II. évad - Tizenötödik rész: Look hot, be cold / 2

◢◤ https://www.youtube.com/watch?v=C_3d6GntKbk ◢◤

Sziasztok! Újra itt, egy újabb részel! Mivel már régebben volt az előző rész, ezért ilyen hosszút kaptok tőlem. Remélem még vagytok egy páran, és ha igen kommentben jelzitek a véleményetek az részről! Előre is köszönöm!
Jó olvasást! x

Harry:

" Nem tudtam még meddig bírom, azt hogy Em mindenkivel ilyen közönyösen viselkedik. Végül is én már megmondtam neki, hogy ne haragudjon a többiekre, hanem inkább csak rám, de úgy tűnik neki ez nem elég. Ő most utálni akarja az egész világot, pedig a világ nem utálja őt. Ezt biztosra állíthatom, sőt nem, hogy nem utálja, hanem még mindig szívből szereti, csak hát az időzítés úgy tűnik nem jó. Okééé, most azt hiszem átmentem egy metaforába, amikor párhuzat vontam a világ és az én érzéseim között. De a lényeg ugyan az, ki kell békítenem őt a többiekkel. Bár könnyű feladatnak hangzana, ha szóba állhatnék vele, de amint a tegnapi példa is mutatta haragszik rám. Talán ha a többiekkel beszélnék, akkor kitalálhatnánk valamilyen tervet. Majd a suliban megbeszélem velük.
Első óra matek a szokásosnál hamarabb eltelt, ráadásul öt perccel előbb abba is hagyta, így volt időm elszívni egy cigit a suli udvarban. Viszont azt elfelejtettem, hogy Emnek nincs első órája, így pont összefutottam vele a bejáratnál. Mármint szó szerint nekem futott.
- Woow!-nyögtem fel a meglepődéstől.
- Bocsi! Nem láttalak!-mondta szembe velem, ugyanis egy magas volt velem. Várjunk csak! Lenéztem a lábaira és lefagytam. Micsoda lábak!-gondoltam elsőként, majd amikor újra végig néztem rajta inkább, hogy micsoda változás! Magassarkú csizma volt rajta, combfix és szoknya. Nem nagyon az ő stílusa, de nagyon szexis az biztos. Tudtam, hogy lassan meg kéne szólalnom, így a hatás kedvéért, letoltam az orromra a napszemüvegem, majd így szóltam:
- Nagyon csinos! Talán ünneplünk valamit?
- Pff!-vágott egy fintort.- Ünnepelni biztos nem! Inkább valami változást keresek!
- Értem! Remélem..-nem tudtam befejezni a mondatom, mert félbeszakított:
- Bocsi, de nem érek rá csevegni! Mennem kell!-majd fagyos tekintettel el is libbent.
Muszáj volt utána néznem, mert nem értettem én most semmit. Ránézek és egyből felforr a vérem, de amint megszólal vagy a fagyos tekintetét veszi elő, minden kihűl.
Meghallottam a csöngőt, majd gyors elraktam a telom és már mentem is be. Remélem mindenki megkapta az üzenetem, hogy órák után üljünk ki a leletóra megbeszélni ezt a szitut. Tudom, hogy eljönnek, ugyanis őket is bántja, hogy Emily nem beszél velük, ezért remélem, hogy közösen kitalálunk valamit. Nem tudom, hogy azt mondjam, hogy szerencsére, de most úgy érzem, hogy szerencse, hogy nem futottam újból össze Emilyvel, mert másra sem tudtam gondolni csak a mai szerelésére. Igen, megint elkiabáltam ... el sem hiszem, hányszor játszotta el már velem ezt a sors, hogy hálát adok, hogy nem találkoztam valakivel, erre abban a percben összefutok vele. Igazság szerint Emmel most nem futottam össze, hanem a folyosón állva megpillantottam az egyik teremben. Pontosabban az egyik terem padján ülve. Körülötte 2 srác állt és az egyik, aki háttal állt nekem, elég feltűnően a combja mellett támaszkodott az asztalon és fixírozta, míg a másik szintén elég közel állva beszélgetett vele. Emily pedig, hogy is mondjam, kihasználta a ruha előnyeit. Ugyanis többször keresztbe tette a lábát, amire persze a srácok egyből odakapták a tekintetüket. Játszott velük! Amikor a beszélgetős srác abba hagyta a dumát, pont kinézett az ajtón és engem figyelt. Vagyis lebuktam, mert Em is azonnal rám nézett. Nem tudtam, hogy melyik lenne jobb, ha szó nélkül elmegyek, vagy ha oda megyek hozzájuk. Hát persze, hogy a másodikat választottam.
- Harry?!-fordult meg a másik srác.
- Freddy!-ismertem rá a focicsapatból.- Mizu?-fogtunk kezet.
- Em, most meséli, hogy bulit szervez!-mondta ki, majd mikor Emre nézett, bocsánatot kért feltartott kézzel. Nem értettem a tettét, addig míg nem néztem én is rá. Dühösen ingatta a fejét. Óóóó szóval nem akarta, hogy tudomást szerezzek a buliról. Fasza!
- Te pedig?-kérdeztem a másik sráctól, aki még mindig szorosan mellette állt.
- Conor!-nyújtotta a kezét flegmán. Hoppá, hoppá! A kis pöcs azt hiszi van esélye nála!
- Harry!-megszorítva ráztam vele kezet.- Szóval mikor is lesz a buli?-kérdeztem rá.
- Semmi közöd hozzá, Harry!-megszólalt meg a kis boszorka, aztán leugrott az asztalról, majd Conorhoz hajolt és elég hangosan azt súgta neki:
- Elküldöm sms-be a részleteket!-majd fogta a táskáját és ott hagyott minket.
Persze Conor, mint egy jó kis kutya követte azonnal. Mikor Freddy is menni akart, oda szóltam neki:
- Hé, haver! Egy szívesség: kérlek, ha megtudod a részletek, szólj! Jövök neked egyel!
- Harry! Látszólag nem akar téged a bulijába.
- Ez legyen az én gondom. Csak tedd meg, oké?
- Rendben! Majd jelentkezem!

Végre leteltek az órák és már mentem is a lelátóra a többiekhez. 

- Sziasztok! Bocs, hogy késtem!

- Nem késtél! Mi jöttünk korábban. Elengedtek minket.-mondta Zoe.

- Oké, szóval miért vagyunk itt?-kérdezte Tom.

- Emily miatt!

- Mi van vele, megint?-kérdezte Matt.

- Szóval, múltkor beszéltem vele, hogy ne haragudjon rátok az én hibám miatt, de mintha nem nagyon érdekelte volna. Talán azért mert én mondtam, talán azért mert rájött igazam van, nem tudom. De azt tudom, hogy ki fogom békíteni titeket vele!

- És mégis, hogy tervezed ezt?-kérdezte Aron kíváncsian.

- A buliján!

- A mijén?-csodálkozott Zoe.

- Ö .. oké. Akkor ezek szerint titeket se hívott meg. Szóval ízé, az úgy volt ...-meséltem el nekik a teremben történteket.

- Oké! Akkor Freddy tuti elmondja a részleteket?-kérdezte Aron.

- Ja, naná!

- Aztán onnan tovább?-kérdezte Matt.

- Beszéltek vele! Ti közösen! Nélkülem!

- Azt hiszed ez be fog válni?

- Miért ne?! Megértetitek vele, hogy nektek nincs közötök a szakításunkhoz. Ti a barátai akartok maradni és ennyi.

- Hát legyen neked igazad!-mondta Zoe, majd folytatta:- Eléggé jól ismerem, és nehéz lesz! Ahogy ma viselkedett abban a ruhában... Kezd nem önmaga lenni!

- Tudom!-mondtam szomorúan.- Tudom, hogy az én hibámból és sajnálom is, de már nem tudom vissza szívni, amit tettem. 

- Oké, akkor egyezzünk meg abban, hogy megvárjuk a buliját, ott pedig majd megbeszéljük vele.
- Rendben! Írok ha megtudtam valamit.-mondtam, majd reményekkel telve haza indultam.

Emily:

Még van pár nap a buliig, de már mindent leszerveztem. Anyáék nem lesznek itthon a hétvégén, azaz már pénteken elutaznak, így aznap este már enyém a  ház. Piákat Conor intézi, zenét Freddy a többit pedig én. Vagyis nekem azzal kell foglalkoznom, hogy a régi barátaim ne jöjjenek el a bulimra. Még nem tudom, hogyan fogom ezt megakadályozni de jó lenne, ha nem lenne semmi féle botrány.

* Péntek - 17:00 *

Oké, piák helyükön, hangfalak fent, bútorok eltolva, minden értékes dolog elrakva, rágcsák kint. Azt hiszem minden meg van!

- Te nem fogsz átöltözni?-kérdezte Conor.

- Ó ne...-néztem magamra, még mindig a szabadidő nadrágomban voltam.- Baszki, baszki! Már megyek is. Minden oké lesz itt lent?-kérdeztem a srácoktól.

- Persze, persze. Tartjuk a frontot, menj csak! Készülődj!-kacsintott rám Conor, majd rohantam is a zuhany alá. Igaz, hogy 8-9 körül jönnek csak a vendégek, de le akarom nyűgözni őket, szóval ahhoz idő kell.

Ez a fekete ruha mellett döntöttem, a hajamat pedig a maga természetesen hullámos módján hagytam. Kicsit kisminkeltem magam, de azt nagyon natúr módon. Ehhez volt most hangulat na. Mikor leértem már nagyban szólt a zene. Igaz, hogy még csak a srácok voltak itt, de ők már megkezdtek egy üveg whiskyt.
- Töltsetek nekem is!-kiáltottam a lépcső aljáról.
- Hűhaa!!! Végre megérkeztél!!-kiáltotta Freddy és már hozta is a pohár piát.
- Aztaaa mindenit!-jött oda Conor, majd megcsókolta a kezemet.

- Látom ti már jól érzitek magatokat!-nevettem fel, majd lehúztam az italom.
- Nem csak csinos, de még inni is tud!-nevetett fel Freddy, majd megkérdezte:- Jöhet a következő?
- Ha berúgok mielőtt mindenki ideér a ti hibátok lesz!-mutattam rájuk, majd felhangosítottam a zenét.

* Péntek - 23:30 *

Juhúúúú!! Pörög a bulim ezerrel!! Én pedig már eléggé be vagyok csiccsentve. De eddig annyira nagyon jó! Sok új ember eljött, akikkel tök jól kijövök. Dumáltunk, ittunk, táncoltunk majd megint ittunk. Aztán egy pontom úgy döntöttem a biztonság kedvéért körbe nézek a házban, hogy nem okoztak valami bajt a vendégek. Szerencsére minden a helyén volt, viszont amikor vissza sétáltam a nappaliba, nem kívánatos emberekkel találtam szembe magam. Zoe azonnal megindult felém:

- Em! Beszélhetnénk?

- Most? Nem igazán érek rá, épp bulit tartok!-kiabáltam a zene miatt.

- Amint látom az megy nélküled is. Csak pár perc az egész!

- És miért is?-kérdeztem flegmán, majd töltöttem magamnak egy fröccsöt, úgy éreztem szükségem lesz erre, ha tényleg beszélgetni fogok velük.

- Mert mindannyian szeretnénk veled beszélni! Fontos!

- Hát legyen!-tártam szét a akarom, majd elindultam a szobám felé. 

Valamennyire csöndesebb volt, így normál hangerővel ismét megkérdeztem tőlük, hogy mit akarnak.

- Emily...-kezdett bele Aron, egy nagy sóhaj után.- Tudjuk, hogy te valamiért haragszol ránk, viszont nekünk nagyon hiányzol. Meg kell értened, hogy semmi közünk nincs a Harryvel történtekhez. Semmi bajunk nincsen veled, sőőőt megértünk .. kérlek, gyere vissza hozzánk!

Nem tudtam józanul gondolkodni már vagy éppen vissza szólni nekik. Pedig lett volna egy két megjegyzésem, de a sok pia és az érzelmek kavarogtak bennem Aron vallomása után. Nem igazán fogtam fel a dolgokat, mindenki bámult és várta, hogy megszólaljak. Egyszerűen össze voltam zavarodva, végül is igaza van, de másrészről sértettnek éreztem magam még mindig.

- Oké, oké...-mondtam részegen. Pontosan nem tudtam mibe egyeztem bele, de legyen, ha ezzel végre leszállnak rólam és hagynak bulizni.

- Em, minden oké?-kérdezte Matt.

- Persze!-próbáltam rámosolyogni.

- Oké, akkor mi megyünk is!-állt fel Tom, majd sorban kimentek az ajtón.

Zoe még visszafordult megfogta a kezem, és azt mondta:

- Annyira hiányoztál! Holnap hívlak és beszélgetünk, jó?

- Oké. Sziasztok!-kiáltottam utánuk a folyóson, majd a falnak dőlve lehunytam a szemem.

Nem tudom miért nem marasztaltam őket, de úgy tűnik ők nem is akartak maradni, hisz egyikük se említette, sőt miután megbocsájtottam nekik elég gyorsan elrohantak. Lehet azért, hogy nehogy visszavonjam. Báááár ... most esik le igazán, hogy komolyan megbocsájtottam nekik?! Vagy csak a pia és a nyomás hatására?!
Nem tudtam sokáig ezen gondolkodni, ugyanis mintha a zenén keresztül a nevemet hallottam volna meg.

- Emy? Emy?

- Conor?-tápászkodtam fel a földről, úgy tűnik a gondolkozás közbe leültem.

- Szia szivi!-köszönt részegen, majd a kezembe adta az egyik poharat.

- Mit iszunk?-mosolyogtam rá, ugyanis egyből visszatért belém a bulizhatnék.

- Titkos recept!-kacsintott, majd közel hajolt a fülemhez.- Egy pusziért elmondom!

- Hmm, had gondolkozzak!-szagoltam bele a piába.- Vodka van benne, az biztos!

- Igen eddig jó! De a többit úgy sem találod ki! Kérem a puszim..-mutatott a szájára.- és elárulom!

Belenyaltam a pohárban és valami isteni finom íz keveredett a vodkával. Annyira kíváncsivá tett, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy közel lépek Conorhoz és a tarkójánál fogva összeérintem az ajkainkat. Ő egyik kezével a derekamnál fogva közelebb húzott magához és a puszimat azonnal csókká alakította. Belenyögtem a szájába a meglepődöttségtől. Vodka és az a titkos valami íze volt, így nem bántam, hogy a nyelvével felfedezi a számat. Kezemmel már a haját markoltam, amikor hirtelen valaki ellöki tőlem. Kinyitottam a szemem, de kellett pár másodperc mire hozzá szokott a fényhez. Azután felismertem a göndör fürtökről Harryt. Harry?!! Mit csinál itt? És miért szegezi a falhoz Conort?

- Harry!!-kiáltottam ijedten.- Mi a fenét csinálsz? Azonnal engedd el!!

Megfordulva rám nézett, majd az ijedt tekintetem láttam elengedte Conor pólóját, de még ráüvöltött, hogy takarodjon mielőtt beveri a képét! Mégis mi a fenét gondol magáról?

- Ez mi a fasz volt?-löktem meg a mellkasát.

- Én is ezt akartam kérdezni! Mit smárolgatsz vadidegenekkel?-kiabált velem.

Körbe néztem és mindenki minket nézett a folyosón, Harry is észrevette ezt, ezért a könyökömnél fogva berángatott a szobámba.

- Mit keresel itt?-estem neki újból. 

- Emily! Ne lökdöss!-mondta komoly, ám halk hangon.

- Kérdeztem valamit! Mi jogod van ahhoz, hogy ide gyere és megmond mit ne csináljak?!

- Nem gondolod, hogy hagynom kellett volna, hogy azzal az idiótával smárolj?

- Hát nem érted?!-túrtam bele a hajamba, majd szorosan elé álltam és a szemébe nézve mondtam: - Semmi közöd hozzá! Hiszen semmi közöd nincs már hozzám sem!

- Ez nem igaz!-túrt bele ő is a saját hajába. 

A fenébe, én is így szeretnék beletúrni....! Jézus, ez most honnan jött?!

Léptem egyet hátra, majd a falnak ütköztem. A hideg fal olyan jó érzés volt, lehunytam a szemem és vettem pár mély levegőt. Mikor ismét kinyitottam, most ő jött veszélyesen közel.

- Mond el, hogy mit érzel a szíved mélyén!-kérte alig hallhatóan.

Csak pislogni tudtam ezen a váratlan kérésén. Mégis mit kéne mondanom?! Azokat az érzéseket elzártam már jó mélyre. Most meg azt kéri, hogy mondjam el neki a legmélyebb érzelmeim?

- Tudod .. én ..- zavarba jöttem, miközben a csillogó zöld szemébe bámultam. Elvesztem benne... Eszembe jutott minden eltöltött jó és boldog pillanat.
Azonban amikor pislogtam az a jelenet ugrott be, amikor szakít velem, amikor kidob, amikor összetöri a szívem. És ez az érzés jelenleg erősebb, mint bármely másik csodaszép pillanat.

- Tudod mit, Harry?! Elmondom én mit érzek .. utálatot! Utállak, amiért ezt tetted velem!-ismét püfölni kezdtem a mellkasát.- Utállak, mert összetörtél! De tudod mit?! Ez .. -mutattam itt a testemre.- és ez - most a szívembe.- soha többé nem lesz már a tiéd!

Azt hittem ettől megsértődik és itt hagy, de nem ez történt. Csípőjével a falnak szorította a testem, a kezével pedig a csuklómat szegezte oda. Majd husky hangon a fülembe súgta:

- Óóó drága Emily, magadnak hazudhatsz, de nekem nem tudsz! Tudom, hogy még mindig érzel valamit irántam.- egy kis szünetet tartott, addig pedig végig húzta az ajkait a fülemtől a kulcscsontomig.- Különben nem remegnél most a kezeim között. Nem kívánnád a csókom, és legfőképp nem verne olyan gyorsan a szíved.-mondta, amikor a nyakamon lüktető érre tette az ajkait.
Még egy utolsó pillantást vettem a szájára, ami az én számhoz közeledett, majd a szemeim elnehezültek és lecsukódtak. Komolyan azt hittem, hogy meg fog csókolni és az a durva, hogy hagytam is volna. Nem tudom, hogy a pia miatt, vagy amit mondott. De ez most már nem fog kiderülni, ugyanis nem csókolt meg. A szája csak súrolta az enyémet, majd ellökte magát tőlem és felnevetett:

- Látod?! Igazam van .. még mindig benned van a tűz, amit csak én tudok előhozni. Az a mitugrász Conorral meg sem közelítettétek ezt az érzést, amit most átéltél velem, ugye?
Őszintén szólva megvoltam zavarodva, pislogni és sóhajtozni tudtam míg Harry beszélt. Vártam, hogy történjen még valami, azonban ő elindult az ajtó felé.

- Harry?!-kiáltottam utána. De mit akarok neki mondani?! Azt nem tudtam.- Én ...

- Nyugi Em, nem mondom el senkinek, hogy megkívántál! Majd ha józanul is rájössz erre, akkor tudod merre találsz, addig pedig élvezd a bulid.-mondta, majd otthagyott.

Élvezzem a bulit?! Ezek után hogyan tudnám?! Asszem nagy pácban vagyok..."