fel, majd leugrott az asztalról.
Jé, végre hozzám szólt .. és nevetve, hűha!
- Gyere!-nyúlt a kezemért.- Kocsival vagyok, haza viszlek!
- Mi? Komolyan? És ezt csak most mondod?!-nevettem én is, ugyanis már tiszta vizesek voltunk, ő meg még elüldögélt volna, ha nem szólok.
- Futás!-mondtam, majd együtt futni kezdtünk. Gyorsan bevágódtunk az ülésre, nem törődve azzal, hogy minden vizes lesz.
- Majd holnap kiszárítom.-rendezte le ennyivel a dolgot, amikor bocsánatot kértem, hogy összevizeztem az ülést. Azonnal bekapcsolta a fűtést, hogy megszáradjunk.
- Ez hirtelen jött!-céloztam az esőre. Muszáj volt megszólalnom, ugyanis kicsit kínos volt a csönd.
Ezt ő is észre vette, mert gyorsan bekapcsolta a rádiót. Többet nem beszélgettünk hazáig.
Amikor leparkolt a ház előtt, nem szálltam ki azonnal. Az üres épületet bámultam. Nincs itthon senki. Tudtuk mindketten. Vajon beakarna jönni? Vajon be akarom, hogy jöjjön? És mit csinálnánk? Beszélgetnénk? De hisz ma egész nap hozzám sem akart szólni. Azt sem tudom, hogy barátok vagyunk e. Bár haza hozott, nemde?
- Háápci!-tüsszentett egyet hirtelen, mire összerezzentem.
- Egészségedre!-mondtam, majd tudtam, hogy itt az ideje kiszállni.- Harry?!-kérdeztem mielőtt kinyitottam volna az ajtót.- Nincs kedved egy kicsit bejönni?
- Oké!-válaszolt röviden, majd gyorsan a bejárati ajtóhoz siettünk.

Végre bent vagyunk, forró teával a kezünkben ücsörgünk a szobámban. Én átöltöztem szabadidőbe, Harrynek a nadrágja megszáradt már, viszont a felsője még mindig vizesen tapadt rá.
- Várj csak!-mondtam hirtelen, amikor eszembe jutott valami.
Oda rohantam a szekrényemhez, majd pár perces kotorászás után, Harry egyik pólóját húztam elő. Kicsit zavarba jöttem, amikor meglepetten rám nézett.
- Ez az enyém?!-kérdezte is meg nem is.
- Igen, egyszer biztos haza hoztam vagy nálam maradt, nem tudom már.-dobtam az ölébe.
- Köszi!-mondta mosolyogva. Most meg már megint mi ez a mosolygás?
- Mi van?-kérdeztem is rá.
- Semmi, semmi.-mondta, majd lekapta a vizes felsőjét.
- Azt hitted, hogy szétvágva fekszik a szekrény mélyén?-mondtam poénból.
- Talán!-mondta, majd a megsértődöttnek látszott arcomba vágta a vizes pólóját.
- Fúúú!-mérgelődtem, majd lassan elindultam felé. Mint a vadász, aki beakarja cserkészni a zsákmányát. Ezt ő is megérezte ugyanis felállt, és ahelyett, hogy hátrált volna elém lépkedett. A meztelen felsőteste keményen feszült, ahogy megállt előttem.
- Most mit fogsz tenni? Megint megütsz?-célzott a bulin történtekre.
- Lehet!-emeltem fel a kezeimet, de elkapta őket a csukomnál fogva.
Így elég közel kerültünk egymáshoz, éreztem az illatát is. Felnéztem az arcára és láttam, hogy engem néz. De ez más bámulás volt mint kint a pályán, ez inkább olyan volt mint régen. Régen, amikor együtt voltunk, amikor szerelmes volt belém. Amikor megakart csókolni, mindig ilyen vággyal telt szemekkel bámult rám, és mindig kirázott a hideg, ami épp most meg is történt. Talán most meg is fog.-ezzel a gondolttal egyhuzamban néztem rá a szájára, majd a sajátomat benedvesítettem. Ő is rápillantott az enyémre és tudtam, hogy itt az idő. Akartam! De nem tudom miért?! Annyira előhozta belőlem a régi dolgokat .. emlékeket, érzéseket. A hülye póló az tehet mindenről, miatta emlékszem vissza a múltunkra! Miatta kerültünk ebbe a helyzetbe is! Miatta hajolt fölém Harry és kezeit a nyakam két oldalára téve szenvedélyesen megcsókolt.
Nem tudtam elszakadni a csókjától. De nem is akartam. Kezemet végig húztam a csípőjétől kezdte a hátán a lapockájáig, majd lefele a körmömmel karcoltam végig. Erre az ismerős de mégis váratlan érzésere, beleharapott az alsó ajkamba.
- Aaah!-nyögtem fel és hátra hajtottam a fejem, ahogy elengedte a szám.
Még mindig tartotta a fejem és azt vártam, hogy elkezdje a nyakam csókolgatni, de nem tette. Így visszahajtottam a fejem és ránéztem. Szemei izzottak a vágytól, láttam benne a régi tüzet, szája piros és duzzadt volt, csókolni való. Várt valamire, nem szólalt meg, csak várt. Nem tudtam, hogy mire, csak azt tudtam, hogy én csókot akarok. Nem volt belőle elég ennyi! Így most én hajoltam a szájához és lágyan először nyelv nélkül csókoltam, majd egyre hevesebben. Pillanatokon belül rájöttem, hogy erre várt. Rám várt, hogy most én csókoljam meg. Hogy az történjen amit a bulin mondott: hogy ha józanul is kívánom a csókját, tudom merre találom. Itt van, megtaláltam, és el is vettem tőle a csókomat, amit tegnap nem adott meg. Annyira hiányzott már!-ez a felismerés kicsit vissza térített a valóvilágba. Elléptem tőle, majd azonnal kattogni kezdett az agyam: Mit csinálunk mi itt? Mintha együtt lennénk!? De hiszen ő szakított velem! Miért is?: Valami időzítés miatt? Meg hogy ő jót akar nekem azzal, hogy szakít? Megvéd a szüleimtől, mert hogy ők azt akarták, hogy szakítsunk?! De most itt mindketten visszaakarjuk kapni egymást, akkor mi van? Tudom, hogy ő is akar! Ha azt mondanám, hogy anyáék beleegyeztek, szó nélkül vissza jönne hozzám. De engem nem érdekel a véleményük .. én így is úgy is akarom Őt! Leszarom az időzítést, vagy azt, hogy szerinte nekem így jobb. Mert kurvára nem! Nem kell megvédenie, nem kell, hogy így legyen! Megtudjuk oldani kettőnket, és én megtudom oldani szüleimmel is. Mi közösen, együtt megtudjuk oldani! Már csak Harrynek kellene elmondanom, hogy mire jutottam és valahogy rávenni, hogy próbáljuk meg újra. De jó lenne minél előbb kiböknöm, hogy mire gondolok, ugyanis furcsán méreget. Szóval itt az idő, most vagy soha! Tudnia kell, hogy mit akarok: Őt akarom!"

6 megjegyzés:

  1. Ah végre végre!!! :DD A szakítás pillanatától kezdve erre a percre várok! :D
    Örülök, hogy végre megjött Em esze, remélem most már minden rendben lesz közöttük ^^
    Csodálatos volt!
    All the love M

    VálaszTörlés
  2. Szia!! Ez valami csodálatos rész lett❤❤ remélem ujra összejönnek...minel hamarabb ragd fel a kövi részt😘😘
    Puszi: Vera❤❤

    VálaszTörlés
  3. Első kommentem...
    Olvastam a five ways blogotokat és azt hittem hogy szerencse hogy olyan fantasztikus
    De hogy eddig ezt elolvastam rájöttem hogy nektek/neked tehetséged van ehhez
    Ez a legjobb blog amit eddig olvastam, holt versenyben a dive waysal
    Sok siker, nagyon jó a blogod és nagyon várom a kövi részt!!!❤❤❤

    VálaszTörlés
  4. Elso kommentem
    Annyira tetdzett ez a blog hogy az elejetol a vegeig elolvastam es pedig csak veletlen talaltam ra
    Imadom!
    Mar alig varom a kovi reszt*-*

    VálaszTörlés